Mindez mit jelent a Millenáris és különösen a kulturális programok jövője szempontjából, egyelőre nem tudni pontosan. A Derdák András helyére Kovács Kálmán által beígért Wahorn András azóta sem lett az intézmény kulturális programigazgatója. A sajtóiroda szerint jelenleg még zajlik a pályázat a poszt betöltésére. A Zöld Péter játszótér jövőjéről viszont sikeres megállapodást kötött a Kincstári Vagyonkezelőség és a terület tulajdonosa, az Apisolato Kft. Nem tudjuk viszont, mi lesz például a szőlődombbal: oda költözik-e végül a Goethe Intézet? A Millenáris II.-ként emlegetett, a Fény utca és a Margit körút által határolt terület további jövőjével kapcsolatban – amiben legalább a II. kerületi önkormányzat nem hagyja magukra Kovácsékat – két ötlet merült fel: funkcióbeli megkötésekkel értékesítik, vagyis olyan létesítmény megvalósítását teszik lehetővé a lepusztult gyárépületek által jelenleg uralt területen, amely illeszkedik a mostani funkcióhoz. (Vajon a Mammut üzletház további terjeszkedése ebbe szerintük még belefér?) A másik elképzelés pedig az, hogy a kormányzat hajt végre fejlesztéseket, s hasznosítja a területet. Ami már biztos: az IHM a Millenáris Park Lövőház utcai A jelű irodaépülete eladásából kívánja részben finanszírozni a Jövő Házának megvalósítását, amely a tervek szerint összességében 3,2 milliárd forintból jön létre. Az egyfordulós, nyílt értékesítési pályázatot a bérlőkkel telített, jelzáloggal terhelt területre a tulajdonos, az ÁPV Rt. által még a Fidesz-kormány idején alapított Kisrókus 2000 Ingatlanhasznosító Kft. március 14-i beadási határidővel épp most írta ki. Hogy mennyit kérnek végül az A épületért, az majd a versenytárgyalásokon dől el.
A Jövő Házával kapcsolatos elképzelések nem mindenkiből váltanak ki osztatlan lelkesedést. Egy hetilap internetes McDonald’s-ként aposztrofálta mindazt, ami ebből a Millenárison már látszik, s mások sem titkolták, veszélyben érzik a Millenáris kulturális szerepkörét. Ezt igazolja az is, hogy több híradás szerint Mizsei Zsuzsa ügyvezető igazgató nem utolsósorban azért kényszerült távozni, mert az Informatikai és Hírközlési Minisztériummal szemben nem sikerült elérnie, hogy a kultúra a Millenárison ne szoruljon háttérbe az informatika rovására. (Ahogyan Mizsei, a korábbi ügyvezető, Berkecz Mária sorozatos feljelentésével sem érte el a kívánt eredményt.)
Az eredeti terv az volt, hogy a Miniszterelnöki Hivataltól a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felügyelete alá kerül majd a kulturális központ. Hiller István akkori kulturális miniszter azonban kihátrált a jogi és anyagi szempontból igen bonyolult feladat elől. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium viszont – úgy tűnt – biztosítani tudja a 800 millió forintot meghaladó összeget, amely az intézmény programjaihoz szükséges. (A 842,2 millióból közben a kormány zárolt 142,2 millió forintot.) A Millenáris Park ingatlanügyeinek rendezése, az épületek további fejlesztése azonban olyan feladatok elé állítja az intézmény mai gazdáját, amellyel aligha fog megbirkózni jelentős állami, fővárosi segítség és az olyanfajta lelkesedés és áldozatvállalás nélkül, amelynek hiányában a gyárterületből a mai épületkomplexum – amelyet mértékadó építészek pártállástól függetlenül egyöntetűen ünnepeltek annak idején – létre sem jöhetett volna. Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter többször szóvá is tette nyilvános fórumokon, hogy az intézmény jövőjét akkor érezné biztosítva, ha más minisztériumok átvállalnának valamennyit az anyagi terhekből. A minisztérium kommunikációs és PR-irodája ennek kapcsán csak annyit árult el, több minisztérium jelezte, hogy részt vállalna a Jövő Háza létrehozásában, a költségek legnagyobb része azonban a továbbiakban is az IHM büdzséjét terheli. Arról nincs hír, hogy a szorosabb értelemben vett kulturális funkció megőrzéséért valamelyik intézmény vállalna némi anyagi áldozatot. (Ezek szerint hiába mondta Kovács Kálmán, hogy „a kultúrát fizesse a Hiller.”)
Első ízben még a kilencvenes évek végén, a Fidesz-kormányzat idején merült fel egyébként, hogy Buda egyik legszebb területét, legértékesebb ingatlanait elfoglaló, elcsúfító Ganz-gyártelepet kulturális célokra lehetne hasznosítani. Bencze B. György fideszes polgármester javasolta, hogy a helyén épüljön fel a Nemzeti Színház. Az elképzelés jogi akadályokba ütközött, az 1999-es kormányhatározatban azonban már az szerepelt, hogy a Ganz- gyártelep helyén felépítendő kulturális központban rendezik majd meg a millennium fővárosi kulturális programjait. Ide képzelték el a monumentális, páratlanul igényes és hatalmas közönségsikert arató kiállítást is, amely a magyar tehetséget, alkotóképességet mutatta be majd 13 ezer négyzetméteren, Álmok álmodói címmel. A megvalósítás azonban nem várt nehézségekbe ütközött. A Kisrókus Kft., amelyet az ÁPV Rt. hozott létre, s amelynek tulajdonában voltak a programok megrendezéséhez szükséges épületek, 7 milliárd forintot áldozott arra, hogy a talajvíz helyett a földből feltörő, több mint ezer köbméternyi fáradtolajtól a területet megtisztítsa. A megfeszített munka ellenére (szombaton, vasárnap, sőt villanyfényben is dolgoztak) a megnyitó ilyen jellegű és hasonló nehézségek miatt kilenc hónapot csúszott. A megvalósult Millenáris Park pompás építészeti megoldásaival, játszóterével, tavával, újszerű, kulturális programjaival néhány hónap alatt több generáció és társadalmi réteg találkozóhelyévé lett. Nem volt kérdés a Fidesz kormányzat számára, hogy a millenniumi ünnepségek befejeztével is meg kell tartani az épületegyüttes kulturális funkcióját. Úgy tervezték, a Miniszterelnöki Hivatal hatásköréből az intézmény felügyelete átkerül majd a kulturális minisztérium hatáskörébe, a terület ingatlanjainak tulajdonviszonyait pedig oly módon rendezik, hogy egy részt értékesítenek, s a befolyt összegből megvásárolják a nem állami tulajdonban lévő telkeket.
A nem várt választási vereséggel a döntés joga kikerült a Millenáris Parkot létrehozó kormányzat kezéből. Az intézmény ügyvezetője, Berkecz Mária is távozni kényszerült a Millenáris éléről. Utóda, Mizsei Zsuzsa, aki a Keresztény Demokrata Párt színeiben annak idején választási megállapodást kötött a szocialistákkal, s ennek fejében kapta a vezető pozíciót, afféle boszorkánypert indított elődje ellen, amelynek fő célja az volt, hogy megtépázza a Millenárist létrehozók érdemeit, elfeledtesse a millenniumi ünnepségek felemelő pillanatait. A „fideszes helyként” aposztrofált intézményről ne jusson eszünkbe más, csak az állítólagos tengernyi visszaélés, ami ott szerinte történt. Mizsei, nem sokkal Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök által történt kinevezése után, az akkoriban Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Perfekt Audit Kft.-t bízta meg könyvvizsgálói jelentés elkészítésével. Mint mondta, azért nem írt ki a négy hónapos munkára közbeszerzési pályázatot, mivel a cég ötmillió forint alatti összegért teljesítette a megbízást. Az olcsó húsnak azonban – mint tudjuk – híg a leve, a jelentés alapján kezdeményezett perek, egy híján sorra Berkecz Mária felmentésével zárultak. Mizsei, aki elődjétől nem volt hajlandó személyes találkozó során átvenni az ügyeket – míg a volt ügyvezető besározásán szorgosan munkálkodott –, nem sokat tett azért, hogy a példátlan sikerű, nagy látogatottságú Álmok álmodói című kiállítás ne zárjon be. Arra sem volt gondja, hogy a különleges muzeális értékeket képviselő kiállítási tárgyak biztonságáért mindent megtegyen. A volt régi gyárcsarnok beázásával kapcsolatban – amelynek szigetelése, konzerválása csak több lépcsőben volt megoldható, tehát nem a létrehozók hibájából igényelt további munkát – az újságíróknak csupán annyit mondott, hogy neki ezen a téren nincsenek szakirányú ismeretei. 2003-ban még úgy látszott, a Miniszterelnöki Hivatal a kultusztárcának adhatja át a Millenáris Park felügyeletét, biztosítva ezzel az intézmény kulturális arculatának folytonosságát. Amikor 2004 januárjában mégis az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz került az intézmény, nemcsak a sorozatos pervesztések miatt kezdődött nehéz év Mizsei számára, hanem azért is, mert az intézménybe az informatikai tárca által kinevezettekkel nem volt felhőtlen az együttműködés. Sajtóközlések szerint az informatikai, műszaki szakemberek és a kultúrában tevékenykedők nem beszéltek közös nyelvet. A múlt év nyarán Tóth József személyében a minisztérium társügyvezetőt ültetett Mizsei mellé, Kertész Lászlót pedig – aki állítólag kézi vezérléssel igyekezett irányítani az intézmény munkáját – miniszteri biztosnak nevezték ki. Ezek után Mizsei Zsuzsa betegszabadságra ment, majd december elején – a hírek szerint közös megegyezéssel – távozott a Millenáris éléről. Az akkori állapotokra jellemző az is, hogy Derdák András kulturális igazgatót „sorozatos fegyelmi problémákra” hivatkozva távolították el a Millenárisról. Berkecz Mária Mizsei távozását úgy kommentálta, hogy szerinte Mizsei már megtette, ami a dolga volt. Sikerült eljelentéktelenítenie a Millenárist. Az intézmény megbízott vezetője Marosvölgyi Zsuzsa, a gazdasági igazgatója Farkas Istvánné. A munkatársak népes listája szerint – ezekben az ínséges, megszorító intézkedések sorát igénylő időkben – a Millenárison külön munkakörnek számít a kommunikációs vezetői, a komolyzenei, a színházi és egyéb sajtóreferensi tevékenységek ellátása. Ezzel kapcsolatban a kommunikációs és PR-iroda úgy nyilatkozott, hogy a stáb mérete indokolt annak érdekében, hogy a Millenáris Park az ország egyik leglátogatottabb kultúrcentruma maradjon, de lehetséges, hogy kisebb változtatásokat mégis végrehajtanak majd a stáblistán.
Elfeledett ígéretek.
Mi mennyi?
