Brazília tengerparti metropolisa, Rio de Janeiro a karneváli szezon központjának számít. A városban pénteken elkezdődött az a többnapos fesztivál, amely a nagyböjt előtti időszak talán legnagyobb eseménye a világon. Több száz éves a riói karnevál hagyománya. Először 1723-ban honi szokásaik szerint a portugál gyarmatosítók ünnepelték itt a tél végét (jóllehet Brazíliában ilyenkor épp nyár van), de a mostanihoz hasonló zenés felvonulást csak az 1800-as évek közepén tartottak, majd még száz év telt el, mire a mai szokások kialakultak.
Manapság a többnapos rendezvény csúcspontja a szambaiskolák növendékeinek felvonulása, bemutatója és versenye, amelyet az 1984-ben épített, csaknem két kilométer hosszú Szamba-
drom nevű sétányon tartanak. A kétoldalt fölállított tribünökön százezer néző tekintheti meg a táncosok kavalkádját, persze borsos belépők ellenében. Majdnem egy évig készülődnek a tánciskolák a bemutatóra, jelmezeiket varrónők százai készítik el, még a legegyszerűbb kosztüm is legalább száz dollárba kerül, a legdrágábbak pedig több ezerbe, súlyuk olykor elérheti akár a huszonöt kilót is. Csoportjuk sikeréért több mint ezerötszáz ember dolgozik. Mivel a vetélkedőt megnyerni nagy dicsőség, évről évre megpróbálják felülmúlni előző produkcióikat a táncosok. Egy-egy iskola színeiben négy-ötezren vonulnak föl, közülük két-háromezren a zenét, illetve a ritmust adják. A parádé két napig tart, zsűri pontozza a produkciókat, majd a harmadik napon következhet a legjobbak gálája. Akik nem jutnak be a Szambadrom lelátóira, azok otthon vagy a város kiskocsmáiban, a tévék előtt figyelhetik az eseményeket.
Mindeközben Rio utcáin tombol a brazilok és külföldiek áradata. Ilyentájt körülbelül félmillió turista gyűlik itt össze, hogy a helyiekkel végigmulasson három éjjelt és három napot, a kilencmillió lelkes város pedig az idei adatok szerint legalább negyedmilliárd dollárnyi bevételre számít. Nem csupán a Szambadrom belépői jövedelmeznek jól, vagy a tévés közvetítések jogaiból folyik be pénz, hanem a különféle jelmez-, lemez- és képeslapárusok is kitűnően keresnek.
Vannak azonban a riói karneválnak árnyoldalai is. Hiába a rendőrök készültsége, a járőrkocsikból figyelő hatósági emberek, minden esztendőben előfordul néhány gyilkosság, dolgoznak a zsebtolvajok és a kábítószer-kereskedők, virágzik a prostitúció, de a szerelem is, amely olykor erőszakos is lehet. Tavaly már betiltották a szabad csókot, így próbálják megvédeni a gyermekeket.
Nemcsak Brazíliában, hanem Dél-Európa több országában is színes kavalkáddal ünneplik a farsangot. Velencében jelmezes, álarcos alakok szállták meg a Szent Márk teret, de mulatságokat és maszkabált rendeznek a napokban többek közt a spanyol Santa Cruz de Tenerife-n is. A télűző hagyományokat Magyarországon a mohácsi busójárással ápolják. A sokácok, vagyis a hazai horvátok tavaszköszöntő fesztiválja húshagyó keddig tart.
Az ünnep hagyományai. A karnevál szó eredetét a középkori latin carne vale (jelentése: ég veled, hús) továbbélésének tulajdonítják, de „carrus navalis”-nak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó formájú szekeret, amelyen minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg ment végig az ókori Róma utcáin. A régi görögök Dionüszosznak, a bor és a mámor istenének áldoztak, míg az ókori Rómában a február tizenötödikén rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. A középkorban tovább éltek ezek az állatjelmezes felvonulások. A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor–osztrák fasching szóból ered. Ez a fogalom – akárcsak a karnevál – a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a fasching irodalmi formája, a fastnacht (fasten = böjtölés; nacht = éjjel). Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész időszak jelölésére szolgált.
