Az átlagosnál aktívabb esztendőnek ígérkezik az idei a magyar–orosz kapcsolatokban. Két hét múlva a magyar miniszterelnök tárgyal Moszkvában, a május 9-i moszkvai parádéra Mádl Ferenc államfőt várják, ezt egy hónappal követi Szili Katalin házelnök szentpétervári vizitje, ősszel pedig, 13 évvel Borisz Jelcin budapesti útja után sor kerülhet Vlagyimir Putyin magyarországi látogatására is. Mindez a 90-es évek második felének hűvös viszonya után örvendetes, akárcsak az, hogy a politikai klíma javulásával párhuzamosan fellendült a kétoldalú kereskedelem, amely EU-csatlakozásunk után sem tört meg.
Egy csúcstalálkozó közeledte azonban alkalmat ad a mélyebb számvetésre is, s a széles diplomáciai mosolyok, a baráti kézfogások mögé nézve, a tartalmat tekintve már nem ilyen jó a helyzet. Ha az Orbán-kormány politizálását e relációban – legalábbis 2000 végéig – bizonyos történelmi fóbiák blokkolták, akkor most más előjellel ugyan, de hasonlóképpen a múlt rak béklyókat a kapcsolatokra, akadályozva, hogy azok valódi tartalommal töltődjenek meg. A mostani külügyminiszteri előkészítő látogatás is csak igazolta, hogy szép szavakból ma már nem lehet várat építeni. Nem kábíthat el bennünket az sem, hogy a múlt évben harmadával nőtt az exportunk, hiszen ennek mintegy 15 százalékát a dollár esése adja, s nagyrészt két gyógyszercég jó teljesítményének, valamint a Nokiának köszönhető, élelmiszereink, boraink pedig továbbra is versenyképtelenek az orosz piacon. Az pedig talán a legaktuálisabb kérdés, hogy a Jukosz csődje miatt az orosz ígéretek ellenére a Molnak is milliárdjai ragadhatnak benn. A műkincsek, ezen belül is elsősorban a sárospataki könyvtár visszaszolgáltatásának kérdésében is egyről a kettőre kellene már jutni.
A nyugodt légkör valóban jó alapot teremt a munkához, innen azonban két év alatt már illett volna továbblépni. A magyar kormány szocialista bratyizási stílusa ugyanis ma már a mosolyfotókon túl nem nyerő a pragmatikus külpolitikát folytató Moszkvában. Azzal sem nagyon lehet mit kezdeni, hogy a Bem rakparton ennyi idő után is csak a Fideszről beszélnek, s a kapcsolatok jelenéről, jövőjéről lényegében mit sem hallunk. Oroszország megváltozott, s ehhez Budapesten már mindenkinek illene felnőni. Hogy csak egy dolgot említsek, azon például még a legfelső szinten sem nagyon gondolkodott el senki – a társadalomról nem is beszélve –, hogy a duma vezető ereje, az Egységes Oroszország ideológiai szempontból jobbközép pártként határozza meg magát.
origo.hu
Rubint Rella nyilatkozott a válásról – így látja most az életét
