Amikor kiderült, hogy ön az egyik esélyes a Magyar Villamos Művek vezérigazgatói posztjára, több szakember is egy mozaikszót, illetve egy idegen kifejezést kötött össze egymással. Előbbi úgy hangzott, hogy RWE (a hazánkban is jelen lévő német energetikai óriás nevének rövidítése), az utóbbi pedig úgy, hogy privatizáció. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első, már vezérigazgatóként tett nyilatkozatai után ezek a vélemények változtak. Hogyan képzeli el az MVM jövőjét?
– Azt szeretném, hogy a villamos művek és az MVM-csoport a régió jelentős szereplője legyen. Vagyis egy olyan vertikálisan integrált – az erőművektől a konnektorokig nyúló – társaságcsoport, amely jó válaszokat ad a kihívásokra, és amely megőrzi, sőt megerősíti pozícióit. Ehhez előre kell gondolkodnunk, látnunk kell, hogyan változik az iparág, az európai szabályozás, mert e nélkül nincs arra biztosíték, hogy egy nemzeti, ha úgy tetszik, állami tulajdonú, de erős, a térségben is meghatározó erejű vállalattá váljon az MVM Rt. Ami az RWE-t illeti: 1999–2000-ben valóban náluk dolgoztam Németországban, és ennek köszönhetően közelről nézhettem végig, milyen az, amikor egy ország százszázalékosan kinyitja a maga árampiacát. A privatizáció során szerzett tapasztalataimat is nagyon hasznosnak ítélem, egyébként a kritikusok hajlamosak elfelejteni: végső soron a parlament döntött arról, mely cégeket és milyen mértékben kell magánosítani. Tehát nem a végrehajtásért felelősöket kellene kritizálni az egész folyamatért. Egy vállalat menedzsmentjének nem lehet más célja, mint hogy növelje a részvényesi értéket, akárki is a tulajdonos, és erős társaságot vezényeljen, amelyik növekedésre képes. Ha majd ezt szem előtt tartva eljutunk odáig, ahová szeretnénk, akkor az MVM részvényeinek maximum 49 százaléka nagyon sokat érhet. Nincs szó arról, hogy mindent eltapsolnánk, arról sincs, hogy rajtam keresztül teszi be az RWE a lábát az előszobába. Arról van szó, hogy ezt a társaságot meg kell erősíteni a piacon, olyan struktúrát kell kialakítani, ami hatékony, mert a mostani még nem teljesen az. Már el is indítottam egy hatékonyságnövelő programot, ami a teljes társaságot szemléli, összefüggéseiben vizsgálja az erőforrásokat és a piaci lehetőségeket. Olyan MVM-cégcsoportot szeretnék kialakítani, amely meg tud állni a lábán, de egyben az ország egyik értéke is.
– Apropó, részvényesi érték. Úgy tudom, az MVM készen áll arra, hogy tőzsdei céggé váljon.
– Jelen pillanatban még nem ez a helyzet. De ha megerősítjük a céget, vagyis olyan üzleti pozíciót alakítunk ki, amely garantálja a hoszszú távú eredményességet, akkor foglalkozhatunk ezzel is.
– Egy korábbi interjújában külön kihangsúlyozta, hogy a határon túli magyarlakta területeken kellene megjelennie a társaságnak. Komolyan van ennek realitása?
– Minden olyan lehetőséget kötelező vizsgálnunk, amely az MVM számára üzletet jelenthet, így tekintünk az országhatárokon belülre és azokon túlra is. Egyszerűen megcélozzuk a kínálkozó lehetőségeket. Építhetünk vagy vásárolhatunk erőműveket, beszállhatunk a kereskedelembe, vagy a nemzetközi áramszállításba. Ha az MVM Rt. szerepet akar játszani a régióban, akkor nem tekinthet el attól, hogy vizsgálja a növekedés lehetőségét külföldön is. Nagyon fontos lépés lenne, ha a határokon túl munkát, illetve áramot tudnánk adni a magyaroknak, de ettől függetlenül is azt követeli meg az európai verseny, hogy terjeszkedjünk. Egyre nagyobb üzemméretre van szükség ugyanis a versenyképesség megtartásához. Már a hét-nyolc évvel ezelőtti vállalati prognózisok is azt mutatták ki, hogy Európában belátható időn belül négy-öt óriáscég kezében koncentrálódnak majd a nagy szolgáltatások; jó lenne, ha köztük nem csak a statiszta szerepét kellene játszanunk.
– Mennyire egyezik meg ez a terv a jelenlegi magyar kormány állami tulajdonról vallott felfogásával? Hiszen lépten-nyomon azt halljuk, hogy az állam rossz tulajdonos!
– E tekintetben a törvény az irányadó. A törvény pedig azt mondja ki, hogy az MVM Rt. legkevesebb 51 százalékát tartós állami tulajdonban kell tartani, méghozzá azért, mert ez stratégiai fontosságú társaság az ország szempontjából.
– A megcélzott növekedéshez szükség van arra, hogy a rendszerirányítás, amely most a független Mavir Rt. feladata, valahogy viszszakerüljön a nagyfeszültségű hálózatot tulajdonló MVM Rt.-hez. Erről azonban még nem tudni semmi biztosat, sőt, korábban kiszivárgott egy olyan forgatókönyv is, amely szerint a villamos művektől elvennék, s a Mavirnak adnák át az alapvezetéket.
– Ebben a kérdésben nem az MVM Rt. dönt, érvelni viszont tud. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sok szakmai okot lehet fölsorolni amellett, hogy a rendszerirányítónak a villamos műveken belül kell működnie. Amellett, hogy ez a legolcsóbb megoldás, ez a felállás honosodott meg Nyugat-Európában is. Úgy érzem, hogy az érveink jók, de a végső szót nem mi fogjuk kimondani, hanem a kormány.
– A pozíciók erősödéséhez nyilván arra is szükség van, hogy az MVM Rt. tevékenysége a korábbiaknál jövedelmezőbbé váljon. Milyen eredményekre számítanak az idén?
– Kismértékű veszteséggel számolunk 2005-ben.
– Közel két év múlva teljesen kinyílik a magyar árampiac, de ma még egymás mellett él a közüzemi és a liberalizált szektor. Utóbbiról anynyi egymásnak ellentmondó hír lát napvilágot, hogy egy átlag olvasó aligha képes kihámozni az igazságot. Hol azt hallani, hogy nincs elég szabadon értékesíthető áram, hol azt, hogy nagyon is sok van.
– Az az alapvető helyzet, hogy a villamosenergia-rendszer forráshiányos, magyarán kevés az áram. Nincs elegendő számú erőmű, főképpen olyan erőművi kapacitásból van hiány, amely képes lenne rendszerszabályozó funkciókat ellátni. A forráshiány nagyon komoly kihívást jelent Magyarországon, de ugyanez a helyzet Európában, sőt az egész világon is. A föld energiafelhasználása az előttünk álló ötven évben nagyobb lesz, mint eddig összesen a történelem folyamán. Európában 15–20 éven belül hatszáz gigawattnyi új termelőkapacitást kell megépíteni; ez egyenlő háromszáz paksi méretű erőművel! Magyarországon a növekvő energiaigény és a fokozatosan leálló régi termelőegységek miatt ugyanekkora időtávlatban 2000 megawattnyi összkapacitással bíró új erőművet kell rendszerbe állítani ahhoz, hogy biztonságos maradjon az áramellátás.
– Ki fogja ezeket az erőműveket megépíteni?
– Egy erős, vertikálisan integrált társaság hosszú távú áramvásárlási megállapodások nélkül is képes lehet erőművek építésére. Akinek viszont nincs termelőegysége, hálózata, szállítója, kereskedelmi leánycége és piaca együtt, annak nagyon kevés az esélye arra, hogy erőműépítésbe fogjon hosszú távú szerződések nélkül.
– Vagyis az MVM Rt.-nek lesz lehetősége arra, hogy erőművet építsen Magyarországon.
– Fogalmazzunk úgy, hogy az MVM Rt.-nek meglehet a lehetősége arra, hogy erőművet építsen Magyarországon, de a nálunk nagyobb rendszereket üzemeltető társaságoknak még jobb a pozíciójuk. Az építhet erőművet, akinek nagy a piaca, illetve hosszú távú szerződéseket tud felmutatni. E nélkül nehéz üzleti tervet készíteni, és bajos a hitelhez jutás is. Ezért van az, hogy ma már Európában is más szemmel tekintenek a hosszú távú szerződésekre, pedig korában sokáig kárhoztatták ezeket. Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell, a villamosenergia-ipar speciális terület; másképpen működik, mint a kereskedelem általában. Gondoljunk arra, hogy forrásoldal nélkül rögtön leáll a gépezet. Amennyi elektront termelünk, azt azonnal fel is kell használnunk, mert az áramot a tározós erőműveken kívül képtelenség raktározni, és meg kell oldani a nagy rendszerek szabályozását. Előre kell gondolkodnunk. Aki nem képes arra, hogy 20–30 éves időtávra tervezzen, az elveszíti a versenyképességét.
– Belefér-e a hosszú távú gondolkodásba annak a lehetőségnek a felmérése, hogy az EU hozzáállása esetleg megváltozik az energetikával kapcsolatban? Németország és Franciaország mellett most már az európai szocialisták is azt mondják, hogy az energetikában óvatosan kell bánni a liberalizációval.
– Nem hiszem, hogy gyökeres fordulatra kellene számítanunk. Arra azonban látok esélyt, hogy a rendszer hatékonyabb szabályozási igénye beépül a gondolkodásba. A liberális piacfelfogás elvileg nem tűri meg a regulációt, de egyre többen felismerik, hogy pontosan a fentebb említett sajátosságok miatt a villamosenergia-iparra más törvényszerűségek jellemzők, mint bármi másra. Minden európai országban létezik valamiféle szabályozás, és ha a nagy európai együttműködő rendszer szabályait nem állítja össze valaki, az irányítás kicsúszhat a kezünkből. A technikai kötöttségek nem szűnnek meg a liberalizációtól, de azt sem hiszem, hogy a piac igénye, nevezetesen a nagyobb versenyképesség, megkérdőjelezhető lenne. Az európai piacon az MVM Rt. pozíciói kedvezőek, ugyanis mi lehetünk a kapocs Nyugat- és Dél-Európa között. Helyes tehát az a stratégia, hogy kelet–nyugati és észak–déli irányban is fejleszteni akarjuk a hálózatunkat, mert ez egy olyan üzleti erőt ad, amit érdemes kihasználni. Hosszú távú terveinknek fontos eleme a hálózati összeköttetések, különösen a határkeresztező kapacitások fejlesztése.
Európa is számol. Nincs veszélyben Nyugat- és Közép-Európa ellátásbiztonsága 2005 és 2007 között, bár a szűk szállítóhálózati kapacitás miatt nem lehet kizárni, hogy zavar keletkezik a rendszerben – áll az európai együttműködő villamosenergia-rendszer irányító társaságainak szövetsége által nemrégiben publikált jelentésben. Az anyag kiemeli ugyanakkor, hogy 2010 és 2015 között az áramellátás veszélybe kerül, ha nem döntenek kellő időben a szükséges beruházásokról. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a fenti időszakban egyedül a hazánkat is tömörítő középső blokk lesz az unióban nettó áramexportőr, de mint ahogyan arról korábban már beszámoltunk, Magyarországon nem ez lesz a helyzet.
