Túlzottan magas a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint a hazai bankrendszer jövedelmezősége. Az OECD álláspontja, hogy ez piacszerkezeti problémákra vezethető vissza, és szabályozási, illetve felügyeleti beavatkozást igényel. Tulajdonképpen az OECD véleményét osztja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is. A jegybanki vélekedés szerint a hazai bankrendszer jövedelmezősége még kiemelkedően nagy, ám az európai bankokkal összehasonlítva az országban jelen lévő hitelintézeteknek még javítaniuk kell a hatékonyságukat.
Ugyanakkor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) úgy vélekedik, hogy a hazai bankrendszer helyzetéről szóló OECD-anyag által sugalmazott értékelés sommás és leegyszerűsítő, bár a kritika egyes elemei megfelelnek a valóságnak. A felügyelet szerint a hazai banki nyereségesség az EU új tagországainak 11 százalékos átlagához képest valóban magas, ám nem példátlan. A bankrendszer adózott eredmény alapján számított tőkejövedelmezősége 2003-ban 18 százalék volt, azaz a Csehország, Szlovákia és a balti országok által elfoglalt 15–21 százalékos sávban helyezkedett el.
A PSZÁF tavalyi jelentése szerint a hazai bankszektor átlagos tőkejövedelmezősége tavaly az első háromnegyed évben 27,17 százalék volt, azaz ugrásszerűen nőtt a 2003. évi átlaghoz képest. A magas itthoni nyereség a felügyelet szerint túlnyomórészt makrogazdasági tényezőkből fakad. A kiemelkedő banki nyereségesség különösen a magas átlagos kamatrésben nyilvánul meg, amely az EU-15 átlagának 2,5-szerese. 2003-ban a négyszázalékos szintet megközelítő átlagos kamatrés az új EU-tagok hasonló mutatóját is mintegy másfélszeresen meghaladta.
Szlovén kormányfő: teljes mértékben elfogadhatatlan Oroszország lengyel légtérbe való behatolása
