Szerbiában veszélyes iskolába járni. Főleg a fővárosban. A szülők érthetően nyugtalanok. Sokan kísérgetik gyerekeiket. Még a felsősöket is. A statisztikai intézet adatai szerint Belgrádban mintegy 200 ezer tanuló jár a 188 általános és a 85 középiskolába. Annak ellenére, hogy a helyzet nagyon riasztó, csak az intézmények mintegy húsz százalékának van saját rendőre, inkább a nagyobb iskoláknak, amelyekbe ezernél is többen járnak. A többinek még éjjeliőrre sem futja. Elvárhatja-e bárki is, hogy az a néhány rendőr, aki maga is örül, ha békén hagyják, meg tudja gátolni a verekedéseket, amelyeknek nem egy ízben a tanárok is szenvedő alanyai?
A rivalizáló bandák közötti „békebeli” összetűzéseket már jó ideje felváltotta a céltalan erőszak, a cigányok elleni szervezett hajsza. Aki keresztbe tett valamelyik fővagánynak vagy szintén tizenéves drogdílernek, annak ütött az órája. S ezekben a verekedésekben már nyoma sincsen a lovagiasságnak. Marad a puszta kegyetlenség, vagy a pusztítási vágy. A szállodák már rettegve fogadják az iskolai kirándulásokat, a barbár viselkedés híre már külföldre is eljutott. Volt olyan bolgár hotel, amely többé nem kívánta fogadni az iskolás vendégeket Szerbiából, akkora volt a korábban okozott kár. Utazási irodák idegenvezetői panaszkodtak, hogy éjszaka le sem hunyják a szemüket a középiskolások hangos duhajkodásától, s a hajnalt pedig valamelyik orvosi rendelőben töltik egy-két holtrészeg vagy kábítószerrel túladagolt diákkal.
Pszichológusok, szociológusok magyarázzák az agresszivitás okait: háború, szegénység, szeretethiány, a családok szétesése, rossz nevelési módszerek, erőszakos filmek mind nagy hatással vannak a kamaszgyermek lelkivilágára, de leginkább a társadalmi elismertségnek örvendő háborús „hősök” vagy az alvilág legsikeresebbjei, akikre fel lehet nézni. Ők a követendő példák, a rettenhetetlenek. De megáll a tudomány, s elszörnyedve állnak a lélekbúvárok – a lélek mélységeinek ismerői is – a szadista megnyilvánulások láttán. Amikor petárdát nyomnak a macska szájába, hogy ott robbanjon fel, vagy kóbor kutyát akasztanak fel, hogy történjen már valami érdekes. A fiatalkorúak körében elharapódzott erőszak szerencsére kevésbé sújtja a Délvidéket. Északon – főleg a magyarlakta településeken – még visszaszorulóban is van.
Az utóbbi hetek eseményei még az edzett szerbiai közvéleményt is megdöbbentették. Ezek közül a legsokkolóbb volt, amikor fényes nappal a belgrádi Száva-hídról négy tizenéves a jéghideg folyóba dobta egyik társukat – büntetésből, amiért nem találták meg a bátyját, akivel viszont leszámolnivalójuk lett volna. Több szemtanú látta, amint a kapálódzó, rémült gyereket átemelik a korláton, és a mélybe hajítják. Rögtön elmerült, és azóta se került elő. Élt tizenegy évet. A többiek leszaladtak a hídról a partra lesni, hogy vajon ki fog-e úszni. Miután nem találták, s a víz is vészjóslóan csendes volt, elrejtőztek egy aknába. Ott talált rájuk a rendőrség, s vitte be őket. Egyikük sem idősebb tizenöt évesnél, a legfiatalabb tizenhárom.
A szemtanúk vallomása alapján pontosan rekonstruálni lehetett a hátborzongató esemény minden részletét, hiszen végignézték a parton horgászók, ők riasztották a folyami rendőrséget. Ők maguk ugyanis nem segíthettek, hiszen a gyerek – a sikoltozásából arra következtettek, hogy kislány volt – a folyó közepén csapódott a vízbe és merült el. De látta egy buszvezető is, aki ugyancsak tehetetlenül nézte végig egy rémült kisgyermek meggyilkolását fényes nappal a Branko hídon.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
