A csehek nagyon büszkék arra, hogy Wolfgang Amadeus Mozart a prágaiak számára alkotta meg Don Giovanni című operáját, s azon zeneszerzők közé tartozik, akik szeretik a cseh nemzetet és megértették annak sajátos zeneiségét. A halhatatlan zeneszerző híres mondása („a prágaiak engem értenek”) kőbe vésett idézetként szerepel szinte minden csehországi Mozart-méltatásban. Egy közelmúltban tartott ősbemutató kapcsán azonban figyelemre méltó kultúrtörténeti vita alakult ki az ausztriai szudétanémet szövetség (SLÖ) és cseh történészek közt. Gerhard Zheisel, az SLÖ elnöke a Sudeten Post című újságban azt állítja, hogy a csehek Mozart-dicséretét a prágai közönségről jogtalanul értelmezik a cseh nemzet iránti szeretet megnyilvánulásaként. Szerintük Mozart nem a prágai cseheket, hanem a prágai németeket dicsérte. Mert hát, érvel az SLÖ, a tizennyolcadik században Prága 77 ezer lakosa közül csak kevesen beszéltek csehül és a Rendi színházban 1920-ig német nyelvű előadásokat tartottak elsősorban németek számára.
Az SLÖ a Mozart-dicséret értelmezésén kívül azt is nehezményezi, hogy a csehek magukénak tekintenek olyan csehországi születésű németeket, mint például Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, Gustav Mahler zeneszerző, Oskar Kokoschka és Egon Schiele festőművész, az írók közül Franz Werfel és Franz Kafka, sőt a legendás autótervezőt, a libereci születésű Ferdinand Porschét is. A cseh történészek azonban visszautasítják, miszerint a csehek német tollakkal ékeskednének. Szerintük nehezen állapítható meg, hogy az Osztrák– Magyar Monarchia idején, amikor Csehországban is a német volt a hivatalos nyelv, ki tekinthető tősgyökeres németnek, illetve csehnek. Ivo Hajn történész úgy véli, a XIX. században sokan éltek Csehországban, akik bár túlnyomórészt németül beszéltek, cseheknek tartották magukat.
origo.hu
Rubint Rella nyilatkozott a válásról – így látja most az életét
