A Szent Anna-kápolna titkai

Az 1470-es években, Mátyás király uralkodása idején épült a székesfehérvári Szent Anna-kápolna, „a város egyetlen épen maradt középkori épülete, amely átvészelte a török uralmat”, írja a Fehérváron megjelenő VÁR című irodalmi, közéleti és kulturális folyóirat legújabb számában Adorján Imre. A cikk azt taglalja, mikor és hogyan alakították át az elfutott évszázadok során a „kecses épületet”, illetve milyen török kori emléknyomokat találtak a kápolna felújításakor.
Találtak mindenekelőtt az ajtó sarokvasának üregében egy papírfoszlányt, amelyen elmosódott arab szöveg olvasható, a Koránból ismert idézet: Gafara li, illetve Ma anzalma. A szövegtöredék, továbbá a bejárati fal déli oldalában látható (eddig megfejtetlen) fekete betűs írás és az alatta ékeskedő, törökös festett díszítmény arra utal, hogy az épületet annak idején mecsetté alakították, és benne, ahogy azt Molnár József történész megállapította, nagy valószínűséggel ortodox iszlám istentiszteleteket tartottak.
A legújabb, átfogó vizsgálódások további török emléknyomokat is feltártak az épület különböző falsíkjain. Többek között egyéb feliratokat, kalligrafikus ékítményeket, egy koncentrikus körökkel keretezett, sajnos igen elmosódott ábrát, valamint két, viszonylag épen megmaradt, szép freskótöredéket is: egyikük datolyapálmát, „életfát”, a másik süveg alakú ciprust ábrázol.
Az említett feliratok nyomán a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a hajdan Székesfehérváron is megtelepült törökség soraiban a híres dervisrend, a bektási alapítású szúfik is megtalálhatók voltak. (Itt vetjük közbe, ennek a rendnek a tagja volt a Budán élő Gül baba, a Rózsák Mestere.)
Ezután Adorján Imre bemutatta, milyen szoros kapcsolat volt a szúfi szerzetesrend és a janicsárok katonai szervezete között. Utóbbiak szervezeti formájukat, egyenruhájukat és rendfokozati jelzéseiket is a bektási dervisektől vették át.
Ami pedig a két, freskón megjelenő fát, a gyümölcsöt érlelő datolyapálmát és az örökzöld ciprust illeti, ezek helyzetéből és a környezetükben talált festéknyomokból arra lehet következtetni, hogy egy összefüggő freskórendszer részei voltak, amelyeken iszlám legendákat jelenített meg az ismeretlen festő.