A tudományos igényesség próbája

A Magyar Nemzet március 30-i számában interjú jelent meg dr. Csókay Andrással Ami igaz a vízilabdára, nem áll az idegsebészetre címmel, amelyben ismételten, név szerint is megemlíttettem. Érintettként a cikkben közöltekhez kívánok hozzászólni.
A tények.
A súlyos koponyasérülések gyakran járnak a koponyaűri nyomás fokozódásával, amit minden körülmények között rendezni kell. Ennek megoldása általában gyógyszeres és úgynevezett konzervatív (nem műtéti) terápia, amely az esetek nagy többségében eredményes. Ritkán, minden konzervatív erőfeszítés ellenére, a koponyaűri nyomás tovább növekszik, és csökkentésének végső megoldása lehet a koponyaboltozati csont kiterjedt, műtéti eltávolítása (dekompresszív kraniotómia). Bármenynyire kézenfekvően logikus is a Münchausen báró szerinti „fedő levétel”, a problémát ez sem mindig oldja meg, még kevésbé a beteg sorsának végső alakulását, noha sokszor eredményesnek tűnik. Ezt a dekompresszív kraniotómiát módosította Csókay doktor. Semmilyen tudományos bizonyíték nincsen arra nézve mind a mai napig, amely szerint a dekompresszív kraniotómia eredményesebb lenne, mint a konzervatív kezelés, és bármit állít Csókay doktor, az sem bizonyított, hogy az általa alkalmazott módosítás jobb lenne, mint a másik két módszer. Következésképp helyesen jár el az is, aki csak gyógyszert ad, az is, aki dekompresszív kraniotómiát végez, az is, aki a dekompresszív krainotómiát kiegészíti Csókay doktor módosításával. Helyesen jár el mindegyik, de nem helyesebben.
A szakmai kollégiumok mint a legmagasabb szintű tanácsadó és véleményező testületek írásban foglalt ajánlásaikkal egy-egy bonyolultabb vagy vitatott kérdésben irányt mutatnak a szakterületükön működőknek. Ezeket a tudományos igénnyel elkészített „vezérfonalakat” (guidelines) a minisztérium támogatja és ösztönzi, továbbá megjelenteti az Egészségügyi Közlönyben. A szakmai kollégiumok ajánlásai kötelező érvényűek, attól eltérni csak nagyon indokolt és kellően alátámasztott esetben lehet. Következésképpen a szakmai kollégiumok csak bizonyított, nemzetközileg már elfogadott eljárásokat ajánlanak, amelyek kiállták a tudományos igényesség próbáját. Az idegsebész szakmai kollégium egyik tagjának kérésére a testület megvitatta és véleményezte dr. Csókay módosítását, amelyet bizonyíték hiányában a fent részletezett értelemben nem tartott ajánlhatónak, de nem is ellenezte vagy tiltotta meg. A szakmai kollégium akkori elnökének felkérésére, a kollégium megbízásából mint országos intézeti főigazgató és a központi régió felügyelő egyetemi tanára az én aláírásommal ment el a levél, hangsúlyozva, hogy kollégiumi állásfoglalásról van szó. Nevem kiemelése a riportban személyeskedés, még akkor is, ha teljes mértékben egyetértek a kollégiumi állásfoglalással.
Prof. dr. Nyáry István
főigazgató főorvos,
Országos Idegsebészeti
Tudományos Intézet, Budapest
Tisztelt Nyáry professzor úr!
A magyar és a külföldi bioetikai törvények szerint a történeti kontroll elegendő az életet közvetlenül veszélyeztető állapotokban egy új orvosi módszer mint eddigieknél hatásosabb eljárás bizonyítására. Ez megtörtént, ezért fogadták el a közleményeket, ezért kapott szakmai nemzetközi díjat a műtéti eljárásom két ízben is a világkongresszusokon, továbbá ezért ítélte oda nekem a PhD-t a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa.
Egy szakmai kollégiumi határozatot mindig az elnök ír alá és nem két tag, különösen ilyen kényes kérdésben. Az egyik legelismertebb magyar idegsebész, a pécsi klinika vezetője, Dóczi professzor még jóval korábban gratuláló levelet írt a módszerrel kapcsolatban. A kollégium tagjai közül többen szóban megerősítették, hogy a kérdéses elmarasztaló levelet nem látták az elküldése előtt.
Dr. Csókay András