Amit szeretni kell, mert jó irányba húz

Beszéljük meg, hogy a gazdatüntetés eddig 135 millió forintjába került a rendőrségnek – ajánlja a Klubrádió müezzinje, Bolgár György. Lenyűgöző, amit a hazai kormánypárti média gazdaügyben produkál. Ilyen mértékben aljas manipulációt utoljára a szocializmusban tapasztalhattunk, amikor a sajtó elhitette a magyarokkal: a lengyelek azért sztrájkolnak, mert nem szeretnek dolgozni. A sajtótörténet emlékezetes pillanatai voltak, de azok közé emelkedhet a mostani is. Tehát: a gazdák azért ülnek napokig, hetekig a mínusz tíz fokban a Felvonulási téren a traktorjaikban, mert unatkoznának otthon, a mezőgazdaságban ugyanis holtszezon van. És a hallgató, a néző még azt javasolja, hogy szedjenek tőlük parkolási díjat. A magyarság ma olyan állapotban van, hogy már el sem gondolkodik rajta, vállalna-e bármely ügyért akár csekélyke áldozatot is. Csak kényelmes fotelok léteznek a számára, és meleg, fényes bevásárlóközpontok, ahonnan kitolják a kocsiba az árut. A Felvonulási térről valóban nem látni a kereskedelmi tévéket.
Vajon mennyi és mi kellene már az embereknek, hogy felálljanak a foteljeikből? Nem kívánom, hogy el kelljen gondolkodniuk rajta. És ön, Bolgár úr, vajon meg akarja-e beszélni majd a hallgatóival, hogy mennyibe fog kerülni a Duna-híd felöltöztetése?
De ne csak üssük, szeressük is a médiát! Mert vannak szeretni való darabjai. Ilyen többek vagy inkább kevesebbek között a Rádió C, e fiatal kora ellenére több viszontagságon átesett kis regionális rádió, amely olykor tönkre megy, azután vezetőséget vált, de főként profilt keres. És a hallgató szerencséjére talál is. A Rádió C magát romarádiónak határozza meg. Eleinte persze minden volt, csak az nem, inkább az alternatív rádiózás egyik iskolapéldája, ennek lényege lenne, hogy a műsor majd csak kialakul, az egész majd csak lesz valahogy. Mostanra eltűntek a mikrofonok elől a nagyképű rózsadombi kádergyerekek, akik csak képzelték, hogy szót tudnak érteni az igazi hallgatósággal. És megjelentek azok a törekvések, amelyekkel sikerült az amatőr és a kereskedelmi között megtartani az adót.
A Rádió C-nek van műsora, ami a rádiózás alapvető kritériuma (ezt nem mindenki tudja). Vannak rendszeres szolgáltatásai: cigány nyelvű adások, tájékoztató magazinok, amelyekből megtudhatja a célközönség, tehát elsősorban a cigány ember, hogy mikor hol mit tanulhat, mire pályázhat, miféle lehetőségeket kínál számára az állam, az egyház. Igen helyesen feladatának tekinti mindemellett azt is, hogy népszerűsítse a tehetséges „testvéreket”, megadja számukra azt a reklámlehetőséget, amitől pénz és összeköttetések híján az országos médiumok megfosztják őket. A műsorvezetők között vannak valódi profik és gyengécske amatőrök, a hangzás azonban, amit nemcsak a speciális zenei profil, pontosabban a magas színvonalú zeneszolgáltatás biztosít, egyre egységesebb. Az irány jó. És a rádió is.
(Rádió C – Fm 88,8.)