Az oktatási miniszter kudarcot vallott

Alapító tagtársam, Magyar Bálint!
Nehéz szívvel veti papírra e sorokat a 0019-es számú TDDSZ- (Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete) igazolvány tulajdonosa. Fájdalmas dolog írnom most neked, akivel együtt ültünk a Pollack Mihály téri, lelkes hangulatú TDDSZ-üléseken, és arról szőttünk terveket, hogyan fogjuk a magyar felsőoktatást felvirágoztatni. Európaiságról, angolszász rendszerről, universitasról, teaching and education through researchről álmodtunk. Arról beszélt ott (akkori) példaképem, Szemere Bertalan szépunokája, Magyar Bálint, hogy minél több magyar fiatal kerüljön a felsőoktatásba, s közülük minél többen vehessenek részt a legmagasabb színvonalú képzésben.
Ez a levél, Bálint, nem egyike a „liberális” Magyar Bálintot receptszerűen elmarasztaló írásoknak, hanem személyes. Én voltam az ugyanis, aki sokkal tovább hitt benned TDDSZ-es tagtársaink közül, mint bárki más. Emlékezz rá: én voltam, aki a Magyar Nemzetben megjelent írásomban örömmel üdvözöltem, amikor Horn Gyula elcsapta a nyegle Fodor Gábort az Oktatási Minisztérium éléről, és téged nevezett ki a helyére. Abban a helyzetben, amikor Bokros Lajos kijelentette, hogy minek nekünk egyetem, Burundiban sincsen, mégis egész jól megvannak, te a magyar felsőoktatás megmentőjének szerepére vállalkoztál. Létrehozván a Széchenyi professzori ösztöndíjrendszert, értékes embereket mentettél meg az elbocsátástól. Talán emlékeztél erre az írásomra, mert megtiszteltél azzal, hogy a Fidesz-kormány idején, amikor én Hámori professzor úr mellett dolgozhattam, elküldted nekem az SZDSZ felsőoktatás-politikai elképzeléseit. Az SZDSZ felsőoktatás-politikai elképzelései gyakorlatilag a jelenlegi felsőoktatási törvénytervezetekkel voltak azonosak. E törvénytervezet pedig a magyar felsőoktatás halálos ítéletét fogalmazza meg.
Azt írtam neked akkor: Bálint, ne add fel korábbi elveidet, ne az exkommunistákkal keresd az együttműködés lehetőségét, hanem a többi demokratával. A fiatal demokratákkal, a keresztény demokratákkal, a magyar demokratákkal. Mert aki a korpa közé keveredik, azt felfalják a disznók. Bár ne vált volna be ez a jóslatom, bár azt mondhatnám most neked: Bálint, de jó, hogy a baloldalon is van olyan politikai erő, amelyik számára a magyar felsőoktatás fontos. Nos: ez az, amit sajnos ma nem mondhat el senki.
Kedves Bálint! Azt gondolom, hogy kettőnk közül én maradtam hűséges azokhoz az ideákhoz, amelyeket együtt álmodtunk meg a Pollack Mihály téren. Én ugyan nem lettem felelős minisztere a felsőoktatásnak, de közreműködhettem egy olyan felsőoktatás-politikai műhelyben, ahol – egyebek mellett – a következő eredmények születtek:
Soha annyi fiatal felsőoktatásban nem részesült Magyarországon, mint a polgári kormány döntéseinek következtében. Kialakult a háromlépcsős felsőoktatás, és ez – legalábbis a természettudományok relációjában – nemzetközi színvonalú mesterképzéssel és PhD-képzéssel párosult. Egészen a ti visszatérésetekig megszűnt az oktatói létbizonytalanság, most viszont, spórolás címén, tömegével rúgjátok ki állásaikból az egyetemi oktatókat.
Csalódottan a szemedbe kell mondjam: második miniszterséged a felsőoktatás tudatos lerombolásának, a szándékos kártételnek a korszaka. Egy exkommunista miniszter, egy Hiller vagy Lendvai sem tett volna annyi kárt az oktatásban, mint te, a volt TDDSZ-es Magyar Bálint.
Az a logika, hogy minél több a hallgató, annál kevesebb oktató szükségeltetik; az, hogy alkalmas, tapasztalt oktatókat kényszernyugdíjba kényszerítesz, miközben fiatalok számára elérhetetlen álom az egyetemi oktatói állás; az, hogy olyan költségvetést kényszerítesz az egyetemekre, amely például a természettudományi karokon a gyakorlati oktatást egyszerűen ellehetetleníti, Bokros Lajos végtelen cinizmusát és szellemiségét idézi.
Vajon ez a felsőoktatás-politika lenne Szemere Bertalan vagy Eötvös József liberális felsőoktatás-politikája? Bálint, te nem egyszerűen TDDSZ-es alapítótársaidat és elveidet, nem csupán a liberális eszméket árultad el, hanem korábbi önmagadat is. Te már nem az az ember vagy, akivel együtt a TDDSZ-t alapítottuk. Nemcsak elveidet, de erkölcsi tartalékaidat is felemésztette oktatásügyi ámokfutásod. Látványos példája ennek az OKTAT-botrány és annak elmaszatolása, vagy az a tény, hogy Magyar Bálint minisztériuma az a hely, ahol – finoman szólva – korrupciógyanús ügyek bűzlenek, ahol a grazi hoszteszképző diplomája elegendő ahhoz, hogy valaki a miniszter kegyeltjeként főtisztviselő lehessen. Egyetemi oktatók bérére vagy a gazdák jogos követeléseinek kifizetésére azonban nincs pénz. Ilyen kvalitású minisztériumi főtisztviselők számára van.
Ez is oka, amiért csatlakoztam harminc értelmiségi társam felhívásához, akik felszólítottak, hogy mondj le. Amennyiben maradt benned egy szikrányi is abból a tisztességes, becsületes és egyenes Magyar Bálintból, akit TDDSZ-es alapító tagtársamként megismerhettem, akkor most azonnal mondj le a miniszteri tisztségről. Nincs olyan ember a Földön, aki több kárt okozhatna a magyar felsőoktatásnak, mint te.
Alapító tagtársad és hajdani tisztelőd:

Fodor András genetikus, az ELTE (volt) habilitált egyetemi docense, Budapest