Negyed hat. Nemhogy a jégcsarnok közelében, az oda vezető Raktár utcában, de a pesti bekötőúthoz csatlakozó Mártírok útján is alig lehet parkolóhelyet találni. Ennek megfelelően a pálya bejáratánál még a 6 órai kezdés időpontjában is sorakoznak az emberek, hátha jut jegy. De már nem jut. Tegnap délután három órakor néhány percre még kinyitott a pénztár, de a megmaradt jegyeket pillanatok alatt elkapkodták. Ha nem is emberemlékezet óta, de a jelenlegi idényben nem volt erre példa, Székesfehérvárott utoljára talán a tavalyi Kanada elleni válogatott találkozón voltak ennyien hokimeccsen.
Az érdeklődés érthető, hetedik mérkőzést még sohasem rendeztek magyar jégkorongbajnoki fináléban. Az Alba Volán és a Dunaújváros nem idén kezdte az ismerkedést egymással, a döntő ütközetre mégis muszáj volt valami újdonsággal előállni. A vendégeknél ezt a kényszer is vezérelte, hiszen tegnapra már két válogatott (Tokaji és Horváth) és egy válogatott szintű (Vargyas – aki erdélyi születésű) hátvédjüket nélkülözték. Robert Spisak vezetőedző a megmaradt öt bekket küldte jégre párosával. A Dunaújváros elöl is csak három támadósort cserélhetett, a Volán a létszámot tekintve mindenképpen fölényben volt.
Az első harmad alapján ezt tudta is érvényesíteni. Bár először a DAC került emberelőnybe, ez kimaradt, s a nyolcadik percben a hazaiak megszerezték a vezetést. Csibi lőtt jobbról kicsit kisodródva, a korong Szuper Levente lábai között áthaladva kötött ki a hálóban (1-0).
Az utóbbi két nyertes mérkőzéséhez hasonlóan tehát ezúttal is az Alba Volán lőtte az első gólt. Ami már azért sem jelentett jót a Dunaújvárosnak, mert az első összecsapást leszámítva – amikor fordított a DAC – mindig az nyert, aki megszerezte a vezetést. Ladányiék ezúttal nem várták meg az utolsó harmadot, már a másodikban kijöttek a sündisznóállásból – mindjárt élvezetesebb lett a játék. Ez a harcmodor inkább a házigazdáknak kedvezett, bár gólt – legalábbis szabályosat – egyik fél sem ütött.
Az utolsó húsz percre a DAC fokozta a tempót, de a Volán tudta tartani a lépést. Mondhatnánk, mit sem ér a nagy iram, ha nem párosul góllal, ám a fehérváriak ezúttal aligha gondolkodtak így. A kitámadó dunaújvárosiakkal szemben többször eldönthették volna a meccset, de az izgalmak az utolsó pillanatokig kitartottak. Az utolsó percre a DAC kapusát is lehozta, az eredmény azonban nem változott, ha csak egyetlen gólocskával is, nyert az Alba Volán, s ő lett a bajnok.
Az ünneplés már sokkal olajozottabban ment. Pezsgő, konfettieső, „We are the champions”, s még szegény Gröschl Tamást is kitámogatták a jégre. Amikor a szurkolók a nevét skandálták, bizony a könnyeivel küszködött. A legtöbben mégis az egyetlen gól szerzője, Csibi József nyakán lógtak. „Még sohasem lőttem ilyen fontos, mindent eldöntő gólt. De amikor betaláltam, még nem gondoltam, hogy ez jelenti majd a győzelmet” – foglalta össze a meccs lényegét a maga szemszögéből.
A fehérváriak örvendeztek, de a kelleténél jobban a dunaújvárosiak sem voltak letörve. „Büszke vagyok a csapatomra! Különösen annyi sérülés után, az lett volna a bravúr, ha mi nyerünk” – jegyezte meg Robert Spisak vezetőedző. A másik oldalon Pet Cortina sem ragadtatta el magát: „Hogy mivel voltunk jobbak? Lőttünk egy gólt… A két csapat egyformán játszott, mi voltunk a szerencsésebbek.”
Így igaz. Cortina munkája ezzel nem ért véget, sőt most kezdődik igazán. Szövetségi kapitányként lelket kell vernie a dunaújvárosi játékosokba, mert csak néhány nap pihenő, s megkezdődik a közös felkészülés a válogatottban a világbajnokságra.
origo.hu
Hajszálon múlt a tragédia: a rendőrök előbb értek oda, mint a vonat
