Bolondok napja

Ma április elseje van, a bolondok napja. Legyünk megértők velük. Azért, mert egy dimenzióval arrább élik a világukat, rendes emberek is lehetnek közöttük. Itt most nem a napi politikára asszociálnék, a világért sem szeretném hírbe hozni Gyurcsány Ferencet és népi zenekarát, ott van szegényeknek a batyu a hátukon. De azért ilyenkor el kellene gondolkodni valamelyest. Annyi marhaság hangzik el mostanában a közéletben, hogy azt lehetetlen követni. Van pillanat, hogy az ember azt hiszi, maga is őrült. Vagy – hogy Hofi Géza szavait kölcsönözzem –, uraim, a hordó nem áll meg! Ha elhülyülünk, visz vele együtt a szökőár…
Nem kéne tartósítani ezeket a bolond napokat, teli velük a padlás. Itt volt például a legutóbb december ötödike, akkor is megcsípte a magyar embert a hülyebogár, a legzavarosabb el sem ment választani a kettős népszavazás ügyében, a másik fele pedig a formatervezett Gyurcsány kétnemes javaslatát tette magáévá. A „nemzet dicsőségére”. Akkor is a bolondok napját ültük… Azért javasolnám, bocsássunk meg bolondjainknak, nem tudják, mit cselekszenek. Nekik arrébb a világuk, a miénk meg itt van – akár át is lehetne fáradni a másik pályára.
Szép nap lesz a mai bolondünnep, a meteorológia napsütést jósol, kék eget, rigófüttyöt. Hogy logika lesz-e a világban ezen a napon, arról sincs hír, de azt nem is kell keresni, mert április elseje van. Ébresztő, fel! Tényleg ne hozzuk hírbe Gyurcsányt, elgúnárkodik ő saját hatáskörben.
A bolondok napját üljük, de legyünk tekintettel rájuk, ők odaát vannak, mi meg még itt. Van remény. Április elseje, tavasz van. Fakadnak a rügyek. Mi itt állunk Betyár (kan) kutyával a kertkapunál. Lesz itt még május is.