Csabi bácsi lazán „letanítja” Ibolyát

Borzasztóan kellene örülnünk, hogy az első Megasztár tehetségkutató versenyében feltűnt, sugárzóan tehetséges énekesnőt – egykori takarítónőt –, aki ráadásul roma, a kormány kivitte Brüsszelbe, az ottani állandó képviselet épületében rendezett szoboravatóra. Attól is rettentően boldognak kellene most lennünk, hogy a TV2 Napló című műsorának stábja az általa rendezett verseny második helyezettjét elkísérte a nagy útra. De mi mégsem örülünk igazán. Nem örülünk, mert egy épelméjű országban ez nem több, mint egy mínuszos hír. Vagyis teljesen természetes, hogy egy brüsszeli rendezvényen a politika kultúránk legjobbjaival, Sebestyén Mártával, Oláh Ibolyával díszíti ki magát. És nem tesz ezzel sem gesztust, sem szívességet senkinek – sem a fiataloknak, sem a szegényeknek, sem az árváknak, sem a romáknak –, legfeljebb saját magának. A média sem érdemel külön vállveregetést csinnadrattás demonstrációja miatt, hogy lám Ibolya – a félelmekkel ellentétben – mégsem tűnt el a hallgatás kiszáradt kútjában. Ibolyát és az ünnepélyes aktus többi részt vevő művészét – s mellesleg saját magát is – a média legfeljebb azzal tisztelhette volna meg, ha Sebestyén Márta énekére, néhány mondatos megszólaltatására, Lantos Györgyi szobrára s az ő meginterjúvolására is szán némi műsoridőt. Így Ibolya nem a bulvárlapok és bulvárműsorok feltupírozott hőseként tündököl, hanem egy sorban azokkal, akik közé tehetsége és teljesítménye alapján őt sorolni kell. A soványka témát így olyan részletekkel volt muszáj gazdagítani, amelyek utóbb nem válnak a melldöngető MSZP dicséretére. Tabajdi „Csabi bácsi” sajátos, pártfunkciós „letanító” modorában például egy vacsorán azzal fárasztotta Ibolyát, hogy majd Ibolya lesz az, aki a romáknak példát mutatva többet tesz minden kormánynál a kisebbségi ügyekért. Úgy látszik, „Csabi bácsi” és pártja az egyetlen, amelynek fogalma sincs arról, hogy a romák a magyar társadalomban zenész-zeneszerző-énekes-táncos szerepkörben több száz éve megállják a helyüket, megbecsüljük őket, sőt sokat tanultunk is tőlük, olyannyira, hogy rapszódiáiban például Liszt Ferenc kifejezetten a cigányprímások tüzes, szertelen előadásmódját alkalmazta. A romáknak egyébként nem is ezzel van bajuk… „Csabi bácsi” azt sem tudja, hogy a kultúra legtöbb területén – így a rockzenében is – akkor születik igazi érték, ha a politika befogja a száját, és hagyja, hogy létrejöjjön az asszimiláció. Vagyis, ha Ibolya egyszerűen csak énekesnő, és nem pedig valakik állítólagos kegyéből felemelkedett, szegény sorsú roma. (Mellesleg hol tetszettek lenni akkor, amikor ő még az utcán zenélt és énekelt?) Szerencse, hogy ennek a lánynak a helyén van az esze és a szíve, és ott helyben kifizette „Csabi bácsit” aprópénzzel, mondván, hogy ő saját magáért énekel, és ebben az összefüggésben ne mondják rá, hogy roma.
Az üres üléstermeket járva a riport egyik részletében Ibolya így énekelget csak úgy maga elé: „Halvány őszirózsa / Gyógyítsd meg a szívemet / Gyógyítsd meg a balost / Gyógyítsd meg a jobbost…” Mi meg idehaza a képernyő előtt hozzádaloljuk csendesen: Gyógyítsd meg a médiaembert / Gyógyítsd meg a politikust…
(Napló, TV2, március 6., Hadas Krisztina riportja.)