Cseh történelmi emlék kalapács alatt

A cseh nemzeti könyvtár illetékeseit nemrégiben lázba hozta egy párizsi hírügynökségi jelentés arról, hogy a Druot Richelieu aukciósház régi és újabb kéziratokat kínáló márciusi árverésén egy felbecsülhetetlen értékű cseh történelmi és irodalmi emlék is kalapács alá kerül.

Kiderült, hogy egy magát megnevezni nem kívánó párizsi családtól származó régiség nem más, mint a XIV. század elején keletkezett első cseh nyelvű, s Dalimil Krónikája néven ismert alkotás gazdagon díszített latin fordításának a töredéke. E páratlan lelet jelentőségét talán azzal érzékeltethetnénk, ha magyar kutatók rátalálnának például a legszebb kiállítású magyar gesta, Káldi Márk latin nyelvű, 1358-ból származó Képes Krónikája egy más nyelvű, még ismeretlen változatának díszes töredékére.
Igaz, a Dalimil Krónikája szerzőjének, akárcsak Béla király ismeretlen jegyzőjének kilétét mindmáig homály fedi, ám a szakemberek szerint ez nem csökkentheti a nagyra becsült könyvritkaság irodalmi értékét.
A Dalimil Krónikája latin nyelvű töredékével kapcsolatban cseh szakemberek rámutatnak: a meglevő krónikapéldányok és töredékek közül a most előkerült darab gazdag díszítése művészeti szempontból is szinte egyedülálló, ritka érték. A pergamenlapokon látható illuminációk és iniciálék évszázadok múltán is ragyogó, élénk színekben tündökölnek, s ez a maga nemében szinte példa nélküli képtára a cseh történelem korabeli szereplőinek. Látható a képeken az első cseh herceg, Borivoj megkeresztelésének jelenete, Szent Ludmilla meggyilkolásának és Szent Vencel egyes cselekedeteinek ábrázolása. Művészettörténészek úgy vélekednek, hogy a pazarul díszített latin nyelvű krónikát Luxemburgi János cseh király, vagy fia, IV. Károly német–római császár készíttette itáliai mesterekkel talán Bolognában, Páduában vagy Velencében.
A cseh nemzeti örökség ezen kincsének megszerzése majdnem veszélybe került, amikor a kormány szóvivője még az árverést megelőzően nyilvánosság előtt kikottyantotta, hogy a cseh állam akár tízmillió koronát is hajlandó áldozni a töredékért. Az aukciósház számára ez az információ tette lehetővé, hogy az árat valóban felsrófolja a jelzett összegnek megfelelő 300 ezer euróra. A csehek számára szerencse, hogy a franciáknak a távoli Premysl-dinasztiára utaló bohemikum nem érte meg a végtelen licitálást. Az árverésen egyébként gazdára talált – potom 1200 euróért –a híres magyar utazó, Benyovszky Móric emlékirata is. A krónikatöredék licitje 60 ezer euróval kezdődött, s végül – a Prága érdekében inkognitóban fellépő vevők bevetésével – 300 ezer eurónál megállt a licitálás. A pókerhez hasonlítható, mindössze néhány percig tartó árverésen jelen levő cseh könyvtárigazgató izgalmában felkiáltott: Már a miénk! A prágai szakértők ugyanis attól tartottak, hogy például amerikai vagy japán gyűjtő kezébe juthatna az értékes középkori krónikatöredék.
Néhány nappal az árverés után kiderült: a cseh állam akár a végleges árnál jóval többet is kész volt kifizetni a töredékért, amely már a nemzeti könyvtár légkondicionált páncélszekrényében vár a mielőbbi digitalizálásra és a szakemberek vizsgálódásaira. A cseh közvélemény reméli, hogy valóban eredeti, eddig még nem ismert műkincsről, s nem valamiféle jól sikerült hamisítványról van szó.
Dusan Trestík cseh történész a Dalimil Krónikája töredéke megszerzésének hírére reagálva kijelentette: „A történelem egy darabját vásároltuk meg, s azt elhelyezzük a Cseh Királyság kincsestárába. Gazdagságunkat megpillanthatjuk a pergamenlapokon. Egy kicsit jobban fogjuk tudni, miért vagyunk csehek.”