Itt Jockey tizenkét éves whiskey helyett inkább guggolós pálinkát ihatna, Samanthára pszichológusok hada helyett legfeljebb egy még furcsább kinézetű egykori zongoraművésznő vigyázna, a kis Lucy pedig hamar kérőt találna. Dallas valahol keleten, egy szeméttelepen, ahol a helyi vendéglátó-ipari egységben, igen, a Dallasban természetben is lehet fizetni, de azért a saláta igencsak rohadt, viszont legalább igazi a pálinka, amely segít feledtetni a jelent, a múltat és főleg a jövendőt. Megbűnhődni lehet, innen kijutni kevésbé, az út a szemétdombokról lefelé vezet, nem a mennyekbe.
Lassú, lírai képek, bevezetés egy cigánytábor életébe, amely azonban nem a mennybe megy. Itt marad, valahol keleten, de lehetne mindez akár Dél-Amerikában, akár Európa más országában is, nem csak Romániában. De itt vagyunk, egy katlanban, egy szeméttelepen, ahol a szemét a létet, a jövőt jelentheti, a műanyag flakonok gyűjtésével egy kis pénzhez lehet jutni, de a hasznot persze más fölözi le. Guberálók, bolondok, kicsik és nagyok, olcsó prostik, nyerészkedők, szerelmesek és irigyek élnek a szemét fojtogató mérgében. De élnek. Ide tér vissza Radu (Bogdán Zsolt), aki valaha innen indult, de kitört, tanár lett, mennyasszonya van, öltönye, autója – természetesen Daciája. Radu édesapját eltemetni jön, de közben feltárul a múlt, fellángol egy régi szerelem Oanával (Gryllus Dorka), akinek azonban már férje van, de Radu újra otthon érzi magát, s nehéz a választás mostani kiegyensúlyozott tanári élete és az egykori élményekből épített világ közt.
Igazán nagy fordulatokra nem számíthatunk a filmben, pedig azért sok minden történik: egykori életébe visszatérő, útkereső férfi, cigánytelepnyomor, azon csak azért is burjánzó szerelem, nehéz, de olykor boldog pillanatok, szerelem, gyűlölet, féltékenység. A képek (operatőr: Vivi Dragan Vasile) olykor líraiak, többször hangulatfestő montázsok is készültek, amik azonban inkább megakasztják a filmet, mint hozzátennének. Igazán a mélyre nem hatol, az eddig hasonló témájú filmeknél tovább nem nagyon lép. Nyomor, szerelem, szemét olykor egy kis szintetikus boldogsággal.
(Dallas Pashamende – magyar– német–osztrák film, 93 perc. Rendezte: Pejó Róbert Adrián. Forgalmazza a Budapest Film.)
Börtön a forgatásért
Nedbál
A Dallas Pashamendét Erdélyben kezdték forgatni 2003. augusztus végén. Egy alsórákosi, nem üzemelő salakbányában építették fel a díszletet, a filmhez egy szeméttelepet is kellett imitálni.
– Szeptember 12-én a Brassó Megyei Környezetvédelmi Főfelügyelőség és a Közegészségügyi Igazgatóság emberei, rendőrségi tisztek környezetvédelmi engedélyek hiányára elrendelték a szennyező tevékenység leállítását, és az egyik szerv 1,6 millió forintnyi lejes, míg a másik 360 ezer forintnyi lejes pénzbüntetést szabott ki. Annak ellenére, hogy nem folytattunk környezetszennyezést, és az engedélyeink is rendben voltak – mondta Kántor László producer. Az ügy magasabb szintekre is eljutott: Adrian Nastase volt miniszterelnök intézkedést kért a forgatás leállításáról. „Különben láttam, amint ki tudja, miféle csoportok, ki tudja, milyen helységből szemetet kezdtek átszállítani a filmforgatáshoz, hogy filmet készítsenek romániai cigányokról, egy szeméttel teli Romániában felvett képekkel, szemetet költöztetnek át egy ismeretlen helyre, csakhogy megmutassák, miképpen néz ki a román táj”– nyilatkozta szeptember 19-én Nastase, s le is állíttatta a forgatást. A kolozsvári gyártócég, a CineCorvin ügyvezetője, Weszerle Tibor ellen büntetőeljárás indult, s később egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték környezetvédelmi kihágásokért. A film eredetileg 393 millió forintból készült volna, de az ügyes-bajos dolgok miatt ez csaknem százmillió forinttal emelkedett. A végül elkészült alkotást a román cigánykirály is látta, és nem volt kifogása ellene.
