Dávid a Góliátokról

Azt mondja Dávid Ibolya, hogy ideje lenne feloszlatni a magyar parlamentet. Szándékosan nem azt írtam ide, hogy a Magyar Demokrata Fórum vélekedett így, hanem Dávid Ibolya. Feltehetőleg egy személyben. Nem kell ez a parlament, és kész. Indokokat is mondott az elnök asszony, de ezeket most nem írom ide, minek szegényt kinevettetni…
A dolog körülbelül olyan, mintha én beterjeszteném, hogy az ENSZ-közgyűlés ezentúl ne New Yorkban ülésezzen, hanem itt, Cinkotán, mert az közelebb van hozzám (itt lakom). Vannak nagyságrendek, amelyeket valószínűleg nem érzékel az elnök asszony. Az egér nem szabhatja meg az oroszlán napirendjét. Vagy az üregi nyúl az indiai elefántét.
Ha nagyot akart szólni az elnök asszony, talán nem kellett volna megelőzően szétverni ezt a jobb sorsra érdemes rendszerváltó pártot. Ahonnét sátort bontó lakiteleki Lezsák Sándort nemes egyszerűséggel kizárták számos elvbarátjával együtt.
Messze nincs abban a helyzetben Dávid Ibolya, hogy ilyen korszakosnak vélt mondatokat mondjon. Font Sándornak adok igazat (őt is kizárták), aki úgy nyilatkozott, hogy a frakció, ez a huszonnégy főről nyolcra csökkent, sápadt kisdoboscsapat rákényszerül arra, hogy orbitális képtelenségeket mondjon, hogy megüsse azt az ingerküszöböt, amikor már (még) rájuk figyelnek. Meg azt is mondta a képviselő, hogy Dávid Ibolya kérése esetén – ha meghallgatnák – az MDF lenne az első, amely kiesne a választásokon a parlamentből. És erre be lehet venni a ciánkálit…
Többet nem ér a téma.