Édes, keserű Dunaújváros

Csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy az Alba Volán mellé a Dunaújváros jut be a csütörtökön kezdődő jégkorongbajnoki döntőbe. Ladányi Balázs, az újvárosiak kedvence, egyben a magyar hoki talán legnagyobb értéke nem csupán emiatt kényszerül számvetésre.

Vágjunk a közepébe! Szándékosan buktatták meg az egy hete leváltott edzőjüket, Björn Ferbert?
– Szó sincs róla, sőt! Ő volt az első olyan edzőnk, akit mindenki elismert, aki nem osztotta meg a csapatot. Szakmailag rendkívül felkészült, és emberileg is csak a legjobbakat mondhatom róla.
– Akkor miért nem nyerték meg vele az alapszakaszt, miért sültek fel az Interligában?
– Mert éppen az lett a veszte, amit elmondtam róla. Svédországban hozzászokott, hogy amit kér, azt meg is kapja. Nálunk viszont elkerülhetetlen az érdesebb hang. De hogy nem szerepeltünk jobban, annak több oka is van. Ferbert számára nem voltak adottak a feltételek. Ezek közül a legfontosabb, hogy úgy tudta, huszonötre számíthat, ezzel szemben csak tizenöt játékosa volt. Ez nem elsősorban azért fontos, mert így nem tudtunk négy sorral játszani. Visszatérnék a svéd példára. Ott aki nem hajtja végre az edzői utasításokat, az rögtön kikerül a keretből, s jön helyette más. Nálunk nem volt ilyen versenyhelyzet. Az a tizenöt játékos bármilyen gyengén is teljesített, biztos lehetett benne, hogy a következő mérkőzésen is pályára lép. Egyébként, hogy Ferbert mennyire tisztességes ember, azt az is mutatja, szombaton a Volán legyőzése után bejött az öltözőbe, és gratulált a csapatnak. Nem csodálkoznék, ha végül maradna Újvárosban. Elsősorban nem neki kellene megváltoznia.
– Mégis Robert Spisakkal tudtak újra nyerni, miért?
– Ne higgyük, hogy a Fradi és a Volán elleni siker kizárólag az ő érdeme. Ez a két győzelem a svéd edző munkáján alapult. Az azonban igaz, hogy Spisak felpörgette a társaságot, az ő stílusára, úgy látszik, jobban vevő a csapat. Különösen a szlovák játékosok, akik végre elkezdtek hajtani.
– Volt olyan pillanat, amikor komolyan megijedt, hogy lemaradhatnak a döntőről?
– A Fradi- és a Volán-meccsen is így éreztem. Szerencsére a Fradi ellen az idénybeli legjobb játékunkat nyújtottuk, szombaton pedig mindkét fronton jól alakultak a dolgok. De csak akkor nyugodtam meg, amikor mi fordítottunk 3-2-re, az FTC pedig 4-2-re vezetett. Ezután még itt is, ott is volt döntetlen az állás, de csak révbe értünk.
– Évek óta amiatt siránkozunk, hogy kétcsapatos a bajnokság. Hirtelen négyen lettek, örül ennek?
– Így, hogy bejutottunk a döntőbe, feltétlenül. Remélem, a mostani nem egyszeri fellángolás volt a fővárosiak részéről. Mert, bár elismerem a teljesítményüket, ne felejtsük el, hogy mi és a volánosok az Interliga és a válogatott torna után kifacsarva, ők pedig frissen, ráadásul nagyon motiváltan kezdték meg a rájátszást.
– Az újpestiekről, talán méltatlanul, kevés szó esett, elsősorban a ferencvárosiak két kanadai sztárja, Rob Niedermayer és Jason Strudwick kavarta fel az állóvizet. Mi a véleménye róluk?
– Egészen addig nem hittem el, hogy jönnek, amíg a Pannon GSM-tornán, a szlovákok elleni meccs előtt meg nem jelentek az Arénában. De még akkor is arra gondoltam, a Fradi nem lesz képes fizetni az AstraZenecát, s ha meglátják a Kisstadiont, azt mondják: nem erről volt szó. De még azt is vállalták volna. Le a kalappal előttük.
– Önt is muszáj megkérdezni Ocskay és Tokaji sérüléséről. Hibásak voltak a kanadaiak?
– A Kiscsicsó esetét (Ocskay Gábor – a szerk.) nem láttam, de a szándékosságot kizártnak tartom. Toki (Tokaji Viktor – a szerk.) pedig, annak ellenére, hogy jó barátom, s amióta tudom az eszem, egy sorban játszunk, azt kell mondanom, hibázott. Ahelyett, hogy kivágta volna a korongot, bíbelődött vele, amikor jött a kanadai. Hihetetlen erővel, de szabályosan.
– A Dunaújváros feljövőben, a Volán viszont formán kívül van. A tavalyi fehérvári 4-0-s „söprés” után idén szoros lesz a finálé?
– Biztosan sokat jelent, hogy idén hat vereség után szombaton végre sikerült megvernünk őket. Szerintem nem lehet a Volánt esélyesnek kikiáltani, az lesz a bajnok, aki jobban elkapja a rajtot.
– S jövőre? Úgy hallottam, Újpest felé kacsingat.
– Akkor többet tud, mint én. Megkeresésem már több volt, konkrét ajánlatom azonban még egy sem.
– Azonos feltételek mellett Dunaújváros előnyt élvez?
– Előnyt élvez, de nem olyan nagyot, mint eddig. Idén sok kellemetlen élmény ért, amelyek miatt el vagyok keseredve. Ha e téren nem lesz változás, akkor nekem kell változtatnom, még ha húsz év után ez nem is olyan könnyű. Szurkolóink abban azonban biztosak lehetnek, hogy a döntőben kiteszem a lelkem a Dunaújvárosért.