Hiába határozott tegnapelőtt – idén immáron negyedszer – kvótanövelésről a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), az olaj áremelkedési üteme nem tört meg, sőt, némiképp fel is erősödött. A távirati iroda híradása szerint tegnap kora délután már hordónként 55,86 dollárnál tartott az északi-tengeri Brent könnyűolajfajta a londoni Nemzetközi Olajtőzsdén a legközelebbi, májusi határidőre, 98 centtel drágábban a szerdai zárónál, miután röviddel előtte új, 56 dolláros csúcsot ért el. Rekordmagasságokba emelkedett az amerikai West Texas Intermediate könnyűolajfajta is, amelynek hordóját áprilisi szállítással 57,4 dolláros áron kötötték ugyanekkor.
Ellentétben a még pár hónapja is hangoztatott véleményekkel, szakértők szájából az olaj árának kapcsán ma már egyre többször hangzik el az a megállapítás, miszerint a drágulásnak alapvetően fundamentális okai vannak, vagyis a kitermelés és a szállítás nem tud lépést tartani a világ olajéhségével.
A tempót egyértelműen Kína diktálja, de sosem látott olajmennyiségre van szükség az Egyesült Államokban is, ráadásul apadó tartalékok mellett. A Bloomberg elemzői úgy vélik, hogy a kapacitása határán termelő olajkartell, amely most félmillió, majd a második fél évre újra félmillió hordós kitermelésnövelésről határozott, nem fogja tudni mérsékelni a piacon a keresleti nyomást. Mindezek következtében az egy éve még húsz-huszonkét dolláros kívánatos árszint helyett már sokkal valószínűbbnek tartják a szakemberek azt a forgatókönyvet, hogy minden törekvés ellenére az olaj ára hosszú ideig az ötvendolláros szint felett marad majd – hacsak nem sikerül mérsékelni a fogyasztást.

Magyarországon replikázik a spanyol kormány, féltik a melegjogokat