Értelmes lény volt a hobbit

Befejezték az indonéziai Flores szigetén talált szenzációs ősemberlelet tudományos elemzését a szakemberek. Megállapították: a pigmeusméretű kis lények apró termetüket nem agyi deformációnak köszönhették. Emellett megdőlt az az elképzelés is, amely szerint az intelligenciához bizonyos minimális agyméret szükségeltetik.

Egyik legnagyobb tudományos szenzációja volt a közelmúltnak, amikor törpe méretű ősemberfaj csontleleteit találták meg régészek Indonéziában. Tolkien A Gyűrűk Ura című trilógiájának népszerű szereplői után közkeletűen hobbitnak hívott, alig egy méter magas ősember egykor az indonéz Flores-szigetet lakta. Koponyája a mai emberéhez képest feleakkora volt. Amint arról tavaly októberben beszámoltunk, a lakhelye után tudományosan homo floresiensisnek elnevezett előember varánuszok és apró elefántok között élt a szigeten 18 ezer éve, és körülbelül 13 ezer esztendeje pusztult ki.
Október óta amerikai tudósok elvégeztek egy sor vizsgálatot, és a napokban summázták, hogy a kis hobbitról menet közben felállított teóriák nem állják meg a helyüket. Hatméteres mélységből előásott ősünk körülbelül száz centiméter magas volt, koponyája akkora, mint egy grapefruit, ezért több tudósban is felvetődött, hogy az Ebunak keresztelt ősasszony agykárosodásban szenvedett, ezért maradt olyan kicsi. Az ilyen esetekre jellemző mikrokefália, a koponya fejlődésének zavara értelmi fogyatékossággal jár. A Science című szaklapban publikáltak szerint a kis homo floresiensis majdnem annyi tudást halmozott fel aprócska fejében, mint nagyobb koponyájú versenytársai. Kifinomult kőszerszámokat készített, vadászott, és tűzhelyt használt, ami jele az összetett gondolkodásnak.
A koponya belső fele az agy lenyomata egyben. Ezt a tételt használva a Mallinckrodt Institute of Radiologyban gumi-, majd komputertomográffal háromdimenziós modellt készítettek Ebu agyáról, ezt vetették össze csimpánzok, a modern ember, köztük a pigmeusok, valamint a homo erectus szürkeállományával. Utóbbival volt a legnagyobb a hasonlóság, bár a frontális és a temporális lebenyek leginkább a modern emberére hajaztak. Más összevetésben a testhez mérve primitív szervnek tűnhet a kis hobbit agya, amely arányaiban az australopithecus africanushoz hasonlít. Két fontos tanulsága volt a kutatásoknak. Az egyik, hogy a kifinomult intelligenciához nem szükséges nagy agytérfogat. A másik, hogy a homo floresiensis a közeli Jáva szigetéről érkező homo erectus utódja lehetett. Az ellentábor szkeptikus tudósai máris jelezték, a kutatási eredmények nem módosítanak elméletükön, amely szerint Ebu igenis mikrokefáliás volt.