Grófok a szérűn

Beleszagolva az ájerbe, mintha a Cseh Tamás-i „ötvenes évek szűk levegője” „lopakodna” a kertek alatt. Közbeszéd a büdös parasztozás, kulákozás, a ravasz parasztozás; a paraszt fösvény, és állandóan sír, miközben szalmazsáknyi a pénze. A gazdagnak csúfolt törékeny középosztályra ráuszították a panellakót: őket utáljátok, miattuk vagytok szegények! Visszajöttek a „romlott csuhások”, a gyónási titkot befújó pap, a „klerikális reakció” a célpont. Olyan érzés ez, mintha visszarepülnénk az időben ötven évet. Az egyik hetilap lelkes levelezője Gyurcsány Ferencet mint Megváltót üdvözölte, akinek héroszi alakja most formálódik a szemünk előtt államférfivá. Az én szemem előtt a Gyurcsány Ferenc-i államférfi inkább egy kártékony Rákosi-epigonra hajaz. Amit meg a gazdatüntetésen folytatásokban alakít miniszterével, az nem is Rákosira, hanem arra az agarászó grófra emlékeztet, kilépve Ady verséből, aki mulat valahol, miközben a szérű lángra kap, és oda az éves búzatermés.
Az Ady-vers keserűen cinikus, meglepő áthallások sora. A költemény hangulata rímel Gyurcsány–Hiller–Benedek azon hét végi kódolt üzenetére, amikor megszakították a tárgyalásokat a gazdákkal. Idézzek? „Ne félj a tél meg fog gyötörni / Mint máskor, hogyha akar, / Élethez, szemhez nincs közöd, grófi föld ez és magyar… Vagy: „Az egész táj vad fájdalom / S a gróf mulat valahol”.
Mi történt azon a hétvégén? Szüneteltek a tárgyalások, mert úgymond „szélsőjobbos politikai erők martalékává” vált a gazdatüntetés. Függetlenül attól, hogy a Felvonulási tér „aperto loco”, azaz a rómaiak szerint nyílt tér, ahonnan senkit nem lehet elzavarni. Arcátlan ürügy, ami Németh Imrének meg a vazallusainak elhagyhatta a száját. Vadászni akartak, vadászni mentek. Benedek Fülöp államtitkár a süttői erdőben egy muflont kerített a puskacső elé, miközben a gazdák idefenn a mínusz húsz fokban fagyoskodtak. Benedek úr meglőtte a muflont, majd balra eltávozott. Gyurcsány Ferenc és Hiller István ugyanekkor Nyírbátorban bálozott hajnalig, gondtalan ünnepelve tizenöt éves vérbő pártjukat – amint az MSZP honlapjára felrakott képek tanúsítják. Az egyik vadászik, a másik táncol, miközben a szérű lángokban áll, és szíven üt az Adytól jövő üzenet: „Korgó gyomrú magyar paraszt, hát mi vagyok én neked?”
Hát minek nézik ezek a magyar vidéket? Ilyen pöffeszkedő lekezelés még a kádári tsz-időkben sem járta. Németh Imre miniszter kiszivárogtatott emlékeztetőjében nyíltan bevallják: nem teljesítik a gazdák kéréseit, ellenben politikai szándékként fogják exponálni azokat a nyilvánosság felé. És senki nem vág az asztalra, senki nem kéri ki a provokációt, a gazdák hinni akarnak, mert a jövőjük a tét. A média harcos oldala pedig hallgat és lapít, ha nem hergel mint engedelmes vazallus, hiszen ha nem koncessziót, akkor pénzt vár a magas Portától. Miért üzlet a paraszt, amikor Győzike egyetlen böffenetével rizikó nélkül kaszálhatnak?
Gyurcsány, az „államférfi” pedig összevissza beszél. A gazdák jogos 240 milliárdja mellett előbb 80, majd 200 milliárd többletkövetelésről szónokol. Hadd gyűlölje egymást város meg falu! Előbb a családi pótlék kerül „veszélybe”, aztán a minimálbér, aztán meg már minden: demagóg hadova határok nélkül. Rossz színészként hasogatja a kulisszát: nem adok többet, menjetek haza! Nyelvbotlás az egyes szám első személy? Az adófizetők és az EU pénze nem az ő tulajdona. Lassú kifárasztási taktika? Ki bírja tovább? A miniszterelnök dróton rángatott bábui vagy a magyar paraszt?