A Patrona Hungariae Gimnázium tantestületének jó néhány tagja a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek rendjéhez tartozó szerzetes. Mikor és hogyan kezdődött az iskola története?
– A 45 fős tantestületben tíz nővér van, de az arányokat tekintve még így is jobban állunk, mint azok a szerzetesrendek, amelyektől az államosítás idején elvették az iskolákat, és csak a rendszerváltás után kapták vissza azokat. A mi iskolánk ugyanis egyike volt annak a nyolc egyházi oktatási intézménynek, amelyet a kommunizmus idején sem államosítottak. Az iskolát fenntartó, Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek kongregációja 1833-ban alakult Bajorországban. A szerzetesrend a leánynevelést tűzte ki céljául. Akkoriban a leányok oktatása és nevelése teljesen másodlagos volt a fiúk képzéséhez képest. Magyarországon 1858-ban telepedett meg a rend, Temesvárott. Trianon után Szeged lett a rend tartományi központja. Az államosítás idején Budapesten kaptunk egy épületet, illetve Debrecenben is mi működtettük a Svetits gimnáziumot.
– Milyen az iskola szerkezeti felépítése?
– A rendszerváltás után nyílt lehetőségünk először bővítésre. Előbb a gimnáziumot bővítettük, majd 1992-ben létrehoztunk egy általános és egy zeneiskolát. Az általános iskolába 360, a gimnáziumba 430 diák jár. Előbbiben fiú és leányosztályok is vannak, a középiskola azonban kimondottan leánygimnázium. Nincsenek tagozatok, a diákok a 11. osztályban választanak érdeklődésük és tudásuk alapján a magyar, a történelem, a fizika, a matematika, a kémia, a biológia, a földrajz, az ének és a rajz fakultáció közül.
– Mik a jelentkezési feltételek?
– Az általános iskolában az egyetlen szempont az iskolaérettség, beiskolázási területünk a főváros. A gimnáziumba az egész ország területéről vehetünk fel diákokat. A szülőktől azt kérjük, hogy fogadják el a keresztény értékrendet, és működjenek együtt a gyermek katolikus nevelésében.
– Hogyan lehet figyelemmel kísérni, hogy egy család a keresztény értékek szerint él-e?
– Általában arra szoktuk kérni a szülőket, hogy vasárnaponként járjon el a gyerek szentmisére, ha lehet, a családdal együtt. Persze feddés nincs, de a heti két hittanórán mindig kiderül, hogy volt-e a diák misén. Valóban vannak olyan családok, akik nem keresztény meggyőződésük miatt hozzák hozzánk a gyereküket, hanem, mert biztosak abban, hogy itt jó nevelést kap. Nem kényszerítjük rá a családra a keresztény életformát, de a gyerek ezt többnyire magától átveszi, hiszen nem érez erőszakot, csak választási lehetőséget kap.
– A Patrona Hungariae Gimnázium vezeti a hozzáadott érték alapján számított országos középiskolai ranglistát. Ez azt jelenti, hogy ebben az iskolában érik el a legnagyobb fejlődést egy-egy gyereknél. Hogyan lehet ezt mérni?
– Több szempontot vesznek figyelembe a rangsor készítői. Többek között a diák családjának szociális helyzetét, illetve az általános iskolai tanulmányi átlagot vetik össze a középiskolai eredménnyel.
– Ezek szerint a felvételnél figyelembe veszik a nehéz szociális helyzetet?
– Nem, de a felvételin nem elsősorban kitűnő tanulókat keresünk. Szerintem nem az a nagy eredmény, ha egy iskola csupa zsenit vesz fel, és aztán minden diákja elsőre bekerül az egyetemre. Mi főként azt vizsgáljuk, hogy fejleszthető-e a gyermek tudása. A hozzáadott érték alapján készített rangsor elsősorban tehát azt méri, hogy egy iskolában az átlagos képességű tanulók hány százaléka kerül be felsőoktatási intézménybe. Az iskola sikerének kulcsa az iskolanővérek pedagógiai módszere, nevelési elve. Ők ugyanis tudják, hogy pedagógia nem pusztán oktatásból áll, hanem nevelésből, értékközvetítésből is. Számunkra minden egyes tanítvány ajándék az Úristentől, akiben számtalan dolog csírája szunnyad. Az a feladatunk, hogy a gyermekkel együtt felfedezzük a benne rejlő lehetőségeket, és ezeket kibontakoztassuk.
– Általában milyen pályát választanak az itt végzett diákok?
– Nagy öröm számunkra, hogy nem elsősorban a sok pénzzel kecsegtető divatszakmákat választják. Mivel az itt töltött évek során minden gyerek felfedezi, hogy mi érdekli és mihez van a legnagyobb érzéke, így ennek alapján választanak pályát.
– Nyomon követik az intézményből kikerült fiatalok sorsát?
– Igen. A diákok időről időre visszajeleznek, visszajárnak hozzánk. Ennek fő oka az, hogy a növendékek nálunk erős közösségeket alkotnak. Arra neveljük őket, hogy ne elsősorban az önérvényesülés útja lebegjen a szemük előtt, és ne tiporjanak át a másikon, ha az érdekeik úgy kívánják. Alapvető érték számunkra a mellettünk élő ember segítése, és az együtt haladás.
– Az iskolának 180 fős kollégiuma van. Szigorú rend szerint élnek a diákok?
– Egy kollégiumban rendnek és fegyelemnek kell lennie, hiszen csak így képes együtt élni kétszáz ember. Napi másfél óra kimenőjük van, a hetedik-nyolcadikosok csak kísérővel, csoportosan tölthetik el a kinti szabadidőt. Mindennap fél négytől kötelező tanulási idő van tanári felügyelet mellett. A kollégiumnak egyébként nagyon erős a közösségformáló ereje.
– Az egyik legfőbb feladatuknak az értékközvetítést tartják. Lehet-e terelni a gyereket, hogy mit és mennyit televíziózzon?
– A kollégiumban ez bizonyos mértékig szabályozható, hiszen a kötelező tanulási időn kívül meghatározott rendben lehet tévét nézni. Hétvégeken felnőtt engedélyével, csoportosan nézhetnek videót. Nagyon nehezen áll rá egy gyerek arra, hogy szabad fél órájában ne a tévé távirányítójához nyúljon, hanem inkább beszélgetni kezdjen. Ma már a beszélgetés kultúráját is tanítani kell. Az esztelen tévézésnek úgy lehet gátat szabni, ha sok érdekes és értékes programot kínálunk.
– Mi a véleménye a kétszintű érettségiről?
– Félnek a diákok, és félünk mi, tanárok is, hiszen egy olyan rendszert alkalmaznak élesben, amit korábban ki sem próbáltak rendesen. Miért a gyerekeken kell kísérletezni? Kollégáim szerint egyébként néhány tárgyból akkora lesz a különbség az emelt és a középszint között, amit nem tükröznek a pontszámítási különbségek. A felsőoktatás területén is van néhány aggasztó dolog: folyton növekszik az egyetemi és főiskolai hallgatók száma, miközben apad a gyereklétszám. Tavaly például több gyereket vettek fel felsőoktatási intézménybe, mint ahány hétéves megkezdte általános iskolai tanulmányait
– Előfordult már, hogy egy itt végzett tanítvány úgy döntött, csatlakozik a nővérek rendjéhez?
– Jó példa vagyok erre magam is, 1984-ben ebben az iskolában végeztem, majd csatlakoztam a rendhez. A fiatal nővérek kétharmada egyébként az iskolanővérek rendje által fenntartott középiskolában szólíttatott meg.
– Mit jelent egy iskolanővérnek a nevelés?
– Azt, hogy az embereket mint Isten teremtményeit és képmásait a teljes kibontakozásukhoz segítsük, és képessé tegyük őket arra, hogy latba vessék adottságaikat a Föld emberhez méltóvá alakításában. Hiszszük és valljuk, hogy az ember megváltoztatásával a világ is alakítható. Amikor leányokat oktatunk, akkor elsősorban leendő édesanyákat nevelünk, mert a nő a család szíve, rajta áll vagy bukik sok minden.
origo.hu
Gulyás Gergely: A háborús veszély nagyobb, mint valaha
