Először értek egyet Bauer Tamás szabad demokrata politikussal, aki azt mondta az SZDSZ-kongresszuson: „A Kuncze-féle pártvezetés ártott Magyarországnak, ártott az ország gazdasági helyzetének, alkotmányos és erkölcsi állapotának. Jelenlegi állapotában ilyen pártra Magyarországnak nincs szüksége.” Csak nagy szavakat lehet hozzáfűzni Bauer beszédéhez – nagy kár, hogy korábban nem mondott ilyeneket. Kuncze visszabrummogott Bauernek: „Jelenlegi állapotodban az SZDSZ-nek meg rád nincsen szüksége” – de ez nagyon vérszegény riposzt volt, csak az tapsolt a teremben, akinek ez volt a házi feladata.
Amúgy ez az egész SZDSZ-hűhó nem több egy felfújt óvszernél. Fontosnak mutatni magunkat, hogy mi vagyunk a tényező, a mérleg nyelve, akik tudjuk, merjük, tesszük… Magam nem emlékszem olyan SZDSZ-rendezvényre, amelyen az egybegyűlt tömeg miatt útlezárást kellett volna elrendelni – sápadt, ványadt „sokadalom” jelzi az SZDSZ valódi erejét, meg az ott csápoló Pa-Dö-Dő többmázsás ereje.
Szegeden történt, amit fentebb írtam, ez azért érdekes, mert a város nemzeti színházának direktora, Székhelyi József SZDSZ-színész is felszólalt a kongresszuson, és arról beszélt, hogy „Orbán Viktor Tokaj hímveszszeje (így!), aki szétcsepegteti nektárját az országban”. Ez a mondat is biztosan tetszett a küldötteknek, a színvonalat ne minősítsük, majd az utókor elvégzi ezt, tokostul, vesszőstül. Hű, de nagyon vidéki lett ez a Székhelyi… Kunczéra sem érdemes nagyon visszatérni, őt Bauer Tamás szép gondosan körülírta, ennél többet magam sem mondhatnék. Azonkívül a dolog is súlyát veszítette. A csapat ott ül a kispadon. Még szuszognak.

Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?