Elfogadott geopolitikai tétel, hogy Oroszország az állami címerét díszítő kétfejű sashoz hasonlóan tekintetét egyaránt veti Kelet és Nyugat felé. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Kreml mindig is különbözőképpen közelített e lét térséghez. Mind Szentpétervár, mind pedig Moszkva Európa és Amerika felé fordult, míg Ázsia csendes hátsó öböl volt számára, amellyel csak másodsorban számolt. A XXI. század elején azonban ez a gondolkodás nemcsak elfogadhatatlan, de veszélyesen téves is, állítja mások mellett az ismert orosz elemző, Dmitrij Trenyin. A moszkvai Carnegie Központ kutatási részlegét vezető politológus szerint az első számú kihívást ugyanis a keleti részek másfél évtizede egyre csak mélyülő, elsősorban a népességfogyásban, az infrastruktúra hiányában, beruházások híján az ipar hanyatlásában jelentkező általános válsága jelenti Oroszország számára. Az elemző Eurázsia vége: Oroszország a geopolitika és a globalizáció határán címmel nemrégiben megjelent könyvében megkondítva a vészharangot úgy fogalmaz, amíg még nem késő, fel kellene fogni Moszkvában, hogy az ország területi egysége manapság nem Csecsenföldön, hanem Kelet-Szibériában dől el. Mint kifejti, valamit immár tenni kellene annak érdekében, hogy ez a térség szerves egységet alkosson Oroszország többi részével. E véleményével nincs egyedül, hiszen mint az Ekszpert című folyóirat e kérdéskörnek szentelt cikksorozatában Mihail Kalinyin politológus is aláhúzza, ha az orosz politikai elit továbbra is képtelen lesz kidolgozni Szibéria fejlesztésének stratégiáját, akkor lényegében hozzájárul egy idegen érdekeket szolgáló geopolitikai szcenárió megvalósulásához.
A legnagyobb külső kihívást Kína felemelkedése jelenti, amelynek nemzeti összterméke már most négyszerese Oroszországénak, s ez a különbség a jövőben csak növekedni fog. Moszkvának tehát oly mértékben kell immár Európa és Amerika mellett Kína felé fordulnia, ahogy az Ázsia vezető hatalmává, komoly globális szereplővé válik. Elkerülhetetlen, hogy a Kreml jó kapcsolatokat alakítson ki Pekinggel. S ha ez a célkitűzés nem csupán rövid távú érdekeket követ, akkor akár lehetőséget kínálhat Putyinnak arra is, hogy a G8-ak házigazdájaként jövőre Ázsia egyre aktuálisabbá váló kérdésének középpontba állításával növelje Moszkva világpolitikai súlyát. Oroszország ugyanis elsősorban energiatartalékai révén kulcsszerepet játszhat Ázsia felemelkedésében. Az energetikára alapuló diplomácia révén a Kreml így egyrészt felértékelheti szerepét a térségben, másrészt az olaj- és gáztartalékokra támaszkodva lendületet kaphat Szibéria egyre elodázhatatlanabb modernizációja is.
Ez az ország keleti részeinek fellendülését és a külső kihívások kivédését egyszerre szem előtt tartó stratégia Trenyin szerint alapvetően Szibéria hatalmas energiatartalékaira épülhet. Oroszország Kína, Japán és Korea legfőbb olaj- és gázszállítójává válik, míg az ázsiai, elsősorban a japán tőke jelentős részt vállal a kelet-szibériai privatizációban. Mindez az etnikai egyensúlyokat és a munkaerő- szükségletet egyaránt szem előtt tartó, az elkínaisodást megelőző aktív bevándorlási és az északkelet-ázsiai térség egészére kiterjedő biztonságpolitikával egészül ki.
origo.hu
Botrány Budapest utcáin – Törvénysértő Pride-felvonulás jön szombaton
