Valószínűleg arra kívánt rávilágítani az összehangoltnak tűnő sajtóhadjárat, hogy a határon túli magyarok a magyarországi költségvetési támogatást, a magyarországi adófizetők pénzét elherdálják, nemtelen célokra használják fel. Újabb fejleményként a magyarországi baloldali politikai körökben megjelent egy másik eszköz is, az antiszemitizmus vádja. Ez a vád a határon túli magyaroknak címezve alkalmas lehet e kisebbségi közösségek további diszkreditálására a magyarországi és a nemzetközi közvélemény előtt.
Nem voltak antiszemita megnyilvánulások a határon túli magyarok körében a rendszerváltást követő 15 évben. Ez természetes is, hiszen a jogaikért küzdő kisebbségekként a határon túli magyarok sorsközösséget éreznek minden más, tradicionális értékek alapján szerveződő (nemzeti vagy vallási) kisebbségi közösséggel és annak tagjaival. Mindennek ellenére 2005. február 12-én Erdélyben, egy csekély támogatottságú szervezet, a Székely Nemzeti Tanács ülésén elhangzott az első antiszemita kijelentés. Egy, az erdélyi magyarok számára is jobbára ismeretlen helyi politikus a magyarországi kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca kapcsán kijelentette, hogy „Magyarország lassan második Izraellé válik, nincs kiút”. A romániai magyar és román sajtó és a magyarországi médiumok tág teret szenteltek a kijelentésnek. A képviselő megvált a szervezetben betöltött tisztségétől.
A fenti incidensnél nagyobb horderejű és jóval öszszetettebb az az eseménysor, amely Eörsi Mátyás kolozsvári látogatásához kapcsolódik. Eörsi a kisebbik kormányzó pártnak, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője a magyar Országgyűlésben, ugyanakkor a miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének vezetője.
A rendszerváltást megelőzően az SZDSZ alapító tagjai közül többen kiváló kapcsolatokat ápoltak határon túli magyar értelmiségi körökkel, és támogatták kisebbségi jogvédő tevékenységüket. A rendszerváltást követően azonban megváltozott szemléletük, és a határon túli magyar kérdést egyre inkább a magyar bel- és külpolitika tehertételének tekintették. A kulturális nemzetértelmezéssel szemben, amelyre hatékonyabb kisebbségvédelmet lehet alapozni, a politikai nemzetfelfogást részesítették előnyben, mondván, hogy a magyar kisebbségeknek elsősorban állampolgárság szerinti államaikba kell integrálódniuk. A magyar kisebbségek ezt a fordulatot az SZDSZ árulásaként értelmezték. Az SZDSZ az a politikai szervezet, amely a magyarországi parlamenti pártok közül a mai napig a legnagyobb távolságtartással szemléli a határon túli magyarok jogvédő, nemzeti önazonosságuk és kultúrájuk fenntartására irányuló törekvéseit. 1996-ban – a határon túli magyar szervezetek fenntartásait figyelmen kívül hagyva – nyíltan támogatta a magyar–szlovák és magyar–román alapszerződés aláírását; 2001-ben, a magyarországi parlamenti pártok közül egyedüliként nem szavazta meg a határon túli magyarok Magyarország által történő támogatásáról szóló kedvezménytörvényt, 2004-ben pedig a párt határozottan elutasította a határon túli magyarok túlnyomó többsége által támogatott kezdeményezést a kettős állampolgárságról. Eörsi Mátyás személyéhez pedig ezenfelül olyan kijelentések is köthetők, amelyeket a határon túli magyarok nekik címzett sértésként éltek meg.
Az SZDSZ népszerűtlenségének a határon túli magyarok körében tehát megvan a magyarázata. A magyarországi kormánypárti sajtó egy része ugyanakkor az SZDSZ határon túli magyarok általi elutasításában és az Eörsi személye elleni kolozsvári tiltakozó megmozdulásban antiszemitizmust láttat. Két okból teheti ezt. Egyrészt a kolozsvári fiatalok által szervezett tiltakozó megmozduláson, amelynek során megakadályozták, hogy Eörsi előadást tartson a tanintézetben, elhangzott, hogy „menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe”. (A szervezők a bekiabáló személyét utólag sem tudták azonosítani.) A másik – és elsődleges – ok viszont az, hogy a magyarországi, és ennek hatására a határon túli magyar közvélemény – a tényleges helyzettel ellentétben – az SZDSZ-t a magyarországi zsidóság politikai képviseleti szervének is tekinti. A magyarországi politikai elit és a média túlnyomó része (baloldali és konzervatív egyaránt) pedig a rendszerváltás óta a zsidókérdést önkéntelenül az SZDSZ szemüvegén keresztül szemléli, e párt érdekei szerint jeleníti meg. E torzítás következtében bármely, az SZDSZ-szel szembeni állásfoglalás antiszemita színezetet nyerhet. Az SZDSZ-nek nyilvánvalóan nem áll érdekében, hogy ezen a megítélésen változtasson. A magyarországi konzervatív politikai erőknek viszont alapvető érdekük, hogy e tekintetben változtassanak az SZDSZ-szel kapcsolatos eddigi szemléletükön és kommunikációjukon, már csak azért is, hogy meghiúsíthassák a határon túli magyarok diszkreditálására irányuló kísérleteket.
A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségek tapasztalatlanok mind az antiszemita megnyilvánulásoknak, mind az antiszemitizmus alaptalan vádjának a kezelése terén. A romániai magyarok helyesen ismerték fel, hogy a körükben jelentkező antiszemita hangokat azonnal és határozottan el kell ítélniük, ahogyan az említett esetekben ezt megtette például Tőkés László református püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, valamint az erdélyi magyar értelmiségiek és újságírók jelentős része. Kérdés viszont, hogy a magyarországi konzervatív politikai erők és média hathatós támogatása nélkül távol tudják-e tartani maguktól az antiszemitizmus alaptalan vádját, és az is kétséges, képesek lesznek-e elszigetelni saját köreiken belül az országaikban tömegbázissal nem rendelkező, részben magyarországi szélsőjobboldali szervezetek által exportált antiszemita nézeteket. Ha mindez nem sikerül, a határon túli magyarok antiszemitizmusa nemsokára mérhető értékeket mutathat a közvélemény-kutatások táblázataiban, ami kiváló alkalmat biztosíthat mindazoknak, akik a kisebbségek bel- és külpolitikai mozgásterének szűkítésében érdekeltek és a nemzeti kérdés megoldását a kisebbségek asszimilációjában vagy elvándorlásában látják.
origo.hu
Megvan a Voks 2025 végeredménye, mutatjuk a pontos számokat!
