Kopott gondolatok

Már három nap eltelt Gyurcsány Ferenc veretes múzeumkerti beszéde óta, de azóta is elemzők vitatják a nagy gondolkodó mondatát, amelyet most újra ide másolok, ne maradjon le róla az utókor: „Mára a szabadság és a demokrácia eszméje megkopott…” Politológusoknak és mentőorvosoknak kell majd elemezniük az elkövetkező esztendőkben ezt a gyurcsányi nézetet, amelyben biztosan van valami szaftos, csak mi, kétkezi, nehéz felfogású muzsikok nem tudjuk kezelni a magasröptű gondolatot. Hogy mára a szabadság és a demokrácia eszméje megkopott…
Mi itt néhányan – már csak a hagyomány okán is – ugyanazt gondoljuk szabadságnak és demokráciának, mint az öregeink. Körülbelül olyasmit, hogy nincs bilincs a csuklónkon, meg kimondhatjuk a szánkon az önálló gondolatainkat. Miért kell ilyen kapitális szamárságokat mondania egy európai kormányfőnek?
Magasröptű beszéd: alany, állítmány egyeztetve, csak azt nem tudom, miről szól a gondolat. Valószínűleg minden hétre kell egy csámcsogni való szédületes mondat, amely miatt miniszterelnök urunk beszédtéma lesz. Szerintem nem kopott meg a szabadság és a demokrácia eszméje – legfeljebb az emlékezetünk. Aki tudja, hol áll, hol a talppontja (nadír), az két lábon jár ebben a világban. A többi sántikál.