(lesz-e rendszerváltozás…)

Én nem tudom, eljön-e valaha az az idő, amikor egy vezető magyar politikus veszi magának a bátorságot, és megkoszorúzza Kun Béla sírját. Elnézést. Ehhez egyrészt nem kell bátorság. Másrészt: nem tudom, hol van Kun Béla sírja, aki a Szovjetunióban hunyt el a Nagy Terror idején, néhány évvel azelőtt, hogy a sztálini Vörös Hadsereg felszabadította és megszállta Magyarországot, ami így együtt körülbelül olyasvalami, mint amikor egy levesünkbe potytyant legyet megmentünk a fulladástól, aztán rátaposunk. Krausz Tamás történésztől tudom, hogy megérdemeltük, hiszen ha a légy nem ólálkodna a levesestányér körül, nem is esne bele.
Egyébként úgy látom, hogy elkezdődött a rendszerváltozás. Ideológiai téren – Gyurcsány és Hiller vezényletével – úgy 1948 elején járunk, most kezdjük építeni a szocializmust, és leépíteni a reakciót. Jelenleg a papok vannak soron. A papokat a haladó erők sosem szerették. Az utolsó előtti rendszerváltozás előtt vagy negyven évig annyira megszorongatták őket, hogy némelyikből – miként ezt egy haladó teológustól tudom – a gyónási titkot is sikerült kifacsarniuk azoknak vagy eszmetársaiknak, akik most a Kádár-kor lezárultával a múlt titkairól kívánják lerántani a leplet oly módon, hogy áldozataik egy részéből bűnbak váljon, belőlük pedig egyenes gerinc.
Most éppen a Forradalmi Ifjúsági Napok legközepén vagyunk, a Tanácsköztársaság dicső napjai következnek, hogy beletorkolljanak a felszabadításba Nemesmedvesnél. Ugye helyesen mondom?
Éppen itt volt az ideje rendszert váltani. A kapitalizmus már-már a nyakunkra rohadt, de Gyurcsány Feri végre sok töprengés után eldöntötte, kire is fajzott ez az Orbán-gyerek, aki bocsánat, de fogja be a száját; ki másra, Kádár Jánosra, ez az Orbán egy kiköpött KISZ-es, az élcsapat közvetlen utánpótlása, már demiszesnek is túl balos populista. Le vele! Bocsánat, senkivel se le, mivel egy büszke baloldali demokratának egyetlen vágya van, hogy mindenki föl. Föl-föl…
Szóval alakul már a rendszerváltozás a magyar populáció támogatásával. A jobboldal jobban tenné, ha elmenne a búsba, és nem akadályozná a kormány tizenöt éves tervét, a Feri nagyszerű vízióját a több mint száz kilométeres átlagsebességű magyar szupervasútról. Na erre Japánban is csettintenek, megint egy igazi hungaricum, kicsi és lassú, viszont nagy és gyors. Hogy hülyeségeket beszélek? Tessék csak odafigyelni a kormánykommunikációra, amely megszégyeníti a relativitáselméletet: egyszerre lehet valami egyenes és görbe, szilárd és cseppfolyós, tőkés és proletár.
Szóval: 1948 elején tartunk, de 1956 nem lesz, ezt Putyin is megmondta. Gesztust gyakorolt. Se 1956, se 1849. Nagy Imrét nem akasztják fel, Petőfit nem viszik Barguzinba, illetve nem temetik tömegsírba Segesvárnál. Kinek mi tetszik. Elvégre szabad országban élünk, bárki küldhet a tévéknek sms-t meg szavazhat: Gyurcsány jobb vagy Orbán. Egy darabig még talán lehet szavazni.
De valószínűleg lesz itt egy bökkenő. Mégpediglen az, hogy a szocializmus építése közben Gyurcsány nem államosítani, hanem magánosítani akar. Ebben van gyakorlata. Itt aztán összegabalyodunk. Mégsem lesz rendszerváltozás? Vagy Marx tévedett: nem a termelőeszközök és a tőke tulajdonlása a döntő abból a szempontból, hogy a kapitalizmusban rohadunk vagy a szocializmusban virágzunk? Mégsem a lét határozza meg a tudatot? Ugyanis gondoljunk bele: Gyurcsánynak kb. százszor akkora vagyona van, mint Orbánnak. Az előbbi mégis szociálisan (már-már allergiásan) érzékeny, büszke baloldali, a másik pedig jobbszélső (vagy középpályás) populista. Hol itt az igazság? Ha államosítás jön, miként 1948-ban, akkor mi lesz a Gyurcsány-birodalommal? Lehetséges, hogy pusztán ideológiai síkon is megvalósítható az a föl-föl, amiről egy büszke magyar baloldali álmodik?
De hát most a lét vagy a tudat? A papok vagy a párttitkárok?
Ki dönti el? Én nem tudom…