Mint elmondta, a volt csecsen elnököt Tolsztoj-jürt faluban, egy összecsapás során likvidálták. Maszhadov, akinek a fejére Moszkva tízezer dollár vérdíjat tűzött ki, az egyik ház alatti bunkerban rejtőzött, mondta a vezérőrnagy az Interfax szerint, hozzátéve, hogy a holttestét azonosították. Az első hírek szerint egy helyi gerilla adta fel Maszhadovot, a moszkvai hatóságok nem fizették ki a fejpénzt. Maszhadov halálhírét Nyikolaj Patrusev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat főnöke jelentette az orosz államfőnek. Az orosz televízió bemutatta a felkelővezér holttestét. Ramzan Kadirov, a Moszkva-hű csecsen kormány első miniszterelnök-helyettese azt mondta, hogy Maszhadovot élve akarták elfogni a különleges akcióban, és a felkelővezér saját testőre fegyverétől, a testőr óvatlansága miatt halt meg.
*
Meg kell kettőzni az erőfeszítéseket a „csecsen banditákkal” szemben, hogy meg lehessen védeni tőlük a kaukázusi köztársaság lakosságát és egész Oroszországot, nyilatkozott a bejelentés után Vlagyimir Putyin orosz elnök. Ahmed Zakajev, Maszhadov londoni emigrációban élő nyugat-európai képviselője sem nem erősítette meg, sem nem cáfolta a szakadár csecsen elnök halálhírét. Mint az Eho Moszkvi rádiónak fogalmazott, a hír valószínűleg igaz, Moszkva újabb „politikai gyilkosságaként” minősítve a történteket, amely tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen Maszhadov az erőszakot fékező tényező volt. Zakajev közölte, hogy „a csecsen ellenállás folytatódni fog”. Ezzel szemben a grozniji csecsen kormány egyik vezető politikusa szerint az „ellenállás pszeudo zászlajának elvesztése csapás a szeparatistákra”.
Az 1951-ben született Maszhadov a tbiliszi katonai akadémia elvégzése után szovjet tüzértisztként szolgált a Távol-Keleten, Magyarországon és Litvániában. Jó nevű parancsnokként az ezredesi rangig vitte, amikor 1991-ben hazatért a függetlenségét kikiáltott Csecsenföldre. A szintén a Baltikumban repülősként szolgált Dzsohar Dudajev a polgári védelem, majd a hadsereg megszervezésével bízta meg. A szárazföldi hadvezetésben jártas, tapasztalt tiszt 1994-ben már csecsen vezérkari főnök, s e minőségében vezeti a grozniji elnöki palota védelmét. Dudajev megölése és Zelimhan Jandarbijev átmeneti elnöksége után 1997-ben elnökké választják, amelyben katonai erényei mellett komoly szerepet játszott, hogy a befolyásos alleroji klán tagja.
A második csecsen háborúban az orosz erők elűzték Groznijból a szeparatistákat, s Maszhadov Samil Baszajev iszlám szélsőséges hadúrral szemben a gerillák között is veszített hatalmából. Szakértők szerint ténylegesen csak egy meglehetősen kicsi fegyveres csoportot ellenőrzött. Megmaradt azonban névleges vezérnek, a csecsen ellenállás szimbolikus alakjának. Maszhadov a múlt hét végén ismét tárgyalásokat ajánlott Putyinnak, miután a múlt hónapban átmenetileg egyoldalú tűzszünetet hirdetett ki. A Kreml azonban kereken elutasított bármiféle tárgyalást Maszhadovval.
Az elszalasztott esély. A csecsen szabadságharc tragikus hőseként távozott az élők sorából Aszlan Maszhadov. Neki ugyanis az 1997-es haszavjürti szerződés értelmében megadatott, hogy új utat mutasson Csecsenföldnek. Az orosz csapatok kivonultak, s megválasztott elnökként vette kezébe az irányítást. Minden esély megvolt tehát arra, hogy Maszhadov feltegye a koronát Samil imám évszázados függetlenségi harcára, arra, hogy történelmet írjon. Ő azonban nem tudott élni ezzel a lehetőséggel. Az első csecsen háborúban megtört ország teljes káoszba süllyedt. A premodern társadalom valós és képletes romjai között minden korábbi méreteket felülmúlt a bűnözés, a harctéri parancsnokok irányíthatatlan kiskirályokként, iparszerűen raboltak el mindenkit, akiben egy kis pénzt láttak. A magánhadseregek rettegésben tartották a háború után jobb életben reménykedő honfitársaikat is. Mindezt betetézte a radikális iszlám, a vahhabita irányzat térnyerése. Erre az időszakra tehető a nemzetközi terrorizmushoz köthető, főként arab iszlám harcosok erőteljes térnyerése is az észak-kaukázusi köztársaságban. A tehetetlenül vergődő Maszhadov 1998-ban feloszlatta a parlamentet, és bevezette az iszlám törvénykezést, a sariát. A nyilvános kivégzések és veszszőzések végleg lerombolták az elnök imázsát. E helyzetben logikusan következett egy év múlva, hogy a már senkire sem hallgató Samil Baszajev csapataival betört a szomszédos Dagesztánba, amelyre Moszkva válaszaként megindult a második csecsen háború. A befolyását, politikai súlyát teljesen elveszítő Maszhadov a harcok csitultával maroknyi testőrségével a hegyekbe szorult, ahol lényegében már csak asszisztált a Samil Baszajev által kitervelt brutális terrorakciókhoz. Eközben igyekezett úgy tenni, mintha semmi köze sem lenne az embertelen robbantásokhoz. Moszkva azonban az ilyen irányú nyugati nyomás ellenére sem tekintette tárgyalópartnerének a „szakadárok elnökét”. Maszhadov likvidálása tehát ilyen tekintetben nem befolyásolja a békefolyamatokat, az azonban biztosra vehető, hogy az immár lényegében egyedül maradt Baszajev igyekszik majd megbosszulni az egykori harcostárs halálát. (S. G.)
