Magukra maradt magyarok

Úgy tűnik, bizonyos dolgok sokkal jobban látszanak nagy távolságról, mint közelről: Washingtonban például sokkal reálisabban és tárgyszerűbben látják a magyarok helyzetét Romániában, mint Budapesten. Miközben Magyarország az elmúlt időszakban koccintásokkal, vállonveregetésekkel és bókokkal gazsulált a bukaresti hatalomnak (még egy gyors átállásra is jutott idő Basescu váratlan elnökké választása után), az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló 2004-es emberi jogi országjelentése komoly kritikákat tartalmaz. Akinek van türelme átrágni magát a több tucat oldalas iraton, az jóval pontosabb képet kaphat a romániai magyarság állapotáról (is), mint amilyet valaha is hallhattunk a szocialista–liberális kormányok akármelyik tisztségviselőjétől. Utóbbiakra ugyanis az a jellemző, hogy amikor ők vannak hatalmon, akkor minden a legnagyobb rendben van Erdélyben – és mindenütt a Kárpát-medencében –, a határon túli magyarok iránt érzett felelősségük és aggodalmuk ugyanis csak ellenzékben éri el a halvány érdeklődésnek nevezhető szintet.
Természetesen nem csak a magyarokkal való bánásmód szúrt szemet az amerikaiaknak, hiszen Iliescu elnök utolsó órás kegyelme (amelylyel kiengedte a hírhedt bányászvezért, Miron Cosmát a börtönből, majd az össznépi felhördülést látva visszavonta a kegyelmet) mellett fura esetek tucatjait sorolják fel a választási csalástól a román közszolgálati televízió befolyásolásán át az újságíró- és romaverésekig. Az első magyar ügy lapunk munkatársának név szerinti említésével bukkan fel: Bayer Zsoltot tavaly februárban nem engedték be az országba a magyar–román határ Bukarest felőli oldalán. A jelentés megemlíti, hogy a határőrök nem indokolták meg a döntésüket, és azt is, hogy az újságíró többször tollára vette – és támogatta – a romániai magyarok regionális autonómiáját. Erről az ügyről különben annak idején csupán annyi volt a magyar külügyi szóvivőnek a mondanivalója, hogy nem tartják nyilván, hova utazgat Bayer Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság pedig – amelynek elnöke nem mellékesen egy volt SZDSZ-es parlamenti képviselő – nem tartotta figyelmére érdemesnek az ügyet. Az amerikai külügy – és a Román Helsinki Bizottság – nyilván túlérzékeny egy ilyen pitiáner kérdésben, míg akkori külügyérünk, Kovács László ezzel nem akarta terhelni a virágzó magyar–román kapcsolatokat. Az különben később derült ki, hogy Bayert a nemzetközi terrorizmussal foglalkozó titkos kormányrendelet értelmében fordították vissza a határról és tiltották ki érdekes módon a helyhatósági választások kampányfiniséig az országból.
Szondy Zoltán csíkszeredai újságíró megveretése Csibi István vállalkozó emberei által nem etnikai jellegű ügy, hanem tipikus maffialeszámolás, de ez is helyet kapott az országjelentésben. Kiemelten foglalkoznak viszont a történelmi magyar egyházak ingatlanjainak kérdésével: az 1630 elkobzott ingatlan közül harminchármat kormányhatározattal adtak vissza, ám ezekből közel húsz került vissza jogos tulajdonosához. A 2002-es visszaszolgáltatási törvény ugyan újabb háromszáznegyven ingatlanról döntött, de a visszaadások döntő többsége is egyelőre csak papíron történt meg (az összes romániai felekezetet tekintve sem jobb az arány, a 7568 visszaigényelt egyházi épületből alig ötszázhetvennégyet adtak vissza).
A nemzeti kisebbségekről szóló fejezet több oldalon foglalkozik a magyarok különféle diszkriminálásával. A márciusban meghozott választási törvényt diszkriminatívnak mondja ki, mert a Magyar Polgári Szövetség esetében huszonötezer aláíráshoz és tizenöt megyében (valamint Bukarestben) létrehozott, helyenként legalább háromszáz tagot felmutató szervezeti hálóhoz kötötte a helyi választásokon való indulást, annak ellenére, hogy a magyarok képviselői bent ültek a parlamentben. Hasonló rendelkezést tartalmazott a szeptemberben meghozott, őszi általános választásokat szabályozó törvény is. A jelentés furcsállja, hogy ez annak ellenére történt, hogy a magyarokat képviselő RMDSZ gyakorlatilag koalíciós partnere volt a kisebbségben kormányzó Szociáldemokrata Pártnak. A Moldvában élő csángó közösség jogfosztottsága is helyet kapott a dokumentumban amiatt, hogy anyanyelvükön nem misézhetnek a papok, és a szülők kérésére bevezetett heti egyórányi anyanyelvű oktatás is nehezen indult be az iskolákban. A Magyar Polgári Szövetség választásokról való kizárását különben az Európai Tanács jogi szakbizottsága is elítélte. A velencei bizottság december hatodikán véleményezte a román helyhatósági választási törvényt, kifejezve többek között, hogy helyi voksoláson nem szabad országos szervezetekre szabott kritériumokat alkalmazni, és azt is megjegyezték, hogy a törvény elsősorban a magyar kisebbséget sújtotta.
Mindenesetre érdekes, hogy ezek a problémák eddig nem tűntek fel sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kabinetnek, a szocialisták és a liberálisok pedig sem a magyar, sem az Európai Parlamentben nem tették szóvá a romániai magyarok elleni diszkriminációt. A Fidesz és a néppárti frakcióban ülő uniós képviselői mindkét házban megtették a tőlük telhetőt, így alakulhatott például néppárti bizottság a romániai választások tisztaságának ellenőrzésére. A romániai magyarok most azzal szembesülhetnek, hogy Bukarest és Budapest ellenségesen – vagy legalábbis közömbösen – viseltetik irántuk, míg a távoli Amerika politikusai és a velencei bizottság szakértői kiállnak a jogaikért. A budapesti nagyobbik kormánypárt Székelyudvarhelyen nyomtatja ki a határon túli magyarok ellen hergelő szórólapját, miközben a brókerbotrányban elsíbolt pénzből plazát építtet a korábbi miniszterelnök haverjával Nagyváradon. Eközben az RMDSZ elitje előbb a későbbi vesztes, szocialista kötődésű államelnökjelöltnek kótyavetyéli el szavazataikat, majd mosolyogva odaáll a győztes mellé, hogy a pártprogram megvalósítása helyett saját zsebének gyarapodását segítse. (Az RMDSZ például a Székelyföld autonómiájának ígéretével kampányolt Háromszéken, de most már csak kulturális autonómiáról beszél akkor, amikor rákérdeznek a választási ígéretekre.)
Budapest ingerküszöbét az amerikai külügy emberi jogi jelentése sem lépte át, ehelyett azon mesterkednek, hogy bevállalós politikusaikkal a helyszínen, Erdélyben magyarázzák el a romániai magyaroknak, miért is lett volna nekik rossz a kettős állampolgárság. Emlékezzünk csak, a túl gyakorlatiasnak nem mondható szocialista pártelnök, Hiller István meglepő realitásérzékről téve tanúbizonyságot az utolsó pillanatban lemondta a Székelyföldre tervezett útját, míg a politikai provokációra szakosodott Eörsi Mátyás a hét végén megpróbált dicsőségesen bevonulni Kolozsvárra. Néhány napja a szocialisták ifjú titánja, Újhelyi István próbált bemutatkozni Csíkszeredán a nyárra tervezett Illés-koncert szervezőjeként, de azóta a székelyek azon gondolkodnak: amennyiben valóban szocialista pénzből hozzák tető alá a rendezvényt, ők nem kérnek az alamizsnából, és – fájó szívvel ugyan, de – az esemény bojkottjára szólítják fel a romániai magyarokat.
Itt tartunk tehát 2005 márciusán, és sehogy sem akar jönni a tavasz. Sem meteorológiai, sem másmilyen értelemben.