Nem kér enni, nem fél, maradéktalanul végrehajtja a parancsokat, nem lázadozik, nem szenved, nem viselik meg a szélsőséges időjárási viszonyok, lövéskor a stressztől nem remeg meg a „keze”. Szinte sohasem téveszti el a célt, és hidegen hagyja, ha embert kell ölni, vagy egy harcostársa mellette kap halálos sebet. Szívtelen, érzéketlen a fizikai és lelki fájdalmakra. A szanitécek helyét pedig szép lassan átveszik a szerelők. A robotkatona sokkal jobb harcos, mint emberi testvére. Ezt már tudjuk a fantasztikus irodalomból. Ám a sci-fi most testet ölt, amikor az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon korábban sohasem látott – 127 milliárd dolláros – összegű fegyverkezési programot kíván meghirdetni, amelynek célja a hadsereg robotosítása. (Az amerikai védelmi kiadások az idén 420 milliárd dollárra rúgnak, amely 2010 körül meghaladja majd az 500 milliárd dollárt.) Tíz éven belül el kell terjeszteni a robotokat az amerikai hadseregben, mondja ki a program, amely már nevet is kapott: Future Combat Systems. A jövő harci rendszerein már olyan nagy amerikai hadiipari óriások dolgoznak, mint a General Dynamics vagy a Lockheed Martin. 2015-ig az amerikai hadsereg harmadában gépeknek kell szolgálniuk.
Irakkal kezdődött minden. Az amerikai haderő itt volt kénytelen először szembenézni az új tényezőkkel. Először is hetek alatt elfújta az iraki katonai ellenállást, és megszállta a közép-keleti országot. Az Egyesült Államok technikai fölénye olyan nagy, hogy gyakorlatilag már nincs is hagyományos értelemben vett csata, amelyben a szemben álló hadseregek nagy erőket vonnak össze. A szárazföldi amerikai erők – a pontos, műholdakról vezényelt, lézerirányítású bombázások után – feltartóztathatatlanul nyomultak előre. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ilyen kiterjedt hadműveletnél az amerikai áldozatok száma alig haladta meg a százat!
Ám jött a második fázis, az elfoglalt városokat meg kellett „békíteni”, és ennél a pontnál találkozott az amerikai hadsereg a számára új kihívással, a terrorizmussal fűszerezett gerillaháborúval. Erre az amerikai katonák egyáltalán nem voltak felkészülve, hogy rejtekhelyről lövik le őket, hogy gépkocsiba rejtett bombák és út mentén letett aknák válogatás nélkül szedik áldozataikat. Az amerikai egyenruhások közül majd 1400, míg iraki részről mintegy 30 ezer a halottak száma. Békeidőben. Az ilyen akciók elhárítására, az áldozatok számának lényeges csökkentése érdekében merült fel a robotkatonák bevetése.
Tévedés ne essék, robotok már eddig is voltak a harctereken. Főleg az ellenség tüze miatt megközelíthetetlen helyeken lévő sebesültek kimentésében és aknamentesítésben használták fel azokat. Ott vannak a pilóta nélküli Predator kémrepülőgépek vagy azok a kísérletek, amelyek vadászgépeket, bombázókat teljesen robotizálnának. Ám a szárazföldi erőknél ezek a masinák nagyok és lassúak voltak ahhoz, hogy a katonai vezetők képzeletét túlzottan megmozgatták volna. Most viszont határozott igény mutatkozott arra, hogy egy aknaszétszerelő robotból gyilkológépet alakítsanak ki.
A New Jersey-i Picatinnyben található parányi üzemben kifejlesztett, 90 kilogramm súlyú, 120 centiméter magas robotnak a Swords (Kard) nevet adták alkotói. Az első pillantásra aranyos kis lánctalpas növésben lévő tanknak látszik. Ám a tetején négy éjjel látásra is képes kamera van, míg Pinocchióéhoz hasonlóra nőtt orra valójában géppuska. Igény szerint lehet a következő fegyverekkel felszerelni: M–240-es, amely percenként 750 darab 5,56 milliméter kaliberű golyót képes kilőni és egy M–249-es, amely percenként 1000 (7,62 kaliberű) lövést tud leadni.
A terepviszonyoktól függően óránként hat kilométeres sebességgel képes haladni a Swords, amely megbirkózik kőtörmelék-akadályokkal és hegyi utakkal is. Négy–hat órát bír ki a telepe, és 800 méter fegyvereinek hatótávolsága. Lövésztudományát a mérnökök ezzel a példával illusztrálták: míg egy jól képzett katona 300 méterről egy kosárlabdapalánkot talál el, addig a robot ugyanilyen távolról, ha megfelelően stabil helyzetből tüzel, és irányítója a kellő pillanatban nyomja meg a gombot, akkor egy pénzérmét is eltalál. A robot „ütésálló képességére” sincs panasz: Irakban egy bomba robbant fel egy Humwee katonai gépjármű mellett, amely egy aknamentesítő változatot szállított. A robot több száz méterre elszállt a gépkocsi maradványától, és egy folyóparton landolt, mégis pár óra alatt a műszerészek üzemképessé varázsolták.
A Picatinnyben lévő technológiai üzem vezetői másfél évvel ezelőtt kapták a hadseregtől a megbízást egy „robotszakasz” szállítására. A kifejlesztés kétmillió dollárba került, a szállítási ár darabonként 200 ezer dollár. Az amerikai szakértők szerint egy hús-vér katona harctéri szolgálatba állítása az amerikai költségvetésnek körülbelül négymillió dollárjába kerül. Ilyen összeget ér el a katona felszerelése, élelmezése, többéves kiképzése, szállítása, zsoldja. Mint láthatjuk, ennek az összegnek a tíz százalékába sem kerül egy robotkatona üzemeltetése. S akkor még nem is szóltunk a valós katonák harctéri halála okozta különböző következményekről. Amerikában azt is kiszámolták, hogy az elmúlt és a jelenlegi háborúkban részt vett veteránok életük végéig fizetendő járandósága 653 milliárd dollárba kerülhet majd az adófizetőknek.
Tudományos-fantasztikus filmek forgatókönyvíróinak gyakori témája a megőrült robotkatonák lázadása, a teremtője, az ember ellen forduló gép. Bár ez korántsem lehetetlen a jövőben, azért a Swords alkotói határozottan cáfolják ezt a lehetőséget. Az ő robotgyilkosuk csak emberi felügyelettel működik, azaz nem tudja önállósítani magát. A robot mögött mintegy ötszáz méterre, természetesen védve, helyezkedik el az a katona, aki egy videoképernyőn joystickkal irányítja „az első generációs” robotot, amely gyakorlatilag egyszerű szerkezet.
A számítástechnika fejlődését jól ismerők állítják, hogy már most létre tudnának hozni olyan robotot, amely a különböző programok szerint önállóan tevékenykedik, ám ennek harctéri megjelenésére még legalább egy évtizedet várni kell. A kísértés az önállóan gyilkoló gépek megteremtésére óriási. Ugyanis az egyik legnagyobb teher a gyalogsági katonákon, hogy emberek életét kell kioltaniuk. A katonák kiképzése jórészt abból áll, hogy elfogadtassák velük az ölés gondolatát. Mekkora kő gördülne le a katonai parancsnokok szívéről, ha a piszkos munkát rá lehetne bízni a gépekre! Ők ezt könyörtelenül, egyetlen zokszó nélkül elvégeznék.
Bob Quinn, a massachusettsi Foster-Miller gyár vezetője, amely szintén részt vett a Swords hordószerkezetének kifejlesztésében, a New York Timesnak nyilatkozva kifejtette azon meggyőződését, hogy az ő életében nem lesznek önállóan döntést hozó katonai robotok. Esetleg például a közlekedési sebesség megválasztásában tudja elképzelni az önállósodást. Elmondása szerint a katonai vezetők igen félnek a felmerülő etikai és politikai problémáktól. Quinn úgy véli, az elkövetkező években azonban jelentősen fejlődhet a robotok akkumulátorainak működési időtartama. Hasonló sikert vár a gépek műholdas irányításában is, mert ez ma még igen lassú. Már folynak a kísérletek, hogy ejtőernyővel juttassanak célba robotkatonákat.
Az első időkben valószínűleg nem is a harci robotok fognak elterjedni nagy számban a hadseregben. A hadászati szakértők szerint ott lesz nagyobb keletjük, ahol egyszerű és ismétlődő feladatot kell majd ellátniuk. Ezek közül főleg utánpótlási, közlekedési, felderítési és őrzési munkák lesznek majd, amelyeket robotokra bíznak. A kutatások öt nagy kategóriában folynak: az első természetesen az a robot, amelyik üldözi és megöli az ellenséget. A másodiknak épületek, alagutak, rejtekhelyek felderítése, ellenőrzése lesz a célja, és az ott lévők megsemmisítése. A harmadik típusúnak a fegyverszállítás, -utánpótlás lesz a feladata. A negyedik esetben a robotok vezetési, sofőri képességeit fejlesztik, míg az ötödik őrszolgálatban lesz jártas. Más jellegű feladatokra is próbálnak robotokat felkészíteni, az egyik elég különleges ezek közül, amely a pszichológiai hadviselést szolgálja.
Ha ki lehetne váltani robotsofőrökkel a fegyver-utánpótlási szállítmányok autóvezetőit, akkor nem lenne szükség az élelmezésüket ellátó szakácsokra, a biztonságukra vigyázó katonákra. Ám a robotsofőrökre még várni kell. A kaliforniai Mojave sivatagban tavaly a legnagyobb titokban tizenöt robotvezérlésű gépjármű indult el, hogy megtegyen egy 140 mérföldes távot. A kudarc teljes volt: négy óra múlva egyik jármű sem volt haladóképes állapotban, sok összeütközött vagy műszaki hiba miatt megállt. A kísérlet vezetője mégis derűlátóan azt fejtegette, hogy éveken belül megszülethet az emberi beavatkozás nélkül vezetni tudó robotsofőr.
„Minden azt bizonyítja, hogy a háború ezt követően egyre inkább városi harcokból áll majd – fejtette ki a véleményét a jövő harci rendszereinek egyik kutatója a francia Libérationnak. – A városokban a robotoknak nagy jelentőségük lesz. Egy épületet tökéletesen biztosítanak, de akár ki is űzhetik belőle a terroristákat, vagy akár mindenestül felrobbanthatják azt. Rájuk bízhatják például az elfoglalt területek ellenőrzését. Irak valóban fordulópontot hozott, eddig ugyanis a katonák nem nagyon érdeklődtek a robotizálás iránt. Most azonban rájöttek, mennyire fontos, hogy előre észleljük a veszélyt.”
A távirányítással működő harci robotok alkalmazása igazából nem jelent olyan súlyos problémákat, mint amelyek az önálló döntést hozó gyilkológépek esetében várhatók. Hiszen az első generációs robotoknál csak arról van szó, hogy a katonának nem a vállszíjon lóg a fegyvere, hanem több száz méterre tőle mered előre a puska csöve. De mi lesz, ha erkölcsi kérdéseket is felvető robotokat fejlesztünk ki? „A haladás a mesterséges értelem kifejlesztésében oly óriási, hogy pár évtizeden belül az ember olyan robotokat tud majd létrehozni, amelyek technikailag képesek lesznek összetett, autonóm erkölcsi döntéseket hozni – állította Steven Metz, a pennsylvaniai katonai akadémia profeszszora. – Az elénk táruló probléma hatalmas kérdés, etikai és emberi jogi oldaláról nézve is.” Ezek közül néhány: vajon ki adhatja meg a robotkatonáknak a programot? Milyen parancsnoki szintig irányíthatunk gyilkológépeket? Kinek engedelmeskednek majd? Mi a teendő, ha egy géposztag rossz program alapján kezdi el működését? És ha az ellenség hackerei átalakítják majd a programjainkat? A kérdések sorjáznak: a türelmesebbek azt mondják, ráérünk még válaszolni ezekre a gondokra. Mások szerint az egész katonai stratégiát át kell gondolni az utolsó szögig, helyesebben csavarig.
A történelemből tudhatjuk, hogy semmilyen erő sincs, amely megállíthatná a fegyverek tökéletesítését. Sőt számos, ma már a mindennapjainkban használt eszköz, energiaforrás egyszer a hadiipar találmánya volt. Most sem lesz másképp: a robottechnológia robbanásszerű fejlődését hozhatják az oda áramló milliárdok. Ne higgyük, hogy hasonló kísérletek nem folynak Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban. A kérdés csak az: vajon a robothadseregek biztonságosabbá teszik-e világunkat, el tudjuk-e kerülni a háborúkat, vagy épp minden eddiginél pusztítóbb káoszt zúdítunk a fejünkre?
origo.hu
Tudja, mit jelentenek ezek a szavak? Modern szlengkvíz, minden generációnak!
