Az egy helyszínre szervezett kettős meccs persze túl szép lett volna, inkább már illúzió. Ahogy Kovács István, a Honvéd mestere fogalmaz: „Nem kockáztatjuk a továbbjutásunkat, ott játszunk, ahol edzünk.” Földi László angyalföldi részről a mondat másik felét nyugodtan elismételhetné, bár tőle a „nem kockáztatjuk a továbbjutásunkat” túl erős kijelentés lenne. Az tehát érthető, hogy a helyszínben nem sikerült megállapodni – sőt, kísérlet sem történt rá –, de a 18.30-as és 19.30-as időpont már igazán barátságtalan lépés a vízilabdát kedvelő, ám klubokhoz nem kötődő sportemberekkel szemben. Különösen a fél nyolcas kezdés érthetetlen annak fényében, hogy 20.45-től a Megyeri úton világbajnoki labdarúgó-selejtezőt vív a magyar válogatott a bolgárral – bár elképzelhető, hogy ez ma már tényleg nem tényező…
Nincs más hátra tehát, mint választani. Aki a papírforma alapján biztos hazai győzelemre kíváncsi, az inkább a Kőér utcába menjen, hiszen a Domino az idén képtelen tíz gól alatt dobni, legyen az ellenfél a Brescia, a Sturm Csehov, a Vasas, de a Szent István Egyetem hálójába 23 is befért. Kovács jogos igénye, hogy már itthon dőljön el a továbbjutás, hisz az április 20-i volgogradi kirándulás többismeretlenes egyenlet, de a címvédő trénere hozzáfűzi: azért nem rohannak fejjel a falnak, mert egy „baleset” kiheveréséhez 28 perc túl rövid idő.
Aki ellenben klasszis vetélytársat és éles meccset látna, a Komjádi uszoda felé veheti az irányt. A 2003-as Euroliga-győztes Pro Reccót négy olasz mellett három szerb válogatott is erősíti, bár egyikük, Ikodinovics vállsérüléssel nyűglődik, nem is szerepelt a tegnap érkezett vendégek utaslistáján. Ott volt azonban természetesen Madaras Norbert, akit tavaly még a Vasas-hívek ajnároztak, és az olimpiai és világbajnok balkezes reméli, túlságosan most sem haragszanak rá. Legalábbis a következőket üzeni haza: „A kedvenc csapatom ellen kell játszanom a kedvenc uszodámban. Biztos nehéz lesz kék sapkában a vízbe ugranom, de most így alakult. Jó lesz látni végre egy igazi szurkolótábort, remélem, ők is úgy emlékeznek rám, ahogy én rájuk.” Földi László, a Vasas edzője pedig azt idézi, csapatának a nagyok ellen általában jobban megy, és ha ez igaz, az eggyel több ok a bizakodásra. Az Euroligában ugyanis „kicsit” fogni már képtelenség.
A két további párban egy olasz (Brescia–Posillipo) és egy délszláv (Jadran Herceg Novi–Jug Dubrovnik) vetélkedés zajlik, a két derbi tétje számunkra csupán a négyes döntő helyszíne. A május 20–21-i Final Four rendezési jogára ugyanis csupán két pályázat érkezett, az egyik Dubrovnikból, a másik Nápolyból. Ha a Jug és a Posillipo is továbbjut, van miről dönteni, ha csak egyikük, nincs, viszont ha egyikük sem, már megint van; ebben az esetben ugyanis találni kellene egy harmadik klubot, amely be is került a négybe, és rendezni is hajlandó. A Domino-BHSE az idén azért nem kandidált, mert 2002-ben és 2004-ben is házigazda lehetett, ráadásul a körülbelül százezer eurós befektetés sem túl vonzó. Egy esetleges kényszerhelyzet persze megváltoztatná az alkupozíciókat, de ehhez előbb ki kellene esnie a Jugnak és a Posillipónak. No és természetesen továbbjutnia egy vagy két magyar csapatnak.
Kirisiben a hölgyek. A női bajnokcsapatok Európa-kupájában már kialakult a legjobb négy mezőnye, amelynek tagja a Dunaújvárosi Főiskola együttese is. A további három résztvevő a címvédő olasz Catania, a német Bochum, valamint az orosz Kirisi. Tegnap már a Final Four helyszínét is kijelölték, és némi meglepetésre Cataniával szemben Kirisi nyert. Az indok úgy hangzik, hogy az oroszok még soha nem adhattak otthont a végjátéknak, az uszodájuk pedig csodálatos. Csak el kell jutni odáig valahogy…
