Nagylóc ezerhétszáz lakosú község Nógrád megyében, Szécsénytől nyolc kilométerre délkeletre. A helység nevében szereplő régi „Lóc” szó honfoglalás kori, az Árpádok idejében a besenyők által lakott településekre utalt. A váci egyházmegyéhez tartozó Nagylóc plébániája szerepel az 1332 és 1337 közötti pápai dézsmajegyzékben. A falu a XV. század első felében a Szécsényi család birtoka, 1450-ben egy részét Szuhai Antal vásárolja meg tőlük. 1461–1481 között a közeli Hollókő várának tartozéka, közben (1475-ben) egy részének Izsófalvi Pán Péter a földesura. Nagylóc a XVI. század elején Várkonyi Trombitás Demeteré, akinek halála után, 1511-ben Werbőczy István királyi főítélőmester kezére kerül. Buda eleste után pár esztendeig Losonczy István a település gazdája, 1562-ben azonban már Cender Cselebi a hűbérúr. 1579-ben harminc jobbágyporta után adózik a település a töröknek. Az évszázad utolsó esztendejében Nagylóc már újra a Losonczyaké, az újkorban a gróf Forgách család és a Szemere família osztozik a falu birtokán.
A hosszú utcás falu közepén áll a középkori eredetű Szent Kereszt titulusú római katolikus templom. Keletelt, nyugati oldalán tornyos, jó karban lévő épület. Több száz éves műemlék lévén túlságosan is „jó karban”, ugyanis a legújabb kori renoválások és bővítések javarészt eltüntették a gótikus részleteket. Ezeket szinte csak avatott szem tudja felfedezni az épületen, mentség azonban a történtekre, hogy 1881-ben tűzvész pusztította el Nagylóc összes lakóházát. Megsérült a templom is, majd amikor hét évvel később felújították, egyúttal kiszélesítették a két oldalához toldott mellékhajókkal.
A sarkain haránttámpilléres vaskos torony és a szabályos nyolcszög három oldalával záródó szentély még így is szépen mutatja eredeti, XV. századi mivoltát. A régi gótikus bejárat a torony nyugati oldalán nyílott, az átjárót kicsiny keresztboltozat fedte, a déli falban csigalépcső vezetett az emeletre, ám 1888-ban mindezeket túl „alaposan” renoválták. Ekkor készültek a neogótikus stílusú ablakok, továbbá a romantikus ízlést tükröző toronysisak. A két oldalon lévő álhajók – valójában sekrestyék – kialakításához sajnos elbontották a hajó mindkét hosszanti falát, így azok csúcsíves ablakai és a déli kapuzat megsemmisült. Az elpusztult gótikus nyílászárók formáját a szentély épen megmaradt, rézsűs bélletű, csúcsíves ablakai őrizték meg az utókor számára.
A középkori templombelső a török hódoltság, majd az azt követő kuruc–labanc háborúk idejét sem élte túl. A XVIII. században barokk stílusban átépítették az egykori, bizonyára beszakadt boltozatot – a most látható síkmenynyezet már a XIX. század végén készült –; s ugyanabból az időből származik a berendezés, amelynek legértékesebb darabja maga a főoltár. A tabernákulum két oldalán látható térdeplő angyalok, a kisméretű Krisztus-szobor és a további szentek faragott képmásai az 1780 körüli évekből valók. A XIV–XV. században tekintélyes – Szent Ferenc-rendi – egyházas helynek számító Szécsény szomszédságában fekvő Nagylóc korabeli temploma még így, töredékesen megmaradva és jelentősen átalakítva is a magyarországi provinciális gótika becses emléke, fontos dokumentuma.
origo.hu
Elképesztő felelőtlenség: 30 gyereket szállított a részeg buszsofőr
