Ne zúgjatok olyan nagyon!

Hiller István és Szekeres Imre baráti találkozójára került sor a minap Jászapátiban. Állítólag szívélyes, elvtársi hangulatban zajlott le a megbeszélés, bár hivatalos tudósító nem volt a helyszínen, de bizalmas forrásból ez így szivárgott ki. A két államférfi mellett csak a legszűkebb helyi pártelit vett részt az eseményen, és ez valószínűleg bántotta a kisváros MSZP-hívőit, akik szívesen találkoztak volna az új pártelnökkel. (Szekeres Imrével talán nem annyira, őt ugyanis itt már régóta ismerik.)
De hogy a lényegnél maradjak, a Termál vendéglőben lezajlott eszmecsere közben (arról döntött a két magasröptű gondolkodó, kit indít majd a párt a körzetben a jövő évi választáson – Szekerest) a fogadó másik helyiségében éppen lakodalom zajlott, vagyis ahogy ilyenkor bevett szokás, muzsikáltak, énekeltek, miegyéb. És ez nemigen tetszett az MSZP felkent vezéreinek, átüzentek hát a lakodalmasoknak – talán éppen a prímásnak –, vegyék már alapjáratra magukat, itt ugyanis éppen a párt nagyjai folytatnak megbeszélést. (Esetleg halasszák későbbre a menyaszszonytáncot, ezek itt most fontosabb dolgok.) Mondták ezt úgy, hogy az embernek óhatatlanul a Petőfi-vers idevágó sorai jutnak az eszébe: „Bekopognak az ablakon: / Ne zúgjatok olyan nagyon…”
Hogy aztán a lakodalmas társaság folytatta-e a költő további strófájával (Ördög bújjék az uradba, / Te pedig menj a pokolba…”), erről nincs hír. Merthogy, mint említettem, ez egy elég zártkörű találkozó volt, Imre további pályafutását kellett megbeszélni. Márpedig az fontosabb, mint holmi menyegző holtomiglan-holtig.