Páratlan bravúr a magyar tripla

Ez az a helyzet, amikor a puszta számok a betűk helyett is beszélnek. Ha a tömbházbajnokság színvonalán lévő Challenge Kupát elfelejtjük, a három rangos európai női kézilabda-viadal elődöntőibe négy magyar mellett két-két német és norvég, valamint egy-egy dán, horvát, macedón és osztrák csapat jutott be. A BL-résztvevő Dunaferr dicsőségét sem feledve az EHF-kupában a Cornexi, a Ferencváros és a Győri ETO révén triplázunk, és erre még soha egyetlen nemzet sem volt képes.

Tavaly két norvég, két éve két magyar csapat jutott be az EHF-kupában a legjobb négybe, sőt, korábban az is megesett, hogy két lengyel. De a hármas kontingens egyedi, mint ahogy az is, hogy a negyeddöntők mindhárom ma-
gyar–dán párharcában sikerült diadalmaskodni! A vert mezőnyben a világ legerősebbnek mondott bajnokságának színe-java, miközben itthon a Ferencváros és a Cornexi is képtelen volt bekerülni az MK-elődöntőbe, mert egyiknek a Debrecen, másiknak a Spartacus állta útját. Nem véletlenül mondta székfoglalójában az új szövetségi kapitány, Németh András, hogy érdemes mélyebbre meríteni a hálót, hátha még felfedezetlen vagy éppen rég elfeledett kincsek akadnak meg benne. Maradva az EHF-kupánál és a hármas szám bűvöleténél, azért persze azt is illik idéznünk, hogy a trófeáért a legutóbbi három alkalommal magyar–dán finálét vívtak, részünkről mérsékelt eredménnyel: 2002-ben az Ikast a Győrt, 2003-ban a Slagelse a Dunaferrt, 2004-ben pedig a Viborg ismét a Győrt múlta felül.
A 2005-ös döntőnek magyar résztvevője biztosan lesz – a keddi bécsi sorsoláson az egyik párban garantált a „házi rangadó” –, dán viszont semmiképpen sem, hiszen a negyedik alakulat a HC Leipzig. A lipcseiek az előző három körben az orosz Asztrahányt, a spanyol Bera Bera San Sebastiant és a francia Metzet búcsúztatták, hazájuk bajnokságának középső szakaszában hat meccsből hatot nyertek, legjobbjaik tősgyökeres vagy honosított német válogatottak, mint Nikola Pietzsch, Nina Wörz, Milica Danilovic vagy Ingrida Radzeviciute, valamint a norvég Else-Marthe Sorlie Lybekk. Akár szakmai, akár anyagi szempontból nézzük, nekünk valószínűleg az lenne az optimális, ha az ETO-hoz rendelnék a Leipziget; egyrészt, mert az egykori NDK-s város Győrhöz fekszik a legközelebb, másrészt, mert talán Görbiczék vennék fel a legjobb eséllyel a küzdelmet az egyetlen „betolakodóval”. Ha pedig kiverik, máris garantált legalább egy magyar kupagyőzelem.
Ettől persze még számítunk a másikra is, amelyet a Dunaferr érhet el a Bajnokok Ligájában. A negyeddöntők visszavágói előtt a BL-ben egyébként a dán triplázás lehetősége sejlett fel, ám a Dunaferr a Viborg, az osztrák Hypo pedig az Ikast kiverésével biztosította az egyensúlyt. A címvédő Slagelse azért simán kvalifikálta magát, a tavalyi döntő másik résztvevője, a K. E. Ljubljana ellenben kiesett a 2002-es győztes macedón Kometal Skopjéval szemben.