Peking támadásra készül?

Míg az elemzők arról vitáznak, hogy miként értelmezhető Kína legutóbbi, Tajvant fenyegető kommunikációs lépése, az ázsiai nagyhatalom az idén 12,6 százalékkal növeli katonai kiadásait, modern haderőt alakítva ki az elavult tömeghadsereg helyett. Az inváziós potenciál alakulása mellett a jövő másik nagy kérdése arra vonatkozik, hogy Európa fejlett technológiájával közvetve hozzájárul-e Peking erőfeszítéseihez.

Elemzői körökben sok vita zajlik arról, hogy Kína békés terjeszkedése mikor – ha egyáltalán – csap át erőszakos országegyesítésbe. Bár sokan a fejlődést lehetővé tevő gazdasági érdekekből kiindulva kizárják ezt a fordulatot, azt senki sem tagadja, hogy Kína az elmúlt évtizedben jelentős katonai fejlesztéseket hajtott végre. Az alapvetően szárazföldi védelemre berendezkedett, tömeghadsereget alkalmazó ország elmozdult az offenzív, minőségi szemlélet irányába. A fejlesztés alapját a pénzhiány miatt bevételre éhes orosz védelmi ipar jelenti – a kínai haderő többségében ma éppúgy az orosz technológia leképeződése, mint korábban. A másik vonulat a globalizációs ipari-technológiai folyamatokkal párhuzamos: a másolás nagy mestereiként a kínaiak a külföldi befektetések és iparfejlesztés eredményeit rögvest hasznosítják saját hadiiparuk fejlesztésében. Ennek a trendnek a része az izraeli fegyverzeti high-tech megjelenése is itt, aminek prominens példája a J–10-es vadászbombázó „önálló” kínai fejlesztése.
A kínai erők offenzív, minőségi fejlesztésének talán az orosz Szu–27 és Szu–30 vadászbombázók lehetnek az ikonjai. Nagy hatótávolságukkal, légi utántölthetőségükkel nagyban kiterjesztették Peking csapásmérő képességét. A nagyszámú föld-föld rakéta mellett ezek immár egy tajvani invázió előkészítésének és támogatásának eszközeivé léptek elő, de egyre nagyobb veszélyt jelentenek az esetlegesen beavatkozó 7. amerikai flotta hajóegységeire is.
Míg védelmi vonatkozásban az Egyesült Államok elkötelezettnek tűnik Tajvan gyakorlati függetlenségének megőrzése mellett, az Európai Unió részéről egyelőre homályos a stratégiai szándék. Ezt tükrözi, hogy Németország és Franciaország kifejezte szándékát: függesszék fel az 1989-es Tienanmen téri események miatt Kínával szemben bevezetett fegyverembargót. Az indoklások között még az is elhangzott, hogy így vetnének gátat az önálló kínai hadiipar fejlődésének. A jövőre talán a legnagyobb befolyással az európai fegyvergyártók véleménye lesz, akik közül sokan intenzív együttműködési programokat folytatnak amerikai cégekkel. Egyes vélemények szerint ők nem teszik kockára euroatlanti kapcsolataikat egy kínai üzlet miatt.

---