Tajvan nemet mond az egyesítésre

Az „elszakadás elleni törvény” az egyik legfontosabb kérdés a kínai országos népi gyűlés ma kezdődő ülésszakán. A Tajvan „kiválását” megtiltó pekingi intézkedésről és más aktuális ügyekről nyilatkozott lapunknak James T. N. Lee, a budapesti Tajpej Képviseleti Iroda vezetője.

A Tajvani-szorosban katonai és politikai értelemben egyaránt meglehetősen feszült a helyzet. Az önök elnöke, Csen Suj-pien a minap bejelentette, hogy Kína hétszázhat rakétát irányított a szigetre, és egyidejűleg a Peking elleni fegyverembargó fenntartására szólította fel az Európai Uniót. Ennyire fontos Tajvannak, hogy fenntartsa Kína katonai elszigeteltségét?
– Mindenekelőtt ne feledkezzünk el arról, hogy a szóban forgó rendelkezést az EU annak idején azért hozta, mert a Tienanmen téri vérengzésekkel Kína megsértette az emberi jogokat. Tizenöt év telt el, de úgy látjuk, hogy a helyzet jottányit sem változott. Nyilvánvaló, hogy ha az unió feloldja a Kína elleni fegyverembargót, a térségben megnő a katonai fenyegetettség mértéke.
– A pekingi kormány szerint viszont éppen a tajvani rakéták jelentenek veszélyt a biztonságukra.
– Természetesen létezik tajvani elhárítórendszer, de a mi rakétáink rövid hatótávolságúak, nem jelentenek veszélyt a szárazföldi Kínára. Képtelenség volna azt állítani, hogy az általunk birtokolt rakétarendszert támadó célokra használnánk.
– Nagy csaták dúlnak diplomáciai fronton is. Mostanában sok szó esik az „elszakadás elleni törvényről”, amely Peking szándéka szerint az anyaországgal való egyesülésre ösztönzi majd Tajvant.
– Nekünk az a legfőbb kifogásunk, hogy az efféle elgondolások megbontják a térség status quóját, arról nem is beszélve, hogy zavart idéznek elő a kétoldalú kapcsolatokban. Mindenekelőtt azt kell világosan látni, hogy az 1949-es kommunista hatalomátvétel óta Pekingben azt gondolják, hogy Tajvan – hivatalos néven Kínai Köztársaság – hozzájuk tartozik. Ennek nyomatékosítására próbálják meg keresztülvinni a szóban forgó törvényt. Számunkra azonban ez elfogadhatatlan, hiszen saját nemzeti területtel, lakossággal rendelkező szuverén állam vagyunk. Hogyan is lehetne azt mondani a tajvani embereknek, hogy az önálló nemzeti létnek vége, és mostantól a Kínai Népköztársasághoz tartozunk? Képtelenség az ilyen állítás.
– Jóllehet Tajvan egyik alapítója az ENSZ-nek, a nemzetközi közösség 1971 óta mégis a Kínai Népköztársaság legitimizációját ismeri el. Gondot jelent-e, hogy országa nem tagja a legfontosabb nemzetközi szervezeteknek, fórumoknak?
– Jelenleg huszonhat országgal ápolunk hivatalos diplomáciai kapcsolatokat, ez is jelzi, hogy szuverén államként intézzük ügyeinket. Az elmúlt fél évszázadban demokratikus politikai intézményrendszerünk sok elismerést szerzett számunkra a nagyvilágban, arról nem is beszélve, hogy időközben a világgazdaság meghatározó szereplőjévé léptünk elő. Ezzel együtt mindig is azt gondoltunk, hogy kötelezettségeink vannak a nemzetközi közösség iránt, és meg is adtuk a tőlünk telhető legnagyobb segítséget például a SARS-járvány vagy a szökőár idején. Benne élünk tehát a nemzetközi közösségben, de teljes jogú tagságra törekszünk a különböző szervezetekben. Persze, hosszú út vezet a teljes elismerésig, különösen, ha a Kínai Népköztársaság lépten-nyomon megtorpedózza ilyen irányú szándékainkat.