Egy esős kora tavaszi napon Orbán Viktor volt miniszterelnök, Munk Péter, a kanadai–magyar Trigránit cég társelnöke és Rockenbauer Zoltán, a kultusztárca akkori vezetője gyürkőzött neki, hogy az alapkövet a kifeszített sátorlap alatt „elássa”. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a jelenlegi kormány vállalta a beruházás továbbvitelét, és magasba emelkedett a Zoboki Gábor tervezte épület. Aki impozáns előcsarnokában bolyongva nézelődik, s a tágas lépcsőfeljárón eljut a Nemzeti Hangversenyterembe vagy a mindeddig használatlan Fesztivál Színházba, nyomban elfelejti a palota homokszürke, némileg idomtalan dobozhalmaz jellegét, és lenyűgözi a látvány. A világos juharfából készült, nyersszínű faburkolat puritán és mégis fenséges
asszociációkat kelt a fenomenális koncertteremben. Első benyomásainkat már papírra vetettük, amikor a Nemzeti Filharmonikus Zenekar „belakta” új hajlékát, és a próbaüzem során először szólalt meg a zene az új hangversenyteremben, az akusztikus mérnökök szapora jegyzetelése, intézkedése,
azaz a terem behangolása közben.
Mesterek, zenészek, szakemberek és a közönség egybehangzó véleménye szerint a legigényesebb elvárásoknak is megfelel az elnyúlt ovális alakú terem akusztikája. A világhírű akusztikus, Russell Johnson kitett magáért. Jól „viselkedik” ama bizonyos, hipermodern hangvető ernyő is, amely a színpad és a mennyezet között nyúlik el – az akusztikát az igények szerint változtatandó. Manapság e nélkül már nem létesítenek hangversenytermet a nagyvilágban. Szakasztott ilyet láttam nemrég az ugyancsak újonnan fölhúzott, hágai koncertépület üvegpalotájában (Anton Philipszaal).
A Nemzeti Hangversenyterem tágas pódiumán, a magam tapasztalatai szerint, épp olyan tisztán szólal meg a kamaramuzsika, mint a hangszerszóló, vagy a hatalmas apparátust igénylő Mahler-szimfónia, melyet a Szent István Király Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola kórusa és zenekara adott elő. Mintha a XXI. századi gótikus katedrálisban szárnyalna föl a hang. Az ötven méter hosszú, 24 méter széles és épp ilyen magas, többszintes terem méretei csakugyan egy profán székesegyházra utalnak. S nem is annyira „profán”, hisz, ha nem tartanék a patetikus hangzástól, nyugodtan írhatnám, hogy a zene szentélyét avatják föl március idusának előestéjén. Demján Sándor okkal titulálta kultúrtörténeti ünnepnek az avatás napját. Ez a palota szerinte a nemzet kulturális identitásának megszilárdítását szolgálja a maga multifunkcionalitásával. Reméli, magyar modellként fogják emlegetni.
Odébb, a palota keleti harmadában lelhető föl a Fesztivál Színház a maga – manapság ideális – közepes méretű, 452 férőhelyes kapacitásával, ötszáz négyzetméteres nézőterével és 750 négyzetméteres színpadával. Ennek az előkészületei már némi bonyodalommal jártak, lévén, hogy az eredetileg ide szánt Hagyományok Háza visszamondta a költözködést, ám a termet az ő igényeik szerint alakítgatták, rögzítették a színpad mobilitását, s igen nehéz volt az újabb követelményekhez igazítani, miután a Nemzeti Táncszínház lett a végleges „lakó”. A termet persze, leszámítva a társulat évi 100 napra jutó próbaidejét és előadásszámát, a Művészetek Palotája Kft. üzemeltetési társaság más társulatoknak is kiadja. Rövidesen a küszöbön álló Budapesti Tavaszi Fesztivál több eseményének is helyet kínál. A vezérigazgató Kiss Imre csapatával, élén Reményi Krisztina programszervezővel tervezi meg az éves programot, illetve fogadja be a magasabb minőségi mércével mérhető produkciókat. A vezérigazgató jelezte, a legjobb szakembereket gyűjtötte maga köré, akik külső munkatárskként a műsorterv tervezésében segítségére vannak. Igyekeznek ifjúsági napokat, családi programokat is szervezni, hogy ideszoktassák a közönséget. Folyamatos kapcsolatot tartanak a Zeneakadémiával (személy szerint Batta András rektorral), amelynek hallgatói az itteni délutáni próbákra, netán koncertezésre is lehetőséget találnak. A Művészetek Palotájának idei műsora 2006 januárjáig telített, remélhetőleg továbbra sem engednek a színvonalból, s a legkevésbé sem adnak teret kommersz előadásoknak.
A sötét juharfa burkolat meleg atmoszférát teremt, a nézőt barátságos, meghitt hangulat fogadja. A termet modern stúdióként is használhatják, felszerelése módot ad az élő televíziós közvetítésekre, video- vagy rádiófelvételekre is. Akusztikája szintén kiváló. A palotát tervező Zoboki Gábor elmondta, hogy a színpadnyílás változtatható, akusztikáját a nyitható mennyezet révén is módosíthatják. A tegnapi sajtótájékoztatón Kiss Imre elmondta, a színházteremben a kamaraopera, a dzsessz, a világzene, a kamarazene egyaránt helyet kap majd. A Nemzeti Táncszínház igazgatónője, Török Jolán a társulat nyitó sorozatáról és azokról az új produkciókról ejtett szót, amelyeket kifejezetten ide szánnak. Egyebek közt áprilisban rendezik meg a Budapesti Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóját, a tánc világnapjára pedig Román Sándor Steel – A fém legendája produkcióját mutatják be. A Fesztivál Színház március 16-án Monteverdi első operájával, az Orfeóval nyitja meg kapuit. Az előadást Káel Csaba, a nemzetközi sikert aratott Bánk bán film rendezője viszi színre. Az operát korhű hangszereken az Orfeo zenekar adja elő Vashegyi György vezényletével. A címszerepet Timothy Bentch, az amerikai tenor, Euridicét Érsek Dóra, a Zeneakadémia hallgatója alakítja, föllép Zádori Mária és Németh Judit. A díszleteket a Kossuth-díjas F. Kovács Attila, a jelmezeket Andréa T. Haamer tervezi, a koreográfiát Kun Attila készíti.
A Művészetek Palotája legszebb panorámáját a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum kínálja. Nemcsak a belső, de a külső látványt illetően is, hiszen az épületnek azon a részén helyezkedik el, ahonnan mind a pesti, mind a budai oldal tökéletesen belátható, s a második, harmadik emeleti hatalmas üvegablakokon át a Duna kanyarulatát követve egészen a Pilisig kalandozhat a pillantás. Természetesen nem elsősorban ezért jelentős fordulópont a múzeum életében, hogy a budai Várból a dél-pesti, millenniumi városközpontba költözik, hanem azért, mert a Művészetek Palotájában a legmagasabb igényeket is kielégítő, korszerű múzeumtechnológia várja a kiállításokat és a gyűjteményt. Az épület Duna felőli szárnyát elfoglaló múzeum három szinten, 3300 négyzetméter kiállítótérrel rendelkezik. Az 1300 négyzetméteres első szinten láthatók majd az időszaki kiállítások, a felső két szinten pedig a gyűjtemény válogatott darabjai.
A múzeum célja továbbra is a nemzetközi és a hazai élvonal párhuzamos bemutatása, ennek szellemében a tervező a tér kialakításában alapvetően a célszerűségre, az áttekinthetőségre és a funkcionális flexibilitásra törekedett. Az előcsarnok felől könyvesbolt, recepció és kávézó várja a földszinten az érkezőket, s a raktárak, műhelyek zónája is itt található. A raktárak kialakítása lehetővé teszi – a műtárgyak korszerű tárolásán túl –, hogy megfelelő helyet biztosítsanak katalógusok és kiadványok számára. Az első emeleten, az ideiglenes kiállítások termei mellett helyezkedik el az előadóterem, valamint a Filharmónia foyer szintjéről közvetlenül megközelíthető rendezvényterem. Az állandó kiállításnak a harmadik kiállítószint természetes fénnyel megvilágított terei adnak otthont. Az irodák a déli oldalon kaptak helyet, közvetlen kapcsolattal a könyvtárhoz és a gyermekfoglalkoztatóhoz.
Az első és a harmadik kiállítószinten, az épület délkeleti sarkában találhatók az interaktív kiállítási termek. A természetes és mesterséges fények ideális aránya mellett a terek változtathatósága is jelentősen bővíti a múzeumi rész funkcionális lehetőségeit. A múzeumtechnikai tervezésben nemzetközi szaktekintélyek – osztrák–magyar, illletve angol cégek – vettek részt. A Ludwig Múzeum termeinek különleges világító mennyezete különböző fényeffektek létrehozására alkalmas. A rendezvényteremben lévő hatalmas, fóliával bevont, henger alakú, különböző színekben pompázó világítótestek mintha csak az épület külső megvilágítására rímelnének – ahogyan egyébként ezek látványa is megosztja a közvéleményt.
A múzeum szakemberei szimbolikus jelentőségűnek tartják a Művészetek Palotájával együtt megnyíló kiállításokat, fogalmazott Néray Katalin művészettörténész, a Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója a tegnap tartott tájékoztatón. Az új kiállítások nyilván nemcsak a magyar közönség, hanem a nemzetközi szakmai közvélemény figyelmét sem kerülik el, annál is inkább, mivel a megnyitón jelen lesz Irene Ludwig, aki férjével, Peter Ludwiggal együtt hozta létre a Ludwig Alapítványt, továbbá jó néhány külföldi szakember, közöttük az
aacheni alapítvány, a kölni és a bécsi Ludwig Múzeum vezetői.
A rendelkezésre álló tér aligha jelent akadályokat a rendezők számára, hiszen a korábbinál tágasabb, jobb elrendezésű termekben találkozhatnak március 15.–december 15. között új válogatásban a látogatók a Ludwig Múzeum saját gyűjteményének kiemelkedő darabjaival, új szerzeményeivel, illetve kifejezetten az erre az alkalomra bekért, az utóbbi évek fejleményeit reprezentáló művekkel. Míg az 1996-os kiállítás a nagy „klasszikusok” (Picasso, illetve az amerikai pop-art művészei: Oldenburg, Warhol, Rauschenberg, Lichtenstein) mellett elsősorban a kilencvenes évek első felének művészetére koncentrált, a mostani válogatás kurátora, Szipőcs Krisztina sok friss munkát válogatott az anyagba, köztük számos emlékezetes művet. A múzeum korábbi törekvéseit folytatva a magyar – és a kelet-közép-európai – művészet a nemzetközi, „nyugati” művészettel összefüggésben jelenik meg. Tágabb összefüggésrendszerek megfigyelésére kínál lehetőséget az ugyancsak március 15-én nyíló első nagy időszaki kiállítás, A modernség talánya, amelynek anyagát a párizsi Musée National d’Art Moderne Centre G. Pompidou, a világ egyik legjelentősebb modern és kortárs művészeti gyűjteményéből válogatták (kurátor Tímár Katalin). Az elmúlt 50 év legfontosabb művészeti irányzatait áttekintő kollekcióban olyan jelentős művészek művei szerepelnek, mint Victor Vasarely, Joseph Albers, Yves Klein, Andy Warhol, Claes Oldenburg, Daniel Buren, Barbara Kruger, Chéri Samba, Marina Abramoviæ, Braco Dimitrijeviæ, Louise Bourgeois, Pipilotti Rist, Thomas Ruff.
A modernség talánya című kiállítás mintha csak ott folytatná a kortárs művészet és a magyar közönség közötti kapcsolat erősítését, ahol a Műcsarnokban alig két héttel ezelőtt bezárt, négyszáz év francia festészetét prezentáló, az 1600-as évektől az 1960-as évekig terjedő időszakot átfogó bemutató. A múzeum további programja is elkészült erre az évre, benne olyan szenzációsnak ígérkező kiállítással, mint a német festészet élő klaszszikusának számító Gerhard Richter tárlata (június 9.–augusztus 7.). A fiatalon elhunyt Hajas Tibor művei június–szeptemberben, a Strabag festészeti díj díjazottjainak alkotásai október–novemberben kerülnek a közönség elé, s a portugál születésű, Londonban élő Joao Penalva retrospektív tárlata zárja az idei programot, illetve köti össze a 2006. évivel október és január között.
A Művészetek Palotája a magyar kultúrát hosszú távon meghatározó létesítmény. Mint Benedek András, a kultusztárca közigazgatási államtitkára fogalmazott a tegnapi sajtótájékoztatón, a grandiózus kulturális központ – példamutató módon – ciklusokon átívelően valósult meg, az évezred első nagy beruházásaként. A kormány által vállalt garanciális fedezetre, költségekre vonatkozóan minden dokumentumot hamarosan föltesznek az internetre.
Az avatás történelmi momentumát megörökítendő, a Magyar Posta különbélyeget adott ki, a Művészetek Palotájának külső-belső fotóját egybekombinálva, ötszáz forintos névértékben, 80 ezer példányban, melyet a helyszínen adtak át a forgalomnak. A március 14-i nyitóhangversenyen a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar Kocsis Zoltán vezényletével igazi, ünnepi műsort ad a Nemzeti Hangversenyteremben. Beethoven Házavatás nyitányát Liszt A-Dúr zongoraversenye követi Ránki Dezső közreműködésével, majd a Kocsis Zoltán hangszerelte Három Bartók zenekari darab következik, az estet Kodály Psalmus Hungaricusa zárja, melyen a Magyar Rádió Gyermekkórusa és Kiss B. Attila operaénekes is közreműködik. Március 15-én pedig ugyanitt tartják a hivatalos állami ünnepség esti hangversenyét.
Csökkent az állami kötelezettség. A korábban tervezettnél mintegy 25 milliárd forinttal kisebb lesz az állami kötelezettségvállalás a Művészetek Palotájának fenntartására és üzemeltetésére. Az eredeti verzióban szereplő 97,9 milliárd forinthoz képest csak 73,54 milliárd lesz ez a költségvetési tétel. A kormány szerdai ülésén felhatalmazást adott a kulturális tárca vezetőjének, hogy a tárgyalásokat fejezze be a közbeszerzési eljárást illetően, és PPP konstrukcióban – a magán- és a közszféra együttműködésével – megvalósuló szolgáltatásvásárlási szerződést kössön a beruházóval, a pénzügyminiszter ellenjegyzésével. (MTI)
