Komoly áramszünetekre is számíthatunk, ha továbbra is az elmúlt esztendőkben megszokott ütemben nő kontinensünkön a megújuló energiaforrásokból megtermelt áram aránya – állítja több szakember. A legnagyobb probléma szerintük a Nyugat-Európában rendkívül népszerű, társadalmilag elfogadott szélenergiával van, hiszen a szélturbinák kapacitása hullámzó: az időjárás váltakozásától függően akár egy napon belül is elképzelhető az, hogy egy ideig csúcsra járnak, majd teljesítményük az átlagos töredékére zuhan vissza.
Már most súlyos üzemviteli problémákat okoznak az európai rendszerben jelen lévő, mintegy 25 ezer megawatt összkapacitású szélerőművek – vázolta fel a helyzetet Tombor Antal, a Magyar Villamosipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. vezérigazgatója. A szakember érdeklődésünkre elmondta: a tervezhetetlen teljesítmény miatt a rendszerirányítóknak hol vissza kell fogniuk a hagyományos erőműveket, hol pedig azonnali áramutánpótlás után kell nézniük, csakhogy ez nem megy könnyen, és főleg nem a végtelenségig. – A probléma olyan súlyos, hogy az európai együttműködő villamosenergia-rendszer rendszerirányító társaságainak szövetségében (UCTE) külön munkabizottság foglalkozik a kérdéssel. Már fordult elő olyan vészhelyzet, amit csak három ország rendszerirányítójának egyébként nem mindennapos együttműködésével lehetett kiküszöbölni, de ha valóban hamarosan elérjük a tervezett 40 ezer megawattos uniós összkapacitást szélenergiában, a hektikus termelés előbb-utóbb rendszerösszeomlást okoz – jelentette ki Tombor Antal. A szélerőművi beruházások ennek ellenére rendkívül népszerűek Nyugat-Európában, és ez az EU környezetvédelmi célkitűzéseinek köszönhető, amelyek mellett a közösség vezetői konzekvensen állnak ki. Egy 2001-es direktíva értelmében az unió 2010-re valamivel több mint 22 százalékosra kívánja növelni a környezetbarát módon megtermelt áram arányát az egész rendszeren belül, ennek érdekében pedig komoly támogatásokkal segíti az építkezéseket. A szélerőművek üzemeltetői például számíthatnak arra, hogy a nemzeti villamos ipari társaságok kötelezően, ráadásul a hagyományos erőművi áramnál magasabb áron veszik át tőlük a villamos energiát – vagyis a megújulók állami dotáció mellett küzdenek azon a piacon, ahol a többiek csak magukra számíthatnak. A zöldszervezetek ereje és az a tény, hogy társadalmilag rendkívül elfogadott törekvésekről van szó, eddig jórészt elnémította azokat, akiket ez a támogatási gyakorlat hátrányosan érint, az utóbbi időben azonban megerősödtek az ellenhangok. Legutóbb az alternatív energiaforrások felhasználásában egyébként élen járó Németországban fakadt ki a európai energiakereskedők szövetségének (EFET) ottani tagszervezete, mondván, azonos feltételek érvényesüljenek a teljes termelőszektorban, mert a jelenlegi helyzet kevéssé átlátható és messze van a korrekt piaci szabályozástól. Az EFET érvei szerint ugyanis a rendszerirányítóknak egyre nagyobb mennyiségű hagyományos erőművi kapacitást kell indulásra készen tartalékolniuk azért, hogy kiküszöböljék a szélcsendes időszakokban fellépő áramhiányt. Márpedig ez pénzbe kerül, amit a szélerőművek üzemeltetőinek kellene állniuk.
Magyarországon ez a probléma egyelőre nem jelentkezik élesen. Főként a bizonytalan beruházási környezet miatt – nálunk a kötelező átvétel szabályait mindössze egy miniszteri rendelet határozza meg, ráadásul a szabályozás csupán 2010-ig érvényes –, hazánkban ugyanis még csak hat szélerőmű működik mintegy 3,5 megawattórás összkapacitással. Ugyanakkor 2010-re Magyarországon is 3,6 százalékosra kell emelni a megújuló villamos energia részarányát, és bár a kormányzat inkább a fatüzelésű erőműveket próbálja helyzetbe hozni, mintegy 600 szélerőmű-beruházás is engedélyezésre vár. Ha ezekből csak a két legnagyobb, a Zirc melletti, illetve az ettől nem messze található hárskúti park megvalósul, 140 megawattnyi hektikus kapacitás lép be a hálózatba. És bár ezzel vagy százezer háztartás kaphatna környezetbarát módon, légszennyezés nélkül termelt áramot, egyszersmind bizonytalanná válna a magyar hálózat – Tombor Antal szerint ugyanis a jelenlegi viszonyok mellett csupán körülbelül 100 megawattnyi szélenergia-kapacitás fogadására van lehetőség. Az irányítási nehézségekkel a beruházók is tisztában vannak, de ennél összetettebbnek látják a problémát. Ifjabb Chikán Attila a tervezett hárskúti beruházást jegyző társaság képviseletében lapunknak kihangsúlyozta, hogy a mostani magyar erőművi struktúrában szélerőművek belépésétől függetlenül is szükség lenne kiegyenlítő erőművek építésére, és erről szerinte valamilyen formában az államnak kellene gondoskodnia. – Ráadásul ha megújuló energiáról beszélünk, a rendszerirányítás csupán a mérleg egyik serpenyőjét jelenti. A másik oldalon a környezetvédelmi célkitűzések állnak, márpedig az Európai Unió és Magyarország is elkötelezte magát a légszennyezés csökkentése mellett – figyelmeztetett a szakember.
Kétségtelen, hogy e tekintetben meggyőző számokat produkálnak a szélturbinák. Egy 600 kilowattos erőmű ugyanis úgy termel évente 1,2 gigawattóra áramot, hogy közben 7,1 tonna kén-dioxid, 2,8 tonna nitrogén-oxid, 1114 tonna szén-dioxid, 0,9 tonna szén-monoxid és 0,18 tonna por kibocsátásától mentesíti a környezetet. A szélenergia előnyeinek megtartásához és egyszersmind a hátrányok lecsökkentéséhez arra lenne szükség, hogy stabilizálják a termelést. Információink szerint az erőmű-beruházók nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, holott hallani biztató kísérletekről. Norvégiában olyan szélerőművek építésével próbálkoznak, amelyek a fogyasztók által fel nem használt áramot hidrogénfejlesztésre fordítják, így szélcsendes időkben hidrogénmotor veszi át a forgó lapátok szerepét. Nemrégiben egy román találmányról is olvashattunk, ez egy sűrített levegővel működő generátorral stabilizálná a szélerőművek teljesítményét. Hogy ezek a megoldások nagy méretekben is alkalmazhatók-e, azt egyelőre még nem tudni. Abban azonban többen biztosak, hogy a jelenlegi technikai eszközök mellett rövid távon visszaüthet az alternatív energiatermelés részarányának gyors növelése.
Reális lehetőség a biomassza. A megújulóenergia-termelésben hazánkban az energetikai növénytermesztés (bioüzemanyagok, energiaerdő, energiafű) lehet a kitörési pont, minthogy uniós csatlakozásunk után több mint egymillió hektár földterületet kell kivonni az élelmiszer célú növénytermesztésből – tartja az Energiapolitika 2000 Társulat, mely áprilisban fórumot is rendez a témában. A szervezet vezetője, Járosi Márton lapunknak elmondta, hogy álláspontjuk szerint a magyar közbeszéd túlértékeli a szél- és a napenergiában rejlő lehetőségeket.
