Folyik a Kendermag Egyesület „polgári engedelmességi mozgalma”, amelynek során az aktivisták feljelentik magukat kábítószer-fogyasztás miatt, hogy így tiltakozzanak a könnyű drogok fogyasztását is sújtó jogszabályok ellen. Önnek, mint aki több mint egy évtizede foglalkozik drogos betegekkel, mi a véleménye erről az akcióról?
– Valamikor a múlt héten az egyik rádióban hallgattam egy interjút az egyik aktivistájukkal, és hát az a véleményem, hogy nagyon ügyesen összemossák ezeknek a kábítószereknek a dekriminalizálását és legalizálását. A riporter rá is kérdezett, hogy önök most valójában dekriminalizálni vagy liberalizálni szeretnének, erre kiderül, hogy a fő cél a liberalizáció, és mellette, úgy mellékesen van már csak meg a dekriminalizáció szándéka.
– Mi a különbség a kettő között?
– A dekriminalizálás azt mondja, hogy ne büntessük azokat, akik szívják. Ebben van ráció, mert hát végül is sokféleképpen meg lehet azt magyarázni, miért ne büntessük: hogy ezek beteg emberek, hogy személyiségzavarral küszködnek, és hogy mintakövető magatartást tanúsítanak, meg még sok egyéb módon. A másik, a legalizálás vagy liberalizáció azt jelenti, hogy a fű az adott körülmények között legálisan legyen terjesztve, tehát az államháztartás bevételeit az „árucikkre” kiszabott adók révén ezzel fokozza, és hogy ez milyen jó lesz majd mindenkinek, és egy ilyen szabályozással azt is biztosíthatnánk, hogy csak egy adott korosztály felett jusson el a narkó az illetőkhöz. Namost ez nonszensz.
– De nem ez a holland példa egyébként?
– A holland példa valójában ez. De a holland példát illetően nagyon érdekesnek tartom, hogy tizenvalahány éve sokan szajkózzák ezt itt, de valahogy nem teszik hozzá: ott, ami a mentálhigiénia fejlesztését illeti, nem volt ötvenéves kihagyás. Magyarországon az előző rendszer a pszichológiát és a pszichiátriát teljesen taccsra vágta, mert azt a nyugati kapitalista világ egyik csökvényének tekintette. Ezáltal vagy ezzel együtt a lelki élet fejlesztésének a fontosságát is félredobta. Igaz, az elmúlt tizenöt évben újra felismerték ennek fontosságát Magyarországon is, de sajnos én még nem tapasztalom, hogy a holland mentálhigiéniával akárcsak megközelítő szinten lennénk.
– Jó, de mi köze ennek ahhoz, hogy a könnyű drogok, a fű legalizációját ellenzi?
– Az embereknek az önismerete manapság borzasztóan alacsony. Fejlesztik a testüket, a belső problémáikra azonban már nem tudnak megoldásokat találni. Magyarországon azt látom, hogy egyre több a szétesett ember. Elég, ha abba belegondol, milyen problémát okoz az alkoholizmus, merthogy világviszonylatban előkelő helyet foglalunk el ebben a rangsorban is. Ez azt jelenti, hogy mi, magyarok a realitással olyan szinten nem merünk szembenézni, és olyan szinten kompenzálunk valami mással, hogy az elképesztő. Sokan a környezetüknek „virítanak”, és kívülről minden úgy tűnik, OK, miközben benn valójában tombol a pokol. De ha a felnőtt populáció adott konfliktuskezelési modelleket nem tud magáévá tenni, azt civilizált ember módjára alkalmazni, akkor miért várjuk el, hogy a körülöttük felnövekvő gyerekek ezt meg tudják tenni? Tehát nemcsak az önismeret alacsony, hanem valójában a kiegyensúlyozott családi modell is egyre ritkább. Ezt mindenki nagyon egyszerűen fel tudja mérni, ha belegondol, hogy a környezetében hány igazán nyugodt, harmonikus kapcsolatban élő embert ismer. Hány ilyen kapcsolat van például az ön környezetében?
– Szép kerek számmal tudnék válaszolni: nulla.
– Nagyon hasonlít ez ahhoz, amit én látok, hát, talán egy-két számmal a nulla fölött. Pedig mind a ketten más és más körökből jövünk, de ha két eltérő, ilyen találomra megvizsgált kör ezeket az eredményeket produkálja, talán nem merészség kijelenteni: az összes többi nagyon hasonló lehet. És erre a szétesett emberek közösségére akarják rászabadítani most a drogot. És ezek az emberek, az aktivisták nem tartják szem előtt a mai serdülő populáció nagyon komoly szétesettségét sem. Egy szétesett, feszült populációra engednének rá egy olyan vegyületet, amivel kapcsolatosan óriási tév- és dezinformációk vannak: hogy nem lehet hozzászokni, hogy a természet ajándéka, hogy az ember nem lesz másnapos tőle stb.
– De hát józan paraszti ésszel nem azt kellene mondani, hogy minek tiltjuk a könnyű drogokat, hiszen ha ilyen nagy a baj, jobb is, ha „teker egy zöldet”, és a pokol helyett máris ott van Jamaica...
– Csak a helyzet az, hogy ez egy tüneti hozzáállás. Attól az okok még nem szűntek meg. Egyrészt. Másrészt: milyen jó lenne, hogyha mondjuk a marihuánához tényleg nem lehetne hozzászokni.
– Merthogy rá lehet szokni, ugyanúgy, ahogy a kemény drogokra?
– Hát persze! A legfrissebbek közül elég, ha megemlítem Freund Tamás agykutató ebben a témában írt cikkét az IPM februári számában, ahol erre szolgál bizonyítékokkal.
– Ugyanakkor szintén nem egy olyan tanulmányra hivatkoznak, amelyeket szintén neves szakemberek készítettek, és amelyek végkövetkeztetése az: nem bizonyítható, hogy a marihuána függőséget okoz, és hogy hosszú távú egészségkárosító hatásai lennének a füstön kívül, amit a fogyasztó a tüdejébe leenged…
– Tény az, hogy a füvező embernél kialakulhat egy úgynevezett amotivációs szindróma, amikor az illető valójában szinte már semmi mással nem törődik, mint a fű megszerzésével és elszívásával. Nem tudom, hogy ez egészségkárosító hatás-e. Miközben a szociális, társadalmi, baráti és párkapcsolatai jelentősen leépülnek, megszűnnek. Nem tudom, hogy ez egészségkárosító-e. Az egy dolog, hogy a fizikális hatások tekintetében mit mutatnak ki.
– Tehát mentális hatása van, de fizikális hatások nincsenek?
– Nem mondtam, hogy azok nincsenek. Nem igaz, hogy a fű nem okoz fizikális megvonási tüneteket. Mert okoz. Nagyon sokáig azt gondolták, hogy nem, nincs ilyen hozzászokás. De ha van egy olyan vegyület, ami két-három hét alatt ürül ki a szervezetből, és ha valaki mondjuk csak hét végén szív, akkor már „rá van szívva”, mielőtt a kiürülés megtörténne, akkor a szervezetben lévő mennyiség, a parasztlogika szerint, csak halmozódik.
– De miért következik ebből, hogy elvonási tünetek lesznek?
– Először is az következik, hogy az ember toleranciája fokozódik a szer iránt. Tehát, egyre több kell ebből a pszichoaktív vegyületből, mert az agy hozzászokik. A másik tény: hogy hiánytünet ekkor, a második hét körül, komoly agresszivitás, indulati töltöttség, hangulatzavar, depresszió, rossz közérzet jelentkezik. És a fizikális megvonási tünetek: ezeknek a srácoknak úgy remeg a kezük, mint az alkoholistáknak az italmegvonásnál. Jellemző a testszerte történő verejtékezés, nagyon komoly alvászavar. Az elmúlt években egyébként a súlyosabb esetek szaporodását tapasztalom, látom a fiataloknál. A fiatalkorúak viszont nem érzik ezt problémának, főként a szülők keresnek meg: a gyerekük 18–19 éves, és másodikos gimnazista, már kirúgták három suliból, olyan szinten nem fog az agya, nem érdekli semmi sem, magatartászavarok vannak, agresszivitás, üvöltözés, pénzlenyúlás, megbízhatatlanság, hazugságok…
– A hazai liberális értelmiségnek egy része mégis támogatja a legalizáció ötletét, pedig az ember feltételezi róluk, hogy ugyanúgy belátó emberek, és ugyanúgy gondolkodó emberek, mint ön. Példának felhozhatnám Konrád Györgyöt…
– Hány éves Konrád György?
– Hetven körül, azt hiszem…
– Kialakult személyiségszerkezettel rendelkezik? Aránylag. Mondjuk csinált valamit az életben. És az a fiatal srác, akinek a világ azt súgja, hogy légy türelmetlen, és azonnal legyél boldog? Az bele fog fektetni valamibe 10-15 évnyi kemény melót? A fenét fog belefektetni.
– De akkor mi a dolog logikája, hogy érett emberek a liberalizációt támogatják?
– Az teljesen más, ha kialakult, stabil személyiségek használnak füvet és kontrollt tudnak felállítani. De a fiatalok mikor tudnak valaha is valamiben kontrollt mutatni? Különösen, ha olyan felnőtt populáció veszi őket körül, amelyik szintén nem képes erre. Akik, ha esznek, zabálnak, ha isznak, vedelnek.
– Tehát nagyon súlyos problémák vannak a magyar társadalomban személyes szinten is, és a fű tulajdonképpen csak egy a sok közül, ami ezeket a problémákat elleplezheti, úgymond kompenzálja. De akkor adódik a kérdés, hogy miért pont a marihuánát tiltsuk, ha mondjuk az alkoholt megengedjük? Hiszen jó, a fűvel sem tudunk élni, de az összes többi szerrel sem!
– Egyrészt a fű úgymond nem „szocializálódott” a mi kultúránkba, még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ugyanúgy, ahogy az alkoholnál évezredek alatt, a mérték fogalma is társuljon mellé. Másrészt, ha megnézzük a különféle régi népeket, törzseket, ott a drogot a sámán használta vagy a varázsló, aki valójában nagyon fejlett mentálhigiéniával rendelkezett, mert mentálisan ő volt a törzsben a legerősebb ember. Tehát nagy önkontrollal bíró ember használta a drogot ünnepekkor, vagy jóslásoknál. Itt meg kialakulatlan személyiségszerkezetű emberekhez intéz felhívást ez a szervezet, hogy csináld, liberalizáld!
– Van módszer arra egy modern demokráciában, hogy megteremtsük annak jogi feltételeit: csak a kialakult személyiséggel rendelkező emberek jussanak hozzá ezekhez a szerekhez?
– Hülyeség. Akkor ők lennének a privilegizáltak? Ki szabná meg, hogy ki van olyan mentális állapotban, és ki nincs? Hollandiában, amikor meghozták a liberalizációról szóló döntést, ott valójában volt erről egy össztársadalmi vita. De ott volt, nevezhetjük így, egy bizonyos mentális érettség is, amíg nálunk ez nincs. Lehet, hogy névleg az Európai Unióhoz tartozunk, de mentális tekintetben fényévekre vagyunk tőlük. Nem azt mondom, hogy a magyar elme nem hatékony és nem világhírű, ami a racionalizmust illeti. De ami az érzelmeink kimutatását, kimondását, csiszolását illeti, ott bizony komoly problémák vannak.
– Ezek szerint most nem nagyon van más út a tiltás helyett.
– Minden törvénynél lehet kivetnivalót találni. De az a törvény, ami egy adott populációnak megfelelő lesz, egy másiknak nem lesz megfelelő. Én úgy látom, hogy Magyarországon az általános mentálhigiéniás fejlődés mindannyiunkra ráfér. És ez nem valami elvont dolog: ez a mentális állapot jellemzi a zsarukat, a bírákat és a Kendermag Egyesületből jövő embereket is. Csak világbajnokok vagyunk kifogások keresésében. Hogy áthárítsuk a felelősséget másra, és ebből következik az irigység, az önzés, a szomszéd kertje mindig zöldebb, az ügyeskedés, és a normák, törvények be nem tartása.
– Mégis érdekes, ha megkérdez tíz fiatalt, fogadnék, hogy nyolc biztos az őszinteséget fogja megnevezni az általa egyik legfontosabbnak tartott értékként. A párkapcsolatokban, talán mert ott nem ezt tapasztalta, és a családban is, talán mert ott sem ezt látta.
– Ezzel teljesen egyetértek. Csak az őszinteség mellől valahogy hiányzik az ebből adódó megmérettetésekkel való szembenézés.
– Igen, ez bizonyára már nem lenne anynyira népszerű a felsorolásban…
– Ez nem. Mert ha kompenzálok, akkor szembenézek, vagy menekülök? Mert szerintem menekülök. Bele valamibe. És nem önmagamban, emberi értékeimben, az elsajátított konfliktuskezelési módszerekben keresem azt, amivel csökkenthető a feszültségem, amely a kudarcaim, a nem sikerült dolgaim miatt keletkezett.
– Sokan egyenesen a rendelőjébe menekülnek?
– Az igaz, hogy hozzám folyamatosan csak ilyen emberek jönnek. A menekülők. De ide tanácsért érkeznek, mert itt nem lehet menekülni már. Nem is szoktam sajnálni senkit sem. Ha valaki tudatosan vagy öntudatlanul nem akarja meglátni, hogy ki a felelős az életéért, és kompenzál, hol fűvel, hol nyugtatóval, hol egyéb gyógyszerekkel, vagy alkohollal, vagy játékkal vagy szexszel, hát ki azért a felelős? Ő maga! Nem mondok hát nekik kellemes dolgokat, de valójában ők ezért megküzdöttek. Mert hogy itt vannak, azt jelenti, mindent letettek. És akkor kezdjük a talpra állást.
Tegyenek vallomást a dílerekre is. A kábítószer-fogyasztók büntethetősége miatt folyamatosan tiltakozó Kendermag Egyesület több önfeljelentő akciót tartott. Egyik demonstrációjukkal egy időben ellentüntetést szervezett az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) is a fővárosban, a rendőrség Teve utcai központja mellett. Az ifjú kereszténydemokraták kifejtették: ha a kendermagosok komolyan gondolják a polgári engedelmességi mozgalmuk törekvését, amely szerint tagjaik és önkénteseik vállalják a drogfogyasztás büntetőjogi következményeit, és feljelentik önmagukat, akkor felszólítják az egyesületet, tegyenek vallomást a dílerekre is. Juhász Péter, a Kendermag Egyesület elnökhelyettese szerint az első önfeljelentő akciójuk, március 23. óta kétszázan csatlakoztak szervezetükhöz, köztük Konrád György író, Jancsó Miklós filmrendező, Müller Péter Sziámi zenész, Hajós András humorista, Csiszár Jenő műsorvezető. Az IKSZ felvetéseire válaszolva a nyilvánosság előtt kijelentette: senkitől sem várható el, hogy besúgó legyen. Drogfogyasztás miatt eddig mintegy tucatnyian adták fel magukat a rendőrségen, eljárás azonban csak akkor indul ellenük, ha a tesztvizsgálatok is igazolják állításaikat. (Zs. L.)
Továbbiak a 25. oldalon
