Poprád az előző századfordulón a történelmi Szepes vármegye alig több mint ezer lakosú kisvárosa volt. A Tátra kapujának is nevezett szlovákiai településen ma ötvenkétezren élnek, közülük 138-an mondták magukat magyarnak a legutóbbi népszámláláskor. A Poprád folyócska két partján elterülő város az iparosodás évtizedeiben minden irányba terjeszkedett, és bekebelezte az évszázadokig önálló Felkát, Őrmihályt, Mateócot és Szepesszombatot. Poprád történelmi városmagjától, az egyetlen régi épületként megmaradt Szent Egyed-templomtól könnyed sétával eljutunk bármelyik korábbi településre. Közülük a legtöbb látnivalót az alig két kilométerre lévő Szepesszombatban (ma: Spisská Sobota) találjuk.
Az 1891. évi népszámláláskor 764 német, magyar és tót lakost írtak össze a ma 2700 fős, 1946 óta Poprádhoz tartozó településrészen. Járási szolgabírói hivatala, királyi erdőgazdasága rég a múlté, amint a „magyar világban” működött kékáru-manufaktúrája, serfőzdéje, bőr- és ecetgyára is. Szepesszombat egykor önálló voltáról a dombháton elnyúló, tágas piactér árulkodik, amelyet a XIX. század végéig vaskos falú várkapuk őriztek. E magaslaton – az 1256-ban Forum sabathként, azaz szombati piacként említett helyen – települtek le a tatárjárás utáni évtizedben szász földről érkezett, német ajkú lakosok, akiknek első temploma 1273-ban már állt. A plébániai egyház patrónusa, Szent György egyben a város választott védelmezője is lett: a középkori Georgenberg címerén és pecsétjén ott látható a sárkányölő lovag alakja.
A késő román stílusú kis templomot az 1300-as évek elején bővítették – hajóját egy középpillérrel kéthajóssá osztották –, majd miután Nagy Lajos király 1370-ben árumegállító joggal ruházta fel a várost, a polgárok nekifogtak a piactéren álló templom alapos átépítésének. Ennek eredményét látjuk ma is a tágas, hosszú, szűkület nélküli szentélyű, keresztboltozatos gótikus épületen, külsején-belsejében egyaránt.
Szepesszombat a XV. században a Szepesség legrangosabb települései közé tartozott, a Piac tér 28. számú házán tábla emlékeztet rá, hogy 1474-ben itt vendégeskedett Mátyás király. A Krakkó, Szilézia felé vezető kereskedőút forgalmából befolyó illetékből bőven jutott a templom díszítésére: az 1502 és 1514 között befejezett építkezéssel párhuzamosan hat pompás szárnyas oltárral szerelték fel a templomot. A lőcsei Pál mester műhelyében készült remekművek közül kiemelkedik az 1516-ban felállított főoltár, középszekrényében Szent György hársfából faragott, aranyozott lovas szobrával, a predellában az utolsó vacsora jelenetével – utóbbi a lőcsei Szent Jakab-templom világhírű főoltárán látható apostolcsoport párja. A festett szárnyakon magyar szent uralkodók gótikus táblaképei láthatók. A mellékhajókat és kápolnákat további domborművű oltárok ékesítik: Szűz Mária, Szent Anna, Szent Miklós püspök és Remete Szent Antal tiszteletére, valamennyiük mindkét oldalán festett képtáblákkal. A szintén az 1510-es években készült kálváriaoltár mellett a diadalív hatalmas feszülete, a főoltár velencei brokátterítője, a kőből faragott, tornyos szentségtartó ház, a kő szószék, a bronz keresztelőmedence és a városi szenátorok baldachinos padsora mind-mind középkori mesterek remekműve.
A templom mögött lévő pártázatos oromzatú reneszánsz harangtorony 1598-ban épült, a téren oszlopon álló Immaculata – Szeplőtelen fogantatás – szobor 1773-ban készült. A közelben látható régi, 1848-as hősi emlékmű magyar nyelvű, vésett feliratát alighanem „hivatalosan” vakolták be még a két világháború közötti időben.
origo.hu
Öröklés bármikor? Igen, a törvény ezt is lehetővé teszi!
