Állami forrásból magánsztrádát?

A költségvetés, valamint az államháztartás lehetőségeit meghaladó erőltetett autópálya-építéssel és a tervezett PPP-projektekkel a kormány olyan eladósodási pályára állítja a magyar gazdaságot, amit később sem a várható éves növekedés, sem pedig a beáramló tőke nem ellensúlyoz. A kötvénykibocsátással reális a veszélye annak, hogy az autópályák nem az állam tulajdonába kerülnek vissza.

Úgy jellemezhető a fiskális politika, mint egy csődben levő vállalat menedzsmentje, amely időzavarban van – szakértők szerint így minősíthetők az autópálya-építéssel kapcsolatos jelenlegi finanszírozási módszerek. Az MSZP– SZDSZ-koalíció megalakulásakor nem mondott le arról, hogy 2006 végéig 431 kilométer autópályát épít az országban. Viszont a program beindítása után bő egy évvel kiderült, hogy a terv meghaladja a költségvetés lehetőségeit. Így olyan megoldást választottak, ami hoszszabb távon veszélyezteti az államháztartást.
A Nemzeti Autópálya Rt. a napokban bankhitelből azt a 125 milliárd forintot utalta át a költségvetésnek, amit tavaly már kifizetett az átadott autópályákat építő cégeknek. Az autópálya-társaság az idei munkák finanszírozásához 158 milliárd forint hitelt vett fel a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-től. A kamat- és bankköltséggel növelt 383 milliárd forintos összeget viszont a pénzintézet felé az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt.-nek kell viszszafizetnie, amit a társaság kötvénykibocsátás útján befolyó öszszegből kíván teljesíteni. A kötvényekért kapott pénz fennmaradó összegéből pedig a folyamatban levő, összességében 197 kilométer hosszú útépítést finanszírozná az autópálya-társaság. A kötvényekre az állami költségvetésből fizetendő éves rendelkezésre állási díj nyújt fedezetet, azaz végső soron az adófizetők vállalják majd át a tranzakciók költségeit. Ráadásul jelenleg két koncessziós autópálya épül, amelynek költségei jelentősek: az M5-ös autópálya üzemeltetőjének és továbbépítőjének idén 22,9 milliárd forint rendelkezésre állási díjat fizet az állam a költségvetésből, az M6-os sztrádáért 2006-tól évente 6-8 milliárd forint terheli a büdzsét.
Az ÁAK Rt. mintegy 690 milliárd forint bevételt remél a kötvénykibocsátásból, a tőkepiaci tanácsadó várhatóan októberben dönt a kibocsátás formájáról. Az ÁAK visszaváltható és tulajdonosi kötvényt egyaránt kibocsáthat. Előbbi esetben az autópálya-társaság viszszafizeti a kötvény értékét, illetve az ígért hozamot. A tulajdonosi kötvénynél az alaptőkét nem, csak az ígért hozamot fizetik vissza a futamidő alatt. Ha tehát az állam nem vásárolja vissza a kötvényeket, az autópálya-hálózat jelentős része – 263 kilométer – más tulajdonba kerül. Ellenben a kötvények tulajdonosainak a futamidő alatt jelentős hozamot kell fizetni, így az adózók olyan terhet vállalnak, ami végül kikerül az állam tulajdonából.
Fennáll a veszélye ugyanakkor annak is, hogy a rendelkezésre állási díjak fizetése sem lesz zökkenőmentes, egyrészt az államháztartás jelenlegi állapota, másrészt az eladósodás további növekedése miatt. A kormány ugyanis olyan eladósodási pályára állította a gazdaságot, amit sem az éves növekedés üteme, sem pedig a beáramló külföldi tőke nem tud majd ellensúlyozni. Az adózók nem csak az állami és koncessziós autópálya-építésért fizetik majd az indokoltnál nagyobb öszszegeket, a kormány magántőke bevonásával tervezi a jelentősebb ingatlanfejlesztési projekteket.