Áthallásos fohászok

Ön mikor imádkozott utoljára Oszama bin Laden kézre kerüléséért? Hát azért, hogy befolyásos vállalkozók megtérjenek? Talán nem volna ezekre szükség? És imádkozott már azért, hogy a Hit Gyülekezetének növekedjék a társadalmi befolyása, tekintélye, elfogadottsága? Ráférne! No és a gazdatüntetések idején fohászkodott-e, hogy politikailag ne váljon instabillá az ország, s hogy a kormány győztesen jöjjön ki minden helyzetből? Kicsit jobban kéne szeretni már ezt az országot. Meg talán Amerikát és Izraelt – azzal a váradalommal, hogy Isten áldása, védelme és bölcsessége legyen Saronon és Bushon. De ön biztos ilyesmiért sem folyamodott még a Mindenhatóhoz…
Önnek nincs imatémalistája, ez lehet itt a probléma. Vagy az, hogy – kérdezem – ön netán nem áll közel ahhoz a vallásszervezethez, mely arra kérte híveit, palástolják el felekezeti hovatartozásukat a népszámláláson? Ó, ez halva született kérdés volt. A Hit Gyülekezete országos szóvivője már cáfolta, hogy egyháza készítette és terjesztette volna azokat az imatémákat, amelyek közül – betűhűséggel – fentebb idéztem.
Ugyanakkor Dél-Zalában van egy város, ahol növekszik a helyi „hitgyüli” vagyona, és talán a létszáma is. Azt beszélik, hogy ottani „hites” vállalkozók, akik megvásárolták a volt Erkel művelődési házat, nemsokára megnyithatják a felújított épületet vallási közösségük előtt. De most még a városi könyvtárban tartja alkalmait a nagykanizsai Hit Gyülekezete. És éppen a könyvtár területén, a helyi Hit Gyülekezete istentiszteleti alkalma után találták meg olvasók az „Imatémák, Nagykanizsa, március 10.” példányait. El is küldték ezeket a Magyar Nemzet szerkesztőségébe.
Az imatéma – intim téma. Vallása gyakorlásában, ha az törvényt nem sért, ne háborgattassék hazánkban senki. Ebben áll a vallásszabadság, bárki bármiért imádkozhat. És miért ne javasolhatná valaki imatémának azt (ami szintén rajta van a „nagykanizsai leleten”): a 2006-os választásokon klerikális, antiszemita, nemzetiszocialista erők ne tudjanak hatalomra jutni? Jó, jó, a klerikális szó áthallást kelt, hiszen korunk miniszterelnöke újra divatba hozta, de kétségtelen, hogy joga van bárki fohászkodónak vallási türelmetlenségtől fűtve klerikálisozni.
Ámde ezen a ponton – minálunk – pikánssá is válhat, ami eredetileg csak intim. Kormány és sajtója utóbb sűrűn taglalta: pártpolitizálnak az egyházak. Egyes templomok a kampány őrtornyaivá váltak, metaforizált egy közíró, utalva a népszavazás körüli hetekre, amikor az volt a tét, kaphassák vissza magyar állampolgárságukat a nemzet határon túli tagjai. A Political Capital igazgatója azt tanácsolta a körleveleket kibocsátó történelmi felekezeteknek, hogy a tízparancsolat mellé írjanak fel egy tizenegyediket: „Ne politizálj!” Az egyházi iskolák vezetői, akik finanszírozásukért szerveztek tüntetést, megkapták a bélyeget: a gyermekeket Fidesz közeli pártharcosokként, utcai gerillaként vonultatták fel. A kormányfő Vatikánban – no, nem pont a pápa temetésekor – szót emelt azokért a hívekért, akiket bizonyára zavar hitgyakorlásukban a püspökök politizálása.
Nos, ha a bevallottan a koalíciós pártokhoz felzárkózó Hit Gyülekezete magára vállalta volna az imatémák Nagykanizsán felbukkant listáját, végképp ki lehetne fordítani a híres mondást. Amit nem szabad Jupiternek, azt szabad a kisökörnek. Igaz, tapasztalatom szerint „Jupiter”, ha elnéznék neki, sem pártpolitizálna. Saját felekezetem templomaiban sosem találkoztam az idézettekkel párhuzamba állítható témákkal. Bár azzal a kérő imádsággal gyakran, hogy a politikai vezetők kapjanak bölcsességet az ország igazgatásához.