Az elbocsátások lefejezik a tanári kart

Néhány héttel ezelőtt a Magyar Rektori Konferencia levélben fordult a miniszterelnökhöz, amelyben azt kérték, hogy a kormány tegye fakultatívvá a szeptemberi kötelező béremelést, mert a növelésnek nincs meg a fedezete. Kaptak már választ?
– A sajtóhírekkel ellentétben nem ezt kértük a kormányfőtől. Mi is azt szeretnénk, ha a kormány biztosítaná a béremelések fedezetét. Nyilvánvalóan szükség van fizetésemelésre, hiszen a 2002-es bérrendezés óta nem történt változás. Idén végre elrendelték a kétlépcsős emelést: januárban 7,5, szeptemberben 4,5 százalékkal növekednének a bérek. Ez ránézésre soknak tűnik, valójában azonban éves szinten alig 9 százalékos emelés. A probléma csak az, hogy pénzt nem adott hozzá a kormány.
– Az oktatási miniszter azt mondja, hogy év közben nem lehet módosítani a költségvetési számokon, mert ahhoz máshonnan kellene elvenni. Mi lesz, ha nem kapják meg a fedezetet?
– Akkor – de csak akkor – végre mondja ki a kormány, hogy nincs pénz a béremelésre, és törölje el annak kötelező jellegét.
– Ha jól tudom, már a januári emeléseknek sem volt meg a teljes fedezete. Hány embert kellett elbocsátani a felsőoktatásból az év eleji emelés miatt?
– Körülbelül 2500 ember munkaviszonya szűnt meg eddig. Ez nem minősül mind elbocsátásnak, hiszen megpróbáltuk rendes, illetve korkedvezményes nyugdíjazással megoldani a problémát. Persze ez sem jó, hiszen gyakorlatilag lefejezzük a tanári kart, mert a legtapasztaltabb szakembereinktől, professzorainktól válunk meg. Pont akkor nyugdíjazzuk őket, amikor a legtöbbet tehetnének a tanári utánpótlás-nevelésért. Ráadásul egy januári törvénymódosítás szerint a 65. életévüket betöltött közalkalmazottak munkaviszonyát automatikusan meg kell szüntetni, még mérlegelési lehetőség sincs. A miniszterelnök azt ígérte, hogy eltörlik ezt a szigorítást, de egyelőre ez még nem történt meg. Ha a szeptemberi béremelést segítség nélkül kell végrehajtanunk, akkor már az aktív korú tanárokat kell elbocsátani, ami befolyásolni fogja az oktatás színvonalát. Sajnos már most is nagyon rossz a légkör az egyetemeken, hiszen a tanárok nem tudják, néhány hónap múlva lesz-e munkahelyük. Egymást méregetik, vajon ki maradhat és kinek kell mennie. Segítség nélkül pedig csak tovább fokozódhat a baj a következő években.
– Súlyos anyagi gondokkal küzdenek az egyetemek. Pontosan mennyi pénz hiányzik a felsőoktatásból?
– A felmérésünk alapján mintegy 23-25 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy elbocsátások nélkül felemeljük a béreket, fizetni tudjuk a kétszámjegyű inflációval megemelt energiaköltségeket, az egyéb dologi kiadásokat, és további adósságok nélkül zárjuk az évet. A bérhiány csak egy szelete a problémáknak, egyszázaléknyi fizetésemelés körülbelül egymilliárd forintba kerül. A többi az alapvető dologi költségekből hiányzik. Ezeken is faragni kell.
– Hogyan lehet a rezsin spórolni?
– Úgy, hogy lejjebb vesszük a fűtést, és vastagabb pulóvert húzunk. Kevesebb villanyt égetünk, hét végén pedig mindkettőt kikapcsoljuk.
– A kormányfőnek írt levélben kérték az egyszázalékos zárolás feloldását is. Mit jelent ez pontosan, és mire lenne elég ez a pénz?
– A kormány elrendelte, hogy minden állami intézmény költségvetéséből egy százalékot zárolni kell. Ennek eredeti célja a tartalékképzés volt. A tavaly így megspórolt pénzt azonban a rossz nemzetgazdasági helyzetre hivatkozva elvonták az egyetemektől. Idén ezt mindenképpen el szeretnénk kerülni, hiszen rendkívül súlyos pénzhiánnyal küzdünk, megengedhetetlenek a további elvonások. Ha ezt az összeget felhasználhatnánk, az a szeptemberi béremelés fedezetének egyharmadát jelentené.
– A leépítések során a természettudományi karok szenvedték el a legtöbb vérveszteséget. Ennek mi az oka?
– A társadalmi értékválság. Rohamosan esik az alapkutatást végző szakok népszerűsége. Ez nem csupán Magyarországra jellemző, hanem az egész fejlett világra. A fiatalok többsége ma már nem a sok munkát, a sok tanulást és a fontos eredményeket becsüli a legtöbbre, hanem a gyors karriert és a magas fizetést. Képzeljen csak el egy matematikában tehetséges fiatalt. Miért lenne matematikus, ha például közgazdászként pár év alatt szép karriert futhat be, és többszörösét keresheti annak, mintha természettudós lenne. Szintén szomorú példa erre az orvosból lett gyógyszerügynök. Bár hatalmas tudás birtokában van, a pénz miatt kihasználatlanul marad a tehetsége.
– Az értékválságnak oka lehet a megbecsülés hiánya is. Ma egy fizikus jóval kevesebbet keres, mint például egy marketingvezető. A természettudományi karok szerint a kormány szemtelenül kevés pénzben állapította meg a képzések állami támogatását. Valóban ilyen alacsony az összeg?
– A jelenlegi normatívarendszer rossz, szinte semmi köze nincs a valósághoz. A természettudományi normatíva kétségtelenül nagyon alacsony, de a többi kar támogatása sem fedezi a költségeket. A természettudományi karok azonban nem tudnak saját bevételt termelni, hiszen ma senki nem fizet azért, hogy fizikus legyen. Ráadásul a kutatások miatt ezek a képzések költségesebbek a többinél. Az államnak végre el kellene döntenie, hogy szüksége van-e alapkutatásra vagy sem. Reményeim szerint a válasz igen. Ha ez így van, akkor ki kell dolgozni, hogy ez hogyan működhet. Lehet, hogy elég lenne 9-10 kutatási hely helyett csupán hármat-négyet fenntartani, azokat viszont megfelelő mértékben támogatni kell. Természetesen ez esetben ki kell mondani, hogy hol válik feleslegessé az eddigi kutatóhely. Megítélésem szerint ez szakmai, tudományos kérdés.
– Ha ilyen súlyos helyzetben vannak a felsőoktatási intézmények, akkor hogyan vállalhatnak 20 év fizetési kötelezettséget a magántőkéből finanszírozott felsőoktatási infrastrukturális fejlesztési program keretében?
– A dolognak két oldala van. Valóban nagy anyagi teher, de egyszerűen muszáj fejleszteni. Ha a pénzügyi problémák miatt évekre leállna a fejlesztés, az súlyosan veszélyeztetné a magyar felsőoktatás létét. A diákok a népességcsökkenés miatt vészesen fogynak. Az egyetlen esélyünk az, ha megpróbálunk külföldi diákokat idecsábítani. Lerobbant infrastruktúrával ezt nem lehet. Nemrég a Financial Times című lap összeállította az egyetemek világranglistáját. Az első négyszáz között egyetlen magyar intézmény sem volt. Fejlesztés nélkül nem tudjuk felvenni a versenyt. Persze az is igaz, hogy nagyon nehéz előteremteni az ehhez szükséges pénzt. Aki nem tervezte meg előre, hogy hogyan és mennyivel tudja növelni a bevételeit, az súlyos bajba kerülhet. Az ésszerű, 3-5 milliárd forintos fejlesztésekhez szükséges pénzt megfelelő üzleti érzékkel még a kisebb intézmények is elő tudják teremteni. Mi Miskolcon például a turizmusból származó bevételre építünk, a Közgáz pedig az alagsori parkolóból számíthat jelentős bevételre.
– Húsz éven keresztül bérleti díjat fizetnek az új épületekért a magánbefektetőknek. A letelt idő után az iskolák birtokába kerül az épület?
– Szinte minden egyetem szerződése különböző. Miskolcon mi 20 év után 1 forint + áfáért vehetjük meg a kollégiumot. Van olyan intézmény is, amely maradványértéken vásárolhatja meg az épületeket, vagyis az eredeti összegből évente levonják az amortizáció értékét, így a végére körülbelül 10 százalékos ár marad.
– A múlt héten újabb levelet küldött a rektori konferencia hat másik szakmai és érdekvédelmi szervezettel együtt a miniszterelnöknek, amelyben azt kérték, hogy a kormány a felsőoktatási törvénytervezethez benyújtott módosító indítványok megtárgyalásánál vegye figyelembe az önök véleményét is. Valóban attól tartanak, hogy a politikusok megpróbálnak megtorpedózni néhány pontot az önök és az oktatási tárca által kidolgozott javaslatban?
– Valóban látunk potenciális veszélyt arra, hogy a sok kompromisszummal kidolgozott törvénytervezet különböző pontokon sérülhet, megbontva ezzel a törvény kényes, belső egyensúlyát. A pénzügyi garanciák és a felsőoktatási intézmények gazdasági mozgásterének növelése a legnagyobb viták középpontjában állt, és szinte az utolsó percben alakult ki a jelenlegi helyzet. Ha például ez kikerülne a törvényből, számunkra az vállalhatatlan lenne, a törvény megvalósíthatatlanná válna.