Feldarabolt test a Temze partján

Kinyitom a lapokat, bekapcsolom a tévét, gazemberségek, csalások, gyilkosságok: bűn, bűn hátán – miért van, hogy a hírek felelősei a bűnt pártolják, a jóságot pedig megelőszobáztatják? Egy kollégám kért, hogy írjak a bűnügyek kutatóiról. A megbízás az övé volt, de máshol akadt dolga, ő is nyilván torkig van a szennyárral, ami maholnap a szánkig ér, s egy ilyen írás jobban megviseli, mint engem, aki lerázom magamról, mint kutya a vizet. De le tudja-e rázni, aki csak ezzel foglalkozik? Mit álmodik, akit kiskorú megrontása vagy cserbenhagyásos gázolás dolgában kérnek fel szakértőnek? Egyik a laborban vért vizsgál, a másik egy ajtóval odébb DNS-profilt, ugyan kikapcsolja-e a tévét, amikor látja, hogyan szimatol az esti krimiben Columbo vagy Miss Marple? Egyszerre azon kaptam magam, hogy kíváncsi vagyok. Kíváncsi, mint kerül valaki a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetbe, hisz tizenévesen a legtöbbünk orvos, feltaláló vagy olimpiai bajnok szeretett volna lenni, nem daktiloszkópus, ahogy az ujjlenyomat-szakértőt nevezik szerte a világon.
A Mosonyi utcai épület szigorú, rideg. A háború előtt toloncház, utána börtönkórház, szomszédja a bűnügyi múzeum, odébb a Keleti pályaudvar: a környék tele rosszarcú stricikkel, kurvákkal, lopakodva araszolnak a drogárusok, lesnek a simlis tolvajok – nem mondhatni, hogy a bűn világától távol munkálkodik a csapat, melyet dr. Lontainé dr. Santora Zsófia vezet. A főigazgató 1972-ben került ide, biokémikus volt, majd a vércsoportlabor főnöke lett, feltételei voltak, mikor kinevezték. Mindenre garanciát kapott, ez erős karakterre utal.
– Itt nem babra megy a játék – mondja. – Büntetőjogi következményei vannak, hogyan, milyen biztonsággal végez el valaki egy szakértői vizsgálatot. A gyanúsított kaphat tíz évet is, más esetben fölmenthetik…
– Szoktak tévedni?
– Mielőtt válaszolnék, elmondom, itt csak szakirányú egyetemi végzettséggel és ötéves gyakorlattal lehet szakértő valaki. A szakértői törvény rendelkezik arról is, hogy az ilyen státushoz az igazságügy-miniszter engedélye kell. Nehéz bekerülni, érthető, hogy az itteniek élnek-halnak a munkájukért. Mindez és a jó műszerek szinte kizárják a tévedést.
– Az élet sötét oldalával foglalkoznak, hogyan hat ez a lélekre?
– Nem hat rá. Keveset járunk helyszínre, konkrét ügyekről részinformációnk alig van. A mi dolgunk más természetű. Vegyünk egy szexuális bűnesetet: el kell különítenünk a hüvelyváladéktól az ondót, így tudjuk megállapítani, lehet-e a gyanúsított az elkövető. Egy konkrét ügyben ki tudtuk mondani, a vizsgált ondó DNS-profiljának előfordulási gyakorisága 294 milliárd az egyhez, vagyis 294 milliárd emberből egy személy rendelkezhet ilyen tulajdonságegyüttessel. Gyakorlatilag azonosítottuk az elkövetőt.
– Öröm, ha rábizonyítják valakire, hogy bűnös?
– Nem. Sokkal jobb érzés, mikor kizárunk egy ártatlan személyt. Mégis jó, ha egy hétpróbás gazemberrel szemben természettudományos bizonyítékunk van.
– Köztudott, hogy a hadiipar sok lendületet adott a tudománynak és a kutatóknak, bár a „lendületet” inkább pénznek hívják… A bűnüldözésnek van ilyen hajtóereje?
– Ó, ami itt folyik, nagyon sokba kerül.
– Ez azt jelenti, nincs pénzhiány?
– De van, a fontos eszközökre azonban mindig öszszejön valahogy. Tudni kell, hogy munkánk 98 százaléka rendőrségi kirendelés. Bűnjelcímkével ellátva kapjuk meg tőlük a tárgyakat, melyekből, mondjuk egy közlekedési balesetnél, meg kell állapítani: égett-e az indexlámpa az ütközés pillanatában, ki vezette a gépkocsit, előfordulhat ugyanis, hogy az ittas vezető szerepét átvállalja a mellette ülő. Ilyenkor a gépkocsi kormányán maradt hámdarabokból DNS-vizsgálattal igazolhatjuk, ki vezetett. Hogy mindezt magas színvonalon tehessük, korszerű eszközök kellenek, azok pedig nem olcsók.
– Mennyire perdöntők az intézet vizsgálati eredményei a bíróság előtt?
– Minden esetben a bíró dönti el, figyelembe veszi-e a szakértő véleménymegállapításait.
– Egyáltalán, beidézik a szakértőt a tárgyalásra?
– Bonyolult ügyekben, illetve ha a bíró, a védelem vagy a vád képviselője további kérdésekkel szeretné tisztázni az ügyet, beidézik, ez nem csak a mieinkre, a társintézetek szakértőire is érvényes. De jogában áll a bíróságnak – ha egy vizsgálati eredményt nem tart megalapozottnak – ellenszakértőt kijelölni, bár én nem tudok az intézetünk által készített szakértői vélemények felülvizsgálatáról.
– Melyik bűntípussal legnehezebb a dolguk?
– Ahol nincs gyanúsított. Nehéz a több hónapos tetem azonosítása is vízbefúlás vagy elhantolás után.
– Mikor kell a helyszínre menniük?
– Ritkán, kivéve a fegyverszakértőt, aki legtöbbször a helyszíni tevékenységben és a bizonyítási kísérletben is részt vesz.
– A drog nagy kihívás?
– Az egyik legnagyobb, főleg az esetek száma miatt.
– És hogy áll a verseny a bűnöző és a bűnüldöző között?
– Zavaró, hogy a bűnözők helyzete sok esetben előnyösebb.
– Arányos a munka felelősségével a kollégák fizetése? Hogy keresnek?
– Talán jobban, mint az egészségügyben vagy az egyetemen, én mégis reszketek, hogy el ne menjenek. Egy szakmát említek a sok közül: fantasztikus tudású, nyelveket beszélő molekuláris biológusok dolgoznak itt. Sokan talán a jó műszerpark miatt maradnak. A munkatársak megszállottan szeretik a szakmát, néha késő estig itt vannak, mint az egyetemen, de ezzel nem illik visszaélni. Komoly érték a 37 ezer kötetes szakkönyvtár, nyitva áll nemcsak szakértőink, hanem a jogász- és orvostanhallgatók előtt is.
– A kriminalisztika sokra képes, ám képes-e többre, mint a műszerek?
– Nem tudom, mire gondol, de nem akármilyen eredmény, hogy a Temze partján, Londonban testdarabokat találtak, értékelhető kézlenyomatrészt sikerült rögzíteni rajtuk, s így azonosítottunk egy miskolci férfit: ujj- és tenyérlenyomata benne volt daktiloszkópiai nyilvántartásunkban. Évekkel ezelőtt bebetonozták egy bűncselekmény áldozatát, aki már halott volt, őt a betonban jól megmaradt kéznyomatok alapján sikerült azonosítani.
– Hány ujjlenyomatot őriznek?
– Közel 600 ezret.
– Azoké is itt van, akikről közben kiderül, hogy ártatlanok?
– Ezekről értesítést kapunk, kivesszük a nyilvántartásból, és megsemmisítjük.
– Minden esetben?
– A Legfőbb Ügyészség felügyeli, rendszeresen ellenőrzi a nyilvántartás törvényességét.
– Azt mondta pár perce, sok tízezer ügyük van évente. Nem lehet ebbe a munkába belefásulni?
– Nem. Itt nincs két egyforma bűneset, nincs két egyforma bűnjel.
– A tévében megnézi a krimiket?
– Igen, bár mindig felidegesítenek: a gyilkosság helyszínére beállít egy orvos, és öt perc múlva közli, hogy két órája halt meg az áldozat, vagy egy óra múlva ismert a DNS-profil. Isten eddig megmentett attól, hogy szakértő legyek a filmiparban, ezért is figyelem, ki csinálta, ki vállalta. Arra persze jók ezek a filmek, hogy látni, mint használják az eszközöket, és hogyan kell a helyszínen szakszerűen dolgozni.
– Csatlakozásunk az unióhoz változtatott-e a munkájukon?
– Szorosabbá vált a kapcsolatunk, több tagállam kéri, hogy ellenőrizzük a nemzeti adatbázisban az általuk küldött ujjlenyomatokat. Tagja vagyunk a bűnügyi szakértő intézetek európai hálózatának, az ENFSI-nek, ők rendszeresen vizsgálják a munkánkat.
– Milyen eredménnyel?
– Büszke vagyok, hogy évek óta kiváló minősítést kap az intézet valamennyi laboratóriuma, és bennük 165 kitűnő szakember.
– Szereti őket?
– Nagyon.