A tömegdemonstráció az Erzsébet hídon kezdődött: 2002. július
4-én sokan az országgyűlési választások szavazatainak újraszámolását követelték. Be nem jelentett megmozdulásról lévén szó, a készenléti rendőrség megtisztította a Duna-hidat a tiltakozóktól. A hőskor – a létfontosságú közlekedési útvonalak, hidak eltorlaszolásának lehetősége – elmúlt. Nem ismétlődhetett meg a taxisblokád után előállt jogi helyzet, amikor az államfő javaslatára az Országgyűlés törvénnyel kegyelemben részesítette azokat, akik tüntetésükkel alkotmánysértően, alapvetően korlátozták mások szabadságát és jogait.
Az újabb szituáció sem volt kevésbé pikáns, sőt az eset valóságos jogi problémahalmazt vetett fel. Először azért, mert a hídról eltávolított tömeg a Parlament elé özönlött, és csatlakozott egy éhségsztrájkoló magánszemély tiltakozó akciójához. A sztrájkoló bejelentés alapján töltötte idejét a Kossuth téren, már napok óta. Így juttatta kifejezésre, nem ért egyet az országgyűlési választás eredményével és azzal sem, hogy a szavazólapokat megsemmisítik. A tömegmegmozdulás és a magánakció egymásra talált. Ennek egyik kifejezése volt, hogy a Rákóczi-szobor közelében lévő tiltakozóhelyről Wittner Mária beszédet intézett a kordonon kívül lévő tömeghez. Az éhségsztrájkot ugyanis szalagkorláton, kordonon belül, az úgynevezett „magyar rezervátumban” folytathatta a bejelentő.
A Készenléti Rendőrség egy idő után kiszorította a térről a tömeget. Három budapesti lakos szerint ez jogellenes volt, mert a később érkezők – így ők maguk is – olyan rendezvényhez csatlakoztak, amelyet tudomásul vett a rendőrség. A csatlakozást semmi sem tiltja meg, jelenlétük tehát jogszerű volt, az oszlatás pedig jogellenes. Ezt sem a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB), sem a fellebbezést elbíráló Fővárosi Bíróság polgári tanácsa nem fogadta el: 2003 márciusában, illetve novemberében jogszerűnek ítélték a rendőrség fellépését. Ma már egyik döntés sem érvényes. Tavaly október 13-án ugyanis a Legfelsőbb Bíróság (LB) úgy döntött: egyik bíróságnak sem volt joga ítélkezni a perben. Az ügyet átadták a Fővárosi Bíróság közigazgatási tanácsának. Az elvi alap az, hogy a rendőrségnek a tömegoszlatást megelőző, távozásra felhívó nyilatkozata közigazgatási, hatósági határozat, amely ellen természetesen jogorvoslatnak van helye. Ez meg is történt az ügyben.
– Óvatosságból két bírósághoz adtam be a keresetlevelet – mondta lapunknak Róth Miklós ügyvéd, a három magánszemély jogi képviselője. – Már korábban is tapasztaltam ugyanis az ítélkezés bizonytalanságát. Akkor azonban olyan a döntés született, hogy nem a Fővárosi Bíróság, hanem a PKKB polgári tanácsa jár el, másod- fokon pedig az FB szintén polgári tanácsa.
Hiába dolgoztak azonban az akkor kijelölt bírák, az LB hatályon kívül helyezte a döntésüket, s a Fővárosi Bíróság közigazgatási tanácsát nevezte meg jogosult fórumnak.
Május 10-én tehát elölről kezdik a bizonyítást. Nyilván most is megtekintik majd a tüntetésről készült videofelvételt. Ki, mikor, hol volt az adott pillanatban. Hogyan viszonyult egymáshoz a „magyar rezervátum” magányos tüntetője és a hídról kiszorított, hozzá csatlakozó tömeg. Ezután dől el – végső fokon valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságon –, mikor és miként oszlatható fel a tüntetés. Róth Miklós az eljárás újrakezdése előtt annyit mondott el: megerősíti azt a korábbi nézetét, hogy a tüntetés, a gyülekezési jog nem egyéb, mint a véleménynyilvánítás kollektív kifejezése. A vélemény pedig – mint az Alkotmánybíróság egyik határozatából ismeretes – védelemben részesül annak érték- és igazságtartalmától függetlenül. Így ítélkezik az Európai Emberi Jogi Bíróság is.
Véleménynyilvánításnak szánták és nevezték akciójukat a Lelkiismeret ’88 csoport tagjai is, amikor a Medgyessy–Nastase-találkozó első évfordulójára, 2003. december 1-jére tüntetést hirdettek. A Gesztenyéskerttől a Jagelló úton haladva szerettek volna eljutni az akkori miniszterelnök Stromfeld Aurél utcai házáig. Ezt a rendőrség nem vette tudomásul, mert álláspontja szerint a tömeg átmenetileg elfoglalta volna a Jagelló utat, s ez a forgalom aránytalan sérelmét okozhatta volna. A kezdeményezők újabb kérelmeket adtak be, jelezve, hogy kisebb létszámmal, más-más időpontokban jelennének meg különböző helyszíneken: a Gesztenyéskertben, majd a Jagelló úton és a ház előtt. Míg a Kossuth téri ügyben a tüntetők vélték úgy, hogy a két rendezvény voltaképpen egy, most a rendőrség állította, hogy a két bejelentés lényegében egy. A hatóság emiatt csupán levélben válaszolt, figyelmeztetve a szervezőket, hogy az új kezdeményezés azonos a korábbi és már betiltott eggyel. A tüntetők tehát nem jelenhetnek meg azon a környéken. Amikor azután mégis megjelentek, a rendőrség kiszorította őket a térről, s többüket előállította.
Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, az egyesület jogi képviselője nem érti, miért nem hozott a rendőrség új határozatot az új bejelentésekről, hiszen elutasíthatta volna az új a kezdeményezést is. Igaz, hogy akkor – mint mondta – erre hivatkozva bírósághoz fordulhattak volna a szervezők. Így most a tiltó határozatok hiányára hivatkozva kérdőjelezik meg a feloszlatás jogosságát. A Pesti Központi Kerületi Bíróság polgári tanácsa szerint a BRFK hibázott, amikor nem hozott új határozatokat az ügyben, s mégis feloszlatta a tüntetést. Ezt az ítéletet azonban még azelőtt hirdették ki, hogy az LB a Kossuth téri ügyben tavaly októberben eldöntötte volna: csak a Fővárosi Bíróság közigazgatási tanácsa határozhat a feloszlatás jogosságáról. Az ügy pikantériája, hogy a Fővárosi Bíróság az LB döntése után a gesztenyéskerti ügyben nem vonta le mindjárt a konzekvenciát: nem vizsgálta meg, van-e joga ítélkezni, hanem – mintha mi sem történt volna – másodfokú polgári tanácsa ez év április 5-re kitűzte a fellebbviteli tárgyalást. A rendőrség jogi képviselőjének bejelentése nyomán ezen a napon derült ki, hogy a Kossuth téri ügyben az LB hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság polgári tanácsának egyik hasonló döntését. Bár a Legfelsőbb Bíróság tavaly októberben konkrét ügyben határozott, nem lehetett kétséges, hogy más hasonló esetekre is érvényes elvi álláspontot fejtett ki. Így azután a gesztenyéskerti ügy is a Kossuth téri sorsára jutott, de már maga az FB helyezte hatályon kívül a PKKB ítéletét. A pert új eljárásra a saját közigazgatási tanács elé utalta.
Jogsértő volt a Metész-tüntetés feloszlatása. Miközben az utóbbi idők tüntetéseinek feloszlatásáról, a feloszlatás megítéléséről tavaly október 13-án felülvizsgálati határozattal igazította el a Legfelsőbb Bíróság az alsóbb bíróságokat, egy korábbi ügyet egy másik rendkívüli perorvoslat, a perújítás juttatott el a végkifejletig. Igaz, hogy az LB későbbi döntésével ellentétes módon. A Fővárosi Bíróság 2000. szeptember 19-én úgy határozott, hogy a tüntetés feloszlatásáról a bíróság polgári tanácsának, és nem a közigazgatásinak kell ítélkeznie. Ezt a végzést figyelembe véve mondta ki 2003. október 3-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság polgári tanácsa, hogy a rendőrség jogellenesen oszlatta fel a Metész tüntetését 1997. november 3-án 11 és 12 óra között, a Műcsarnok melletti parkolóban.
