Így gyászolt a média

Járatlan terepre került a magyar média II. János Pál halálával. A szocializmuson felnőtt sajtónak eddig nem nyílt még módja arra, hogy mínuszos hírnél nagyobb terjedelemben tudassa a világ számára is láthatóan meghatározó eseményt, most tehát egyedül kellett kitaposnia a maga útját. S mindezt azzal a zavarral és tudathasadással kellett tennie, hogy a szakma többségének alapvető fogalmai sincsenek hitbéli kérdésekről, a katolikus egyház világáról. Nem tud megkülönböztetni egy bíborost egy püspöktől.
Ilyen helyzetben találja tehát a szenzációhajhász kereskedelmi médiát a hír, amely természetesen nem akar semmiről lemaradni. Szemét a CNN-re függeszti, hisz az a hitelesség alfája és ómegája. Csakhogy zavar lett a gépezetben. A helyszínről tudósító amerikai hírtelevízió egy olasz kereskedelmi televízió értesülésére hivatkozva már pénteken este hírül adta a pápa halálát, ettől megindult a hazai hírgépezet is, minden televízióban megnyomták a nekrológfilmet elindító gombot. II. János Pál azonban huszonnégy órával túlélte a halálhírét. Ezt nevezi Hamlet átkozott hamarságnak.
A helyzet nem volt menthetetlen. A pápa haldoklott, a világ pedig szorongva és szomorúan imádkozott érte. Hősiesen élt élete, a gyengülő, szenvedő testből mindvégig sugárzó roppant szellemi, lelki erő, valamint megrázó haláltusája igazi médiaesemény lett, a híradásokban és emlékező műsorokban sorolni lehetett az imponáló adatokat utazásokról, megamisékről, politikai állásfoglalásokról. II. János Pál azonban nem- csak jól látható és fotózható pápa volt, hanem a modern katolikus egyház szellemi vezére, a XXI. századi út kijelölője. Mentségére legyen e hitetlen és vallási dolgokban képzetlen magyar médiának, hogy ezt megérezte. S nem követett el végzetes butaságokat, legfeljebb megható ügyetlenségeket.
A kereskedelmi médiában és a közszolgálatban óriási volt a szakértők mozgása. A közönség így némi képet is alkothatott arról, milyen nálunk a sokat foglalkoztatott egyházi szakíró. A közszolgálatban jobbára a püspöki kar tagjai, illetve Erdő Péter bíboros-prímás próbálta tisztítani, finomítani és pontosítani a pápaképet. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára a Vasárnapi Újságban is arra törekedett, hogy ne csak a kilométer-rekorder pápát lássa II. János Pálban a magyar közvélemény, hanem azt is értse meg, miért, kiért zokog ma a világ. Kétségkívül elegáns lépés volt ugyanakkor, hogy a közrádió vezetése elhalasztotta a márciusi kabaré sugárzását, helyette II. János Pálra emlékező összeállítást hallhattunk.
A hét citromdíjas produkciója egyébként ismét a köztelevízióban és a kereskedelmi Klubrádióban egyaránt műsort vezető Orosz Józsefé volt, aki vasárnap délelőtt a nemrégiben felfedezett, a hitért felelős gént vizsgálgatta egyik agykutatónkkal. Orosz azt próbálta minden erejével bizonygatni, hogy a hívő emberek erőszakosak, csak azt nem értette meg szegény, hogy a hit nem vallási kategória. Hinni nem csak Istenben lehet. Sztálin vagy a róla dicshimnuszt író Eörsi István hite is hit volt. Csak az elmúlt században többen haltak meg miatta, mint a keresztény „erőszaktól”.