Kárpótlást követelnek

Április ötödikén, a kassai kormányprogram kihirdetésének hatvanadik évfordulóján nyilatkozatot írt alá négy felvidéki magyar civil szervezet elnökével egyetemben Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, amelyben arra szólítják fel a szlovák parlamentet, részesítse erkölcsi és anyagi kárpótlásban a szlovákiai magyarságot. Az azóta eltelt időszakban minden jelentős szlovák politikus elzárkózott attól, hogy a parlament tárgyaljon a Benes-dekrétumokról. A kialakult helyzetről nyilatkozott lapunknak Bugár Béla.

Számított arra, hogy a nyilatkozatot ennyire egyértelmű elutasítással fogadják a szlovák politikusok?
– A kassai kormányprogram fogalmazta meg először a magyarok kollektív bűnösségét, abban szerepel célként a magyarok vagyonának elkobzása, iskoláinak és kulturális intézményeinek bezárása. A Benes-dekrétumok pedig ezeket a célokat fogalmazták újra, ez valósult meg közvetlenül a háború után. A program kihirdetésének hatvanadik évfordulóján nem lehetett nem megszólalni, hiszen az MKP soha nem mondott le arról, hogy rendezni kell, le kell zárni az 1945–48-as időszakot, a magyarság meghurcolásának a kérdését a kollektív bűnösség elve alapján.
– A szlovák politikusok megnyilatkozása azonban azt mutatja, nincs meg az ehhez szükséges politikai akarat.
– Az elmúlt tizenöt év megfontoltságra int, az a tapasztalatunk, hogy szlovák partnereink csak nehezen emésztik meg jogos kezdeményezéseinket. Hadd mondjak két példát! 1998-ban, amikor először lett az MKP a kormánykoalíció tagja, a koalíciós szerződésben még le kellett mondanunk arról, hogy a ciklus végéig foglalkozzunk a magyar egyetem és a Benes-dekrétumok kérdéskörével. 2002-ben a kormányprogram kiemelt célja lett az egyetem megalapítása, amely ma már működik, és tárgyaltunk arról is, hogy a meghurcolt magyarokat egyéni elbírálás alapján kárpótolja az ország. A tárgyalások azért szakadtak meg, mert akkor jelent meg a német történészek azon véleménye, amely szerint Csehországnak nem kell rendeznie a szudétanémet kérdést Prága uniós csatlakozásáig.
– Mindentől függetlenül most úgy tűnik, jelentősen megromlott a viszony a szlovák pártok és az MKP között, aminek éppenséggel az emberek közti kapcsolatokra is hatása lehet. Miben látja ennek okát?
– Azok a próbálkozások, amelyek az MKP hatalomból való kiszorítására irányulnak, nem új keletűek. Szlovákia NATO- és EU-tagságának elnyerésével rögtön jelentkeztek, úgy tűnik, a szlovák politikusok úgy értékelték, ezentúl már a magyarok nélkül is elfogadja a világ Szlovákiát, s akár Meciar is visszatérhet a hatalomba. Szerintem tévednek, de ez az ő dolguk. Ugyanez tapasztalható a régiókban is. Nem szabad elfeledni, hogy ősszel megyei önkormányzati választások lesznek, s közismert, hogy több helyen kísérleteznek az MKP-ellenes szlovák nemzeti blokk kialakításával. Lelkük rajta, pedig az utóbbi években megyei szinten is sikeres együttműködtünk a szlovák pártokkal, például Kassán, Pozsonyban vagy akár Besztercebányán. Annyit mondhatok, nem fogjuk hagyni magunkat! Fontosabb kérdés viszont az, hogy ez az új pártcsatározás ne vetítődjék a társadalomra, azaz ne rontsa meg a szlovákok és a magyarok valóban nyugodt együttélését és együttműködését. Nem szabadna oda jutnunk, hogy a kampányban megint magyarellenes hangulatot keltő jelszavak domináljanak.
– Voltak, vannak mérsékeltebb hangok is a szlovák politikában és közéletben, amelyek
például egy közös megbékélési nyilatkozatot várnak el a magyar és a szlovák parlamenttől. Ez járható út?
– Olyannyira, hogy 2003-ban az MKP közvetítésével találkozott Szili Katalin és Pavol Hrusovsky, s megállapodtak egy közös dokumentum kidolgozásában, amely el is készült 2004-re. Mindkét fél számára elfogadható módon volt megfogalmazva a kölcsönös megkövetés a történelmi sérelmekért. Sajnos, akkorra a szlovák parlamentben kisebbségbe került a koalíció, Magyarországon pedig kormányfőcserére került sor, a közös dokumentum azért nem is jutott a parlamentek elé. De kész, és bármikor visszatérhetünk hozzá.