Viktor Juscsenkónak a törvényhozás két háza előtt elmondott beszédét a honatyák több mint húsz alkalommal tapssal szakították meg, majd annak befejezéseként nevét skandálták, és mindenki kezet akart fogni vele, talán ezzel is azt jelezve, hogy a kapcsolatok a jövőben bizonyára nem merülnek ki a baráti megnyilatkozásokban, a pénzügyi támogatásokban és a kereskedelmi korlátozások feloldásában. Igaz ugyan, hogy a mostani Ukrajna számára már ez sem kevés, ám figyelembe véve Kijev egyre határozottabb euroatlanti törekvéseit, mégsem elegendő. Erre utalt felszólalásában az ukrán államfő is, amikor arra hívta fel a honatyák figyelmét, hogy a kölcsönös érdekek ma már nem elsősorban a kapcsolatok felmelegítését igénylik, ami után törvényszerűen bekövetkezhet a lehűlés is, hanem a két ország közötti bizalom megerősítését és a tényleges stratégiai partneri együttműködés megteremtését. Juscsenko pontokba foglalta Kijev elvárásait, amelyeknek fogadtatásából ítélve arra lehet következtetni, hogy azok támogatása sem marad el. Az erre utaló első jelzés azóta már meg is történt: a szenátus illetékes bizottsága egyhangú döntéssel fogadta el az Ukrajnának szánt pénzügyi támogatás folyósításának azonnali, teljes terjedelemben való felújítását.
Ukrán elemzők szerint azonban botorság lenne azt hinni, hogy Washington vállveregetése és mérhetetlennek tűnő jóindulata csupán az ukrajnai változások és demokratikus értékek elismerésének szól, ugyanakkor nem venni észre a mögötte rejlő pragmatikus számítást. Nevezetesen Ukrajna eszközként történő felhasználását az Oroszországra és a posztszovjet térség más országaira gyakorolt washingtoni befolyás növelése érdekében. Aligha vonható kétségbe ugyanis az, hogy Juscsenko megkülönböztetett fogadtatása, a NATO-hoz való ukrán közeledés támogatására tett ígéret és annak hangoztatása, hogy Ukrajnának helye van az egyesülő és szabad Európában, s ebben a törekvésében az Egyesült Államok igyekszik is segítségére lenni, már nemcsak Kijevnek, hanem Moszkvának is szólt. Olesz Donij politológus szerint ugyanis Juscsenko látogatásának legfontosabb és megkérdőjelezhetetlen hozadéka az, hogy a nem hivatalos nemzetközi befolyási övezetek felosztásában Ukrajna az orosz „fennhatóság” alól az amerikaiba került át. Szemléletesen bizonyította ezt a George W. Bush és Viktor Juscsenko tárgyalásait követően aláírt közös elnöki nyilatkozat is, amelyben a felek többek között a szabadság előmozdításának támogatása melletti elkötelezettségüket hangsúlyozzák olyan országokban, mint Irak, Belarusz és Kuba, amivel Ukrajna máris az Egyesült Államok „külpolitikai érdekeinek kiszolgálójává vált”. Az üzenetet ugyanis sem Minszkben, sem pedig Havannában nem hagyták szó nélkül. Alekszandr Lukasenko elnök ugyan letudta a választ egy kisebb vállrándítással, leszögezve, hogy Beloruszsziában nem lesz semmiféle „színes forradalom”, viszont Havanna a belügyeibe való beavatkozásnak minősítette a történteket, és azonnal hazarendelt Kijevből egy éppen ott tartózkodó kubai küldöttséget. Elemzők szerint arra számítani lehet, hogy Ukrajna is, ha jól viseli majd magát, feltehetőleg azt az utat fogja végigjárni, amit előtte a Washington „kedvenceinek” számító Lengyelország és a balti országok már megtettek, hiszen eurointegrációs törekvéséhez az Egyesült Államok személyében rendkívül erőteljes támogatóra talált.
halasztott vizit. Meghatározatlan időre elhalasztotta április 15–16-ra tervezett moszkvai hivatalos látogatását Julija Timosenko ukrán miniszterelnök. Szerhij Terjohin gazdasági miniszter a döntést Vlagyimir Usztyinov orosz főügyész előző napi nyilatkozatával indokolta. Usztyinov kedden a duma jogi bizottságában megerősítette, hogy nem szünteti meg az eljárást Julija Timosenko ellen egy régi korrupciós ügyben, de jelezte: ez nem zavarja az ukrán miniszterelnök tervezett moszkvai látogatását, hiszen a nemzetközi normák mentességet biztosítanak neki.
origo.hu
Csak kevesen válaszolják meg mind a 7 találós kérdést helyesen – Önnek sikerül?
