Koszovóban annyira ragaszkodnak a függetlenség opciójához, hogy e lehetőségnek mindenképpen a tárgyalóasztalon kell lennie, fogalmazott John Sawyers brit diplomata. Az orosz Vlagyimir Csizov azonban a belgrádi javaslathoz áll közelebb, amely „az autonómiánál több, de a függetlenségnél kevesebb” megoldás mellett tart ki. Az amerikai, a brit, a német, a francia, az olasz és az orosz külügyminisztériumi politikai igazgatók tárgyalásaikat tegnap Pristinában folytatták a koszovói vezetőkkel, Bajram Kosumi kormányfővel és Ibrahim Rugova koszovói elnökkel, akinek tolmácsolták Borisz Tadics szerb elnök szándékát, hogy Belgrádba invitálja tárgyalni a kérdésről. Rugova azonban addig nem hajlandó a párbeszédre, amíg a tartomány el nem nyeri függetlenségét. A Nemzetközi Balkán-bizottságnak a Washingtonban bemutatott terve szerint Koszovó négy lépésben nyerné el függetlenségét. Az első a kiválás Szerbiából és ENSZ-védnökség, a második a függetlenség teljes szuverenitás nélkül, tehát marad a protektorátus, a harmadikban csak az emberi és kisebbségi jogok nemzetközi ellenőrzése marad, a negyedik az „irányított szuverenitás”, amely során megkezdődnek az uniós csatlakozási tárgyalások. Utána jön az EU-tagság, a megosztott szuverenitás.
Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter Pristinában folytatta balkáni körútját. Rugova elnök a diplomatával találkozva Koszovó függetlenségének a támogatására kérte fel Magyarországot. Somogyi szerint Budapest olyan rendezést szorgalmaz, amely nem veszélyeztetné a térség stabilitását.
Elszalasztott esélyek. A 2002-es kormányváltást megelőzőn minden jel arra utalt, hogy a Balkán komoly gazdasági lehetőségekkel is kecsegtető talpra állításában Magyarország játszhatja a főszerepet. Az erre irányuló törekvések azonban az elmúlt három évben gyakorlatilag eltűntek, s a tekintélyes vállalkozásban azóta Ausztria vette át az irányítást. A szomszédságpolitikát érintő elszalasztott lehetőségekre utalva tavaly decemberben még Szent-Iványi István, az SZDSZ EP-képviselője is úgy fogalmazott, hogy „Brüsszel csalódott amiatt, hogy külpolitikánk milyen passzivitást mutat a térség problémáit illetően”. A negatív elmozdulás további jele, hogy lényegében elhalt az 1999-ben életre hívott, s nemzetközi szinten is elismert szegedi folyamat, amely nagyban hozzájárult a régió stabilitásához. (Gy. Zs.)
