Megszűnő banktitok?

Április elsejétől Németországban életbe lépett az „adóbecsületességet támogató” törvény, amely az adóhivataloknak és a szociális segélyekről döntő intézményeknek lehetőséget teremt arra, hogy betekintést nyerjenek magánszemélyek bankszámláiba. Az adófizetők szövetsége eközben a banktitok felszámolását sérelmezi, és bízik abban, hogy az alkotmánybíróság, ha késve is, de megakadályozza az „átlátható adófizetői” státus létrejöttét. A szövetségi pénzügyminisztérium viszont az adócsalás és a pénzmosás elleni küzdelem elengedhetetlen eszközének tekinti az új törvényt, és meggyőződéssel vallja, hogy a jogszabály a becsületes emberek védelmét szolgálja a csalókkal szemben. Szakértők szerint elvitathatatlan, hogy a komoly anyagi nehézségekkel küzdő állam lépése új fejezetet nyit mind a pénzintézetek, mind azok ügyfelei számára. A számlákon elhelyezett és átfolyó összegek titka a múlté lesz. Ugyanakkor a törvény nem jelenti azt, hogy az adatvédelem szabályait átlépve, bárki és bármikor – hasonlóan a svéd gyakorlathoz – betekintést nyerhet kollégája, barátja vagy szomszédja számlájába. Az adóhivatalok munkatársai kizárólag akkor folyamodhatnak ilyen eljáráshoz, ha alapos gyanú merül fel a hozzájuk benyújtott adóbevallás kapcsán, továbbá ha a gyanúsított személytől nem kapnak megfelelő támogatást a felmerült probléma tisztázására. Ebben az esetben alkalmazhatják a törvényt – amenynyiben előzőleg lépésükről informálták a bankszámla-tulajdonost. Korábban ilyen megoldást csak bírói rendelkezés tett lehetővé – bűncselekményt feltételezve. A szociális segélyekkel foglalkozó hivatalok hasonló keresetére akkor kerülhet sor, ha a hamis adatokra támaszkodó visszaélés konkrét gyanúja merül fel.
Hans Eichel szövetségi pénzügyminiszter az alkotmánybíróság többször is megismételt figyelmeztetésére támaszkodik az adófizetők esélyegyenlőségének biztosítására. „Meg kell akadályozni, hogy a becsületesek legyenek a buták!” – hangoztatta a miniszter, aki támaszkodhat huszonkét EU-államra, amelyek egymás között „kicserélik” a kamatnyereségek adatait. Kivételt jelent viszont Luxemburg és Ausztria. A „felriasztott” németek túlnyomó többsége az alpesi országban igyekszik menedéket keresni, két olyan enklávéban, amely már a múltban is élvezte kivételes földrajzi helyzetét, mivel bárki határ- és vámellenőrzés nélkül juthatott át osztrák fennhatóságú területre. Például a mindössze 316 lakosú Jungholzban három, az 5300 lakossal rendelkező Kleinwalsertalban pedig hat pénzintézet működik. Hivatalosan meg nem erősített becslések szerint már eddig ötvenmilliárd euróra rúg a németek itt elhelyezett vagyona. Az sem riasztja vissza őket, hogy június 1-jétől 15 százalékos hozadéki adót kell majd fizetniük. (Ezt a bank automatikusan levonja és átutalja annak az államnak, ahol a számlatulajdonos lakik.) Ide tartozik, hogy a német pénzügyi tárca felmérheti ugyan az Ausztriában befektetett tőke nagyságrendjét, a tulajdonosok személyi adataihoz azonban nem juthat hozzá.

---